Szerző:
Molnár Balázs
Ezért fontos, hogy kellőképp felkészítsük őket a közelgő hónapokra.
A fűtési szezon kezdete, a szobai páratartalom drasztikus zuhanása és a természetes napfény hiánya mind olyan környezeti tényezők, amelyekre nem feltétlenül gondolnánk, hogy érintik állatainkat. Azonban van, ami közvetlenül, van, ami közvetetten, de mindenképp befolyásolja az életüket.
Ezért, nekünk is tudatosan fel kell készülnünk, hogy megfelelően ellássuk őket. Az alábbiakban sorra vesszük, mik a legfontosabb teendők a különböző állatcsoportok esetében, hogy egészségesen vészeljék át a hideg hónapokat. Úgy várhassák a tavaszt, hogy nem egy leromlott egészségügyi állapotban vannak, hanem akár jobb kondícióban is lehessenek, mint a nyár végén voltak.
Hüllők téli menedzsmentje
A hüllők ektoterm, azaz változó testhőmérsékletű állatok, így a környezetük hőfoka közvetlenül szabályozza az emésztésüket, az immunrendszerüket és az általános aktivitásukat is. A legfontosabb lépés a terráriumok fűtéstechnikájának (fűtőkábelek, fűtőlapok, kerámia sugárzók) és a termosztátoknak az alapos ellenőrzése.
Illetve ne feledkezzünk meg az UV-B fénycsövek cseréjéről sem, hiszen ezek sugárzási teljesítménye 6-12 hónap alatt drasztikusan lecsökken, hiába világítanak látszólag hibátlanul, a valóságban sokkal gyengébbek lehetnek a kívántnál. Ennek a nyomát pedig, nem azonnal fogjuk érzékelni az állatokon.
Különös figyelem bizonyos fajoknál
Különös figyelmet igényelnek a teleltetést igénylő fajok. Ilyen például a görög teknős (Testudo hermanni) is. Vagy egy mérsékelt övi siklóféle (például a gabonasikló) esetében a téli pihenő (hibernáció vagy brumáció) elengedhetetlen a hosszú távú egészség és a sikeres tavaszi pároztatás érdekében. A teleltetést egy hetekig tartó, szigorú protokoll előzi meg.
A táplálék megvonásával biztosítani kell az emésztőrendszer teljes kiürülését, mielőtt a hőmérsékletet fokozatosan 5-10 °C köré csökkentenénk. A nem telelő, trópusi fajoknál (például a királypitonoknál, boáknál) a hőmérséklet megtartása mellett a páratartalom jelenti a legnagyobb kihívást. A radiátorok gyorsan kiszárítják a szoba levegőjét, ami beszáradt vedléshez és légúti megbetegedésekhez vezethet, ezért a napi permetezés és a nedves búvóhelyek biztosítása kritikus fontosságú.
Boák esetében az őszi párzási időszakban még arra is figyelni kell, hogy sikeres párzást követően a nőstény hónapokig nem eszik. Ezért kifejezetten fontos, hogy jó kondicióban legyenek már a párzás idejére is. Mivel a saját tartalékjaikat fogják felemészteni az ezt követő időszakban, fontos, hogy legyenek raktáraik.
Kétéltűek mikroklímája
A kétéltűek (békák, gőték, szalamandrák) tartása során a tél elsősorban a páratartalom és a vízminőség szempontjából jelent kihívást a gazdák számára. A legtöbb kétéltű a bőrén keresztül is lélegzik, és azon át veszi fel a nedvességet.
Rendkívül fontos, hogy a permetezéshez, illetve a vízcserékhez használt víz mindig szobahőmérsékletű legyen. A hálózatból kifolyó jéghideg víz azonnali hősokkot okoz az állatoknak, és a növényeknek is árthat. A vízben élő vagy részben vízi életmódot folytató fajoknál az akvárium vizének hőmérsékletét megbízható, termosztátos vízmelegítővel kell stabilizálni.
Ennél nincs pontosabb módszer. A megvilágítás esetükben is kulcsfontosságú, különösen, ha sűrűn növényesített terráriumról van szó, hiszen a növények fotoszintéziséhez télen mesterséges rásegítésre van szükség.
