A jónál is jobbra törekvés mögött ott van az ügyvezető jó értelemben vett bizonyítási vágya, pedagógiai érzéke, amellyel munkatársai felé fordul, a folyamatos önképzés igénye és a kutatói gondolkodás. Az elmúlt huszonöt évben a magas mérce és a döntési szabadság adta nyugalom határozta meg munkáját.

Honnan ered a gépek és a föld iránti érdeklődése?

– Gyakorlatilag otthonról. Édesapám agrármérnökként dolgozott, több gazdaságban, szövetkezetben töltött be vezetői tisztségeket, őt követtük a pályán a bátyámmal. Törökszentmiklóson jártam gimnáziumba, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen kaptam meg 1994-ben az általános agrármérnöki diplomámat, a következő évben pedig mérnöktanári képesítést szereztem. A végzés után tanítani kezdtem a Debrecen melletti Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Bár szerettem, közben már a családalapítást terveztük a szintén pedagógus feleségemmel, ezért egzisztenciális szempontok miatt egy tanév után pályát váltottam.

Akkor került igazán közel a mezőgazdasági gyakorlathoz.

– Három évet dolgoztam egy debreceni családi tulajdonú cégnél, amely állatgyógyászati termékeket, takarmányokat és takarmány-kiegészítőket forgalmazott.

A következő három évben, 1997-től pedig a Novartis szántóföldi növényekkel foglalkozó üzletágának voltam a Bács-Kiskun megyei területi képviselője, ez volt az első igazi találkozás a nagyvállalati kultúrával. Szép időszak volt, szakmailag rengeteget tanultam, kiváló kollégáim voltak, többen az egyetemről, sőt a bátyám is ott dolgozott. Ezek az évek sokat adtak ahhoz, ahogyan később a vállalatvezetésről gondolkodtam.

Onnan egy viszonylag új céghez, a Väderstadhoz igazolt.

– A svéd Väderstad 1997-ben jelent meg Magyarországon, én pedig 2001 januárjában kerültem a vállalathoz, negyedik munkatársként. Magyarországra ügyvezetőt kerestek, de egyben olyan szakembert is, akinek értékesítési és piaci tapasztalata is van. Egyszerre kaptam meg a cég vezetését és az értékesítési feladatokat Kelet-Magyarországon. A Väderstad az 1990-es évek elejétől kezdett önálló európai leányvállalatokat létrehozni. Magyarország a korai piacok egyike volt. Az is újdonságnak számított, hogy nem kereskedői hálózaton keresztül értékesítettünk, hanem közvetlen márkaképviseletként jutottunk el a gazdálkodókhoz. Ebben az ország mérete is szerepet játszott, hiszen a viszonylag kis távolságok miatt ez működőképes modellnek bizonyult.

A negyed évszázad alatt mennyit változott a feladata?

– Sokáig jelentős szerepet vállaltam az értékesítésben, több mint tíz évig jártam a területet. Szerettem, mert így közvetlenül találkoztam a gazdálkodókkal, láttam a problémáikat. A hazai vállalat marketingtevékenységéből is jócskán kivettem a részem. Aztán ahogy nőtt a vállalat és egyre többen lettünk, ezeket fokozatosan átadtam másoknak, és inkább a cég vezetésére fókuszáltam.

A pedagógusi múltját tudja hasznosítani vezetőként?

– Azt gondolom, igen. Amikor idekerültem, hamar szembesültem azzal, hogy agrármérnökként vannak korlátaim a vállalatvezetés terén. Ezért tudatosan képeztem magam, és néhány évvel később a Műegyetemen menedzsmentet, vállalatvezetést tanultam. A pedagógiáról és a vezetésről tanultak pedig abban segítenek, hogy megtaláljam a megfelelő hangot az emberekkel. Talán ennek is köszönhető, hogy nálunk nagyon alacsony a fluktuáció. A kollégák átlagosan 11-12 éve vannak a vállalatnál. Ez óriási érték, ugyanakkor kihívás is, mert a vállalat lassan ugyan, de „öregszik”. Szükségünk van a fiatalokra. Az utánpótlást elsősorban a hazai munkaerőpiacról szeretnénk megoldani, és a duális képzésben is nagyobb szerepet kell vállalnunk. Az idősebb kollégáktól sem szeretnénk megválni. Éppen ellenkezőleg: az ő tudásukra, tapasztalatukra továbbra is számítunk. A fizikai munkát is igénylő feladatokat, például a gépek összeszerelését, beüzemelését, a nagyobb szervizmunkákat a fiatalokra szeretnénk építeni, míg a tapasztaltabb kollégák a terméktámogatásban, szaktanácsadásban segíthetnének. Okos munkaszervezéssel mindkét generáció tudása értéket teremt.