A női gazdálkodók szerepe jóval túlmutat azon, amit a gazdaságvezetői statisztikák megmutatnak: részt vesznek a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítésben is.
Az ESM Magazine által ismertetett Eurostat-adatok ugyanakkor azt jelzik, hogy az Európai Unió mezőgazdasági területének irányításában továbbra is kisebbségben vannak. A 2023-ra vonatkozó, 17,2 százalékos területi arány fontos kiindulópont az ágazaton belüli helyzetük megértéséhez.
Mit mutat meg a területarány?
Az adat értelmezésénél lényeges különbséget tenni a gazdaság vezetése és a föld tulajdonlása között. A közölt mutató a női vezetésű gazdaságokhoz tartozó hasznosított mezőgazdasági terület arányát jelzi, nem a nők földtulajdonát. Arról sem ad teljes képet, hány nő dolgozik az ágazatban, vagy mekkora munkát végeznek a családi gazdaságokban.
Emiatt a gazdaságvezetők között betöltött szerepük és az általuk irányított terület nagysága eltérő képet mutathat. A területarány önmagában a gazdálkodás eredményességéről sem árulkodik: ehhez a termelési irányt, a hozzáadott értéket és a jövedelmezőséget is vizsgálni kellene.
Felső-Ausztria és Friesland között nagy a távolság
Az ismertetett elemzésben szereplő 241 európai régió közül Felső-Ausztriában volt a legmagasabb a női gazdaságvezetőkhöz kapcsolódó terület aránya: 42,5 százalék, mintegy 211 600 hektár. A másik szélsőértéket a hollandiai Friesland adta, ahol ez mindössze 2,7 százalékot, hozzávetőleg hatezer hektárt tett ki.
Összesen 25 régióban érte el vagy haladta meg az arány a 28,5 százalékot. Ezek közül tizenegy Olaszországban, négy-négy Görögországban és Ausztriában, három pedig Spanyolországban található. Ezzel szemben tizenkét régióban öt százalék alatt maradt a mutató; közülük tíz Hollandiában volt. A vizsgált térségek 55,6 százaléka az uniós átlag alatt helyezkedett el.
Ezek a különbségek további vizsgálatot indokolnak, de önmagukban nem magyarázzák meg az eltérések okát. A gazdaságok mérete, szervezeti formája és az utódlás gyakorlata egyaránt befolyásolhatja, ki kerül vezetői pozícióba. Egyetlen területi mutatóból ezért nem lehet közvetlenül következtetni a nők valamennyi mezőgazdasági lehetőségére.
A nemzetközi év gyakorlati tétje
Az ENSZ Közgyűlése már 2024. május 2-án döntött arról, hogy 2026 a női gazdálkodók nemzetközi éve legyen. A kezdeményezés célja, hogy láthatóbbá tegye a nők hozzájárulását az élelmiszer-ellátáshoz, és figyelmet irányítson az előttük álló akadályokra. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO ezek között említi a földhöz, finanszírozáshoz, technológiához, képzéshez és szaktanácsadáshoz való korlátozott hozzáférést.
A gyakorlati előrelépéshez az elismerés mellett megfelelő szolgáltatásokra és beruházásokra is szükség van. A FAO a női gazdálkodók lehetőségeinek bővítését a vidéki megélhetés, a termelékenység és az éghajlati alkalmazkodás erősítésével kapcsolja össze. A kezdeményezés az élelmiszerlánc egészére kiterjed, és azoknak a nőknek a munkáját is hangsúlyozza, akik földtulajdon nélkül vesznek részt a termelésben vagy az értékesítésben.
Magyar szempontból is érdemes vizsgálni, milyen képzési, finanszírozási és gazdaságátadási megoldások segítik a felkészült utódok belépését. A változást az mutatja majd meg, hogy a következő években hogyan alakul a nők vezetői szerepe, az általuk irányított gazdaságok helyzete és fejlesztési lehetősége
