Magas a toxinkockázat
Míg húsz éve Magyarországon mintegy 1,2 millió hektáron termesztettek kukoricát, a vetésterület mára körülbelül 530 ezer hektárra csökkent. Lengyelországban ezzel szemben a korábbi 400 ezer hektárról 1,2 millió hektár fölé nőtt a terület – érzékeltette előadásában Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója a takarmánygyártás termelési hátterének változását.
Szerinte az idei kukoricatermés aligha haladja meg a másfél millió tonnát. A takarmánygyártók a receptúrák átalakításával alkalmazkodtak: csökkent a kukorica, nőtt a búza részaránya. A szója drágulása további költségnyomást jelent, miközben a kukoricatermésnél erős a toxinkockázat.
Kulik Zoltán szerint az idei kukoricatermés akár 45 százalékánál is toxinprobléma merülhet fel, és 300–400 ezer tonnánál több kukorica nem kerülhet a takarmányozásba. A tejtermelés önköltségét pedig literenként mintegy 170 forintra tette, miközben a nyári felvásárlási ár 120 forint körül alakult.
Túlkínálat nyomja a piacot
Demeter Zoltán, a K&H agrárüzletágának vezetője 2026-ot az agrárium válságévének nevezte. Miközben a makrogazdasági mutatók – az infláció és a kamatszint – kedvezőbb képet mutatnak, az agrárvállalkozásoknál az aszály, az alacsony állati termékárak és a likviditás romlása egyre súlyosabb gondot okoz.
Az öt legnagyobb exportőr – az Európai Unió, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Ausztrália és Argentína – termelése 2025 második felétől nőtt, és 2026-ban is bővült. A túlkínálat így késleltetheti a tejárak emelkedését.
A finanszírozás szempontjából különösen fontos, hogy a beruházási pályázatokban támogatói okiratot szerzett gazdaságok teljesíteni tudják a vállalásokat. A 12 hónapon belül elvárt, legalább 10 százalékos készültség elérése nehéz lehet a szűkülő likviditás mellett.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a KAP második pilléréhez kapcsolódó beruházások kamattámogatott hitelei nem terhelik a de minimis keretet, ezért ahol a támogatási feltételek ezt lehetővé teszik, érdemes lehet élni ezzel a finanszírozási lehetőséggel.
