0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. október 13.

Kolomp helyett szenzor

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetben (ÖMKi) 2021-től vizsgálják, miként alkalmazhatók a precíziós technológiák az extenzív és félintenzív, elsősorban legeltetett húsmarhatartásban.

Napjaink abiotikus rákfenéje

A hőstressz vizsgálata szintén fontos. A szenzorok segítségével követhető a lihegő állatok aránya, amely a hő­stressz egyik jele. Két éve fordult elő, hogy egy teljesen nyílt legelőszakaszon az állatok mintegy 80 százaléka lihegett, míg egy közeli, fás, árnyékos területen körülbelül 40 százalékuk. Az állatok hőérzetét ugyanakkor nem csupán önmagában a magas hőmérséklet befolyásolja, hanem fontos tényező a páratartalom, a napsugárzás, a légmozgás, az állat színe és egészségi állapota is. Ezért a hagyományos THI – vagyis a hőmérséklet-, páratartalom-index – önmagában nem mindig írja le pontosan az állatok tényleges hőterhelését. Megfigyelték, hogy magas THI mellett is csökkent a lihegés, amikor egy felhő átmenetileg mérsékelte a közvetlen napsugárzást.

Húsmarháknál már 62–65-ös THI mellett is láttak hő­stresszre utaló jeleket, miközben a szakirodalmi adatok általában 75 fölötti THI esetén tekintik jellemzőnek a hőstresszt.
hőkamera szarvasmarha tehén
Hőkamerás felvétel nyári időszakban
Fotó: ÖMKI

Az istállók és kifutók tájolása szintén számít: a közvetlen napsugárzásnak kitett területeken nagyobb hőterhelést tapasztaltak. Megfelelő árnyékolással és tájolással tehát sokat lehet javítani az állatjóléten.

A legelők állapota sokat elárul

A kutatás során a legelők állapotát is vizsgálják. A növényzetet évente három alkalommal mérik fel kijelölt pontokon, rögzítve a fajokat, azok arányát és a borítottságot. A legeltetés tervezésében drónokkal is végezhető adatgyűjtés: felmérhető a terület, kijelölhetők a szakaszhatárok, feltérképezhetők a vízfolyások és a domborzati viszonyok. Minél rövidebb ideig használják az adott területet, annál több idő marad a gyep regenerációjára – magyarázta Márton Aliz.

A kutatás egyik fontos eredménye, hogy a szakaszváltás időpontját a kérődzési adatokkal is össze lehet kapcsolni. A hagyományos döntés gyakran szubjektív, míg a kérődzés az állatok tényleges viselkedéséről ad információt. Új szakasz megnyitásakor a bőséges táplálék miatt nő a kérődzési idő, majd a legelőfelület csökkenésével mérséklődik. A szarvasmarhák naponta nagyjából 400–600 percet kérődznek; amikor a vizsgált állományban ez az érték 400 perc alá csökkent, szakaszt váltottak. Egy gazdaságban ezzel három év alatt közel 100 nappal hosszabbodott meg a legelőn tartózkodás időszaka.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság