Egy új tanulmányban háziasított, agresszív és vadon élő rókák agyát hasonlították össze. Az eltéréseket a hipotalamusz ventromediális részében, az agy alsó régiójában találták. Ez a terület egerekben is szerepet játszik az agresszió szabályozásában, az energiafelhasználással kapcsolatos döntésekben, valamint az anyai ösztönök és a társas viselkedés irányításában – írja a Phys.org.

A Current Biology folyóiratban megjelent kutatás egy több mint hat évtizeddel ezelőtt, Szibériában elindított klasszikus kísérlet eredményeire épül. Az 1950-es évek végén orosz genetikusok figyeltek fel arra, hogy az ezüstróka-tenyészetekben egyes állatok barátságosabban viselkednek gondozóikkal, míg mások kifejezetten agresszívak

A kutatók ezután tudatosan egymással párosították a szelídebb egyedeket. Mindössze hat generációnyi szelekció után már olyan almok születtek, amelyek kölykei maguktól keresték az emberek társaságát. A szelídebb rókákon idővel a háziasított állatokra jellemző testi tulajdonságok is megjelentek, például a lekonyuló fülek és a rövidebb orr.

Egérkísérletekben is kimutatták ezeket az összefüggéseket

„Azt szerettük volna megérteni, milyen idegrendszeri folyamatok állnak azoknak a viselkedésbeli változásoknak a hátterében, amelyek ilyen rövid idő alatt, a célzott szelekció hatására alakultak ki” – mondta Eirene Markenscoff-Papadimitriou, a Cornell Egyetem Mezőgazdasági és Élettudományi Karának molekuláris biológiai és genetikai tanszékén dolgozó adjunktus, a Rita Allen Alapítvány ösztöndíjasa és a tanulmány vezető szerzője.

– tette hozzá a kutató.

A vizsgálat során a kutatók a hipotalamusz ventromediális (elülső/alsó oldalhoz közeli) régiójára összpontosítottak, mivel korábbi egérkísérletek már azonosítottak itt olyan különböző sejttípusokat, amelyek szerepet játszanak az agresszió szabályozásában.

Oroszországi rókatenyészetek kutatóival együttműködve a tanulmány szerzői kilenc ezüstróka agyához jutottak hozzá: három szelídségre, három agresszivitásra szelektált, valamint három vadon élő állatéhoz. Az agyakat tartósították, majd rendkívül vékony szeletekre vágták. A hipotalamusz ventromediális részében fluoreszcens RNS-vizsgálati módszerrel azonosították a különböző sejttípusokra jellemző molekuláris markereket.

Fejben dől el, hogy agresszív vagy sem – nem pedig tanult viselkedés

Korábbi egérkísérletekben más kutatók optogenetikai módszert alkalmaztak, amelynek során fénnyel aktiváltak bizonyos idegsejteket. Ezek a sejtek az ösztrogénreceptor-alfa nevű fehérjét fejezik ki, és a hipotalamusz ventromediális régiójában találhatók.

– magyarázta Markenscoff-Papadimitriou.

A kutatók azt feltételezték, hogy ezeknek a sejteknek az aránya eltér a különböző viselkedésű rókák agyában. A vizsgálat igazolta a feltevésüket: a szelíd rókák hipotalamuszában kevesebb olyan idegsejtet találtak, amely kifejezi az ösztrogénreceptor-alfát. Ezek a sejtek az agresszív viselkedést szabályozó idegi hálózat részét képezik.

A tanulmány társszerzője, Anna Kukekova, az Illinoisi Egyetem Urbana–Champaign-i kampuszának genomikai és állattudományi docense azt tervezi, hogy megvizsgálja, miként befolyásolják a róka genomjának különböző területein bekövetkező mutációk ezeknek az idegsejteknek a fejlődését.