0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. október 21.

Siklók világa, avagy túl a gabonasiklón

Mindenki számára ismerős lehet a gabonasikló (Pantherophis guttatus), mint az egyik legnépszerűbb otthon tartható kígyó faj.

Szerző:
Molnár Balázs

Azonban egy kis nyitottsággal hamar szembesülhetünk vele, hogy számos alternatívája van ennek a fajnak, akik akár ideálisabbak is lehetnek a számunkra.

A siklók nem véletlenül örvendenek nagy népszerűségnek. Általánosságban elmondható, hogy általában békés természetűek. Nem nőnek túl nagyra sem, de mégis látványosak a méreteik és színváltozataik miatt. Egy korábbi cikkemben részletesen foglalkoztam a gabonasiklóval, mint tökéletes választással. Azonban szeretném megmutatni, hogy vannak mellette más, akár különlegesebb siklók is, akik hasonlóképpen jó választások lehetnek egy kezdő terrarista számára is.

Afrikai házisikló (Boaedon capensis) – A kisméretű szelíd sikló

Afrikai házisikló
Fotó: Erikpaterson , Wikimedia Commons

Az egyik legelterjedtebb Afrikából származó siklófaj, mely könnyen tartható terráriumi környezetben, ezért óriási népszerűségnek örvend.

Erős ivari dimorfizmus jellemzi. A hímek kis méretűek maradnak (60–70 cm), de a nőstények is ritkán haladják meg a 90–100 cm-t.

Rendkívül szelíd, elsősorban éjszakai aktivitású faj.

Kezdőknek is megfelelő lehet, mivel nagyon jól bírja a szobahőmérséklethez közeli, szárazabb klímát is. Színváltozatai (albinó, fekete, piros, zöld) egyre elterjedtebbek. Kis mérete miatt kisebb terrárium beállításával is beéri.

Nyugati disznóorrú sikló (Heterodon nasicus) – Az előadóművész  

Zömök testalkata és felfelé hajló, ásásra módosult orrpajzsa (a „disznóorr”) miatt ez az egyik legbájosabb és legkülönlegesebb megjelenésű kígyó. Védekezési stratégiája egyedi, veszély esetén sziszeg, felfújja a nyakát (mint egy kobra), ha pedig ez sem válik be, a hátára fordul, kilógatja a nyelvét, és halottnak tetteti magát. Mivel szeret ásni, vastag réteg laza talajt, elsősorban homokot érdemes a terrárium aljába rakni.

A vadonban elsősorban kétéltűeket (varangyokat) esznek, ami fogságban néha gondot okozhat, mert a fiatal példányokat nehezebb lehet rágcsálóra szoktatni. A megbízható tenyésztőtől vásárolt állatok azonban általában már problémamentesen elfogadják a fagyasztott egeret. Kisebb méretű faj, kifejletten se érik el az egy métert általában, így kisebb helyen is tarthatóak.

Patkánysiklók (Pantherophis spp.) – A robusztus mászók

Ebbe a csoportba tartozik a gabonasikló is, de rokonai (például a texasi patkánysikló vagy az erdei patkánysikló) jóval nagyobbra, akár 1,5-2 méteresre is megnőhetnek. Így nagyobb kígyóra vágyóknak ideálisak lehetnek. Testfelépítésük izmosabb, kiállásuk tekintélyt parancsolóbb. Tartásukat tekintve nagyon aktív kígyókról beszélünk, akik kiváló mászók is.

Patkánysikló
Fotó: Jasper Shide , Wikimedia Commons

Ezért esetükben a terrárium magassága is kritikus (egy felnőttnek legalább 100x50x80 cm méretű hely javasolt). Imádnak a vastagabb ágakon pihenni.

Nevükhöz hűen a kifejlett példányok már kisebb patkányokat is zsákmányolnak, így etetésük nagyon gazdaságos és egyszerű.

Némelyik egyed fiatalon kissé agresszív lehet, de ez az esetek többségében idővel alábbhagy.

Általános tudnivalók, avagy a tartás és etetés sajátosságai

Bármelyik fajt is választjuk, néhány alapszabályt mindegyiknél be kell tartani. A kígyók ektoterm (változó testhőmérsékletű) állatok, így a terráriumban biztosítani kell számukra egy hőmérsékleti gradienst. Létre kell hozni egy meleg oldalt, egy fűtőlap segítségével a talajon kb. 28-32 °C az ideálisan beállítható. Míg a hűvösebb oldalon elegendő a szobahőmérséklet. Ennek köszönhetően az állat a nap folyamán kedvére mozoghat az oldalak között, ezzel szabályozva a testhőjét.

Nyugati disznóorrú sikló
Fotó: Peter Paplanus , Wikimedia Commons

A terráriumban fontos, hogy mindkét oldalon legyen egy-egy szűk, sötét, biztonságos búvóhely. Itt a kígyó összetekeredve pihenhet nyugodt körülmények között. A friss vizet biztosító, stabil itatótál szintén elengedhetetlen, amely ideális esetben elég nagy ahhoz, hogy a kígyó szükség esetén teljes testével meg is fürödhessen benne (ez a vedlési időszakban különösen fontos a megfelelő páratartalom biztosításához).

Az etetésnél aranyszabály, hogy kizárólag a kígyó legvastagabb pontjával megegyező átmérőjű, élő vagy fagyasztott, majd meleg vízben kiolvasztott rágcsálót adjunk neki.

Fajtól függetlenül a fiatal egyedeket 5-7 naponta, a kifejlett példányokat 10-14 naponta elegendő etetni, nyilván ez környezettől is függ.

Ivarzáskor, vagy stresszhatást követően nincs olyan étvágyuk az állatoknak, így ilyenkor nem kell erőltetni az etetést. Bár az egyes fajok között vannak szelídségbeli különbségek, de a fiatal korban megkezdett foglalkozás a vadabb példányoknál is segíthet a könnyebb kezelhetőségben. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy a kígyók alapvetően nem szeretik, ha kézben tartjuk őket, jobban érzik magukat a terráriumban.

Szerző:
Molnár Balázs

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: