A tananyag mellett a gondolkodásmódnak is változnia kell
A mezőgazdaság előtt álló kihívások a képzés tartalmának átgondolását is szükségessé teszik. A klímaváltozás, a vízhiány, a termelési kockázatok és a gazdasági környezet átalakulása olyan helyzeteket teremt, amelyekre a hagyományos ágazati szemlélet már nem feltétlenül ad megfelelő választ. A jövő szakembereinek a teljes termékpályát, az összefüggéseket és a gazdaságossági szempontokat is látniuk kell. – hangsúlyozta Dr. Juhász Anikó.
A kerekasztal-beszélgetés az „Élet az agrárszakképzés után” címmel, a képzésből a munka világába, illetve a felsőoktatásba vezető utakról szólt. A beszélgetést Dr. Rácz Katalin igazgató moderálta, a részvevők Prof. Dr. Stündl László, a Debreceni Egyetem intézetvezetője és dékánja, Dr. Tóth Tamás, a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora és dékánja, Szerdai Zsuzsanna, a Déli Agrárszakképzési Centrum főigazgatója, Dr. Zoltán Péter, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium agrárstratégiáért, kommunikációért és átvilágítási ügyekért felelős miniszteri biztosa, valamint Fieszl Csaba, a Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egység vezetője voltak.
A digitalizáció, a precíziós gazdálkodás, a robotizáció és a mesterséges intelligencia ismerete nem szűk szakmai specializációként, hanem valamennyi képzési terület fontos részeként kell, hogy megjelenjen. Ehhez azonban stabil alapokra van szükség: a növénytermesztési, állattenyésztési és élelmiszeripari ismeretek továbbra is nélkülözhetetlenek. Ezekre épülhetnek a fenntarthatósági, digitális, biológiai és gazdasági kompetenciák. – a technológiai változások és a képzési tartalmak kapcsolatát Dr. Tóth Tamás és Dr. Zoltán Péter is hangsúlyozta.
A szakmai tudás mellett felértékelődik a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás, a kommunikáció, az idegennyelv-ismeret és a pénzügyi tájékozottság. A fiataloknak nem csupán egy adott munkakör feladatainak elvégzésére kell felkészülniük, hanem arra is, hogy felismerjék a problémákat, önálló megoldásokat dolgozzanak ki, és akár saját vállalkozást indítsanak. – emelte ki Dr. Tóth Tamás.
Ehhez az oktatás módszertanának is alkalmazkodnia kell. A frontális ismeretátadás mellett nagyobb teret kaphat a projektmunka, a kiscsoportos és problémaalapú tanulás, a közös feladatmegoldás. Az iskolák tangazdaságai és tanüzemei fontos gyakorlati alapot jelentenek, de a legkorszerűbb technológiákkal a duális képzőhelyeken is találkozniuk kell a tanulóknak. A vállalati partnerekkel való együttműködés az oktatók számára is lehetőséget ad a technológiai fejlődés követésére – mondta el Szerdai Zsuzsanna.
Élet a bizonyítvány után
Az agrárszakképzésből érkező fiatalok egyik jelentős előnye a gyakorlati tapasztalat és a szakmai alapok ismerete. A felsőoktatásban ezekre már lehet építeni: az egyetem feladata, hogy az egyes szakterületek ismereteit összefüggéseikben mutassa be, és gazdasági szemlélettel egészítse ki. – a szakképzésben megszerzett gyakorlati tudás előnyeit Prof. Dr. Stündl László emelte ki.
A továbbtanulók számára már az egyetemi évek alatt fontos a bekapcsolódás a valós szakmai feladatokba. Ebben a tudományos diákköri munka, a szakkollégiumok, a tanszéki kutatások, a vállalati együttműködések és a duális képzés egyaránt szerepet kaphatnak. A gazdaságok és kutatóhelyek működésének megismerése segíti, hogy a hallgatók ne csupán elméleti tudást szerezzenek, hanem a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokon dolgozzanak.
–foglalta össze Dr. Zoltán Péter a generációs megújulás és a pályakezdés feltételeit. A támogatáspolitikának is a hosszú távon fenntartható, versenyképes termékpályákat és vállalkozásokat kell segítenie. A fiatalok számára akkor válhat vonzóvá az agrárium, ha a korszerű technológiák mellett kiszámítható megélhetést és fejlődési lehetőséget is kínál.
Az ágazat társadalmi megítélése szintén befolyásolja az utánpótlást. Az agráriumot nem elegendő a hagyományos szakmaképeken keresztül bemutatni: láthatóvá kell tenni a technológiai fejlődést, az élelmiszer-előállítás jelentőségét és a vidéki életpályák lehetőségeit. Ehhez a fiatalokat megszólító kommunikációra és az iskolák, a vállalkozások, valamint a helyi közösségek szorosabb együttműködésére van szükség.
A pályaválasztás és a vidéken maradás szempontjából a helyi gazdaságokkal és vállalkozásokkal kialakított kapcsolatoknak is jelentőségük van. A duális képzőhelyek, a térségi együttműködések és a helyi vállalkozások gyakorlati tapasztalatot, illetve későbbi munkalehetőséget kínálhatnak a fiataloknak. A vidéki térségekben az agráriumhoz kapcsolódó más területek, például a turizmus és a vendéglátás is további szakmai utakat nyithatnak. A Nyitott Porta gazdaságok szintén bekapcsolódhatnak a gyakorlati képzésbe – a helyi kapcsolatok és a vidéki elhelyezkedési lehetőségek szerepéről Fieszl Csaba beszélt.
A rendezvény legfőbb konklúziója az volt, hogy az agrárszakképzés megújítása összetett, több szereplős feladat. Az iskoláknak, az egyetemeknek, a gazdaságoknak és az agrárirányításnak közösen kell kialakítaniuk azt a tudás- és kapcsolatrendszert, amelyben a fiatalok nemcsak szakmát szerezhetnek, hanem hosszú távon is megtalálhatják a helyüket az agráriumban.
