– Idelátszik a Szigligeti-öböl, a Gulács, a Szent György-hegy – mutat körbe a házigazda. Ebbe a látványba szerettünk bele, amikor a környéken vendégeskedtünk Szendrényi Katalin operaénekes barátunknál. Négy éve, hogy rátaláltunk a telekre a szerény, lelakott kis házzal. Azóta tart az ismerkedés, mint egy párkapcsolatban, apránként fedezzük fel a „birtokot”. Alaposan felújítottuk, megemeltük az épületet, ami mindöszsze 60 négyzetméter, de az ügyes építészeti megoldásoknak köszönhetően tágasabbnak hat. Az átalakítással, az oszlopos terasszal, a tájba illő formákkal stílust is kapott. Több Balatonfelvidéki háznál láttam ilyen jellegű hasas oszlopokat.
• Itália felé is röpíti a képzeletet boltíves tereivel, az ívelt kovácsoltvas erkélyráccsal, a terméskőburkolattal, a fal mellett sütkérező fügebokorral, levendulaültetvénnyel… És mintha kicsit megállna az idő.
– Szeretek a múltba elkalandozni, régebbi korok hangulatát visszaidézni. Szeretem az épületeket, bútorokat, tárgyakat, amik míves munkával készültek, amiknek lelke van. Meggyőződésem, hogy az ember a belső világát vetíti ki a környezetére, öntudatlanul. És persze a környezet is visszahat ránk. Fantasztikus energiák működnek itt: a vulkanikus hegyek, a víztömeg, a Pannon tenger – hihetetlen kisugárzása van a 
tájnak. Iszonyú fáradtan jöttem le júniusban, és napok alatt kihúzta belőlem a feszültséget, szinte kivasalódik itt az ember. Az egész csal ád hatalmasakat alszik, még a kutyák is. Solymáron erdőszélen lakunk, egész nap ugatják a vadakat. Itt a kerítés alatt sétálhatnak az őzek, szaladgálhatnak a vadnyulak, rájuk se hederítenek. Háborítatlan a béke, nyugalom, ez varázshely.
• „Varázshegy”. Sokat kap tőle. Adni is tudott valamit a hely természetéhez?
– Fákat ültettem. Cseresznyét, meggyet, mandulát, almafákat. Még fiatal csemeték, de lassan termőre fordulnak. Örököltünk is terebélyes körtefát, diót. Rossz helyen vannak, elveszik a kilátást, de csak nem fogok fejszét emelni a százéves fákra?!
James Bond paprikás krumplija
A ház körül rózsabokrok, tarka egynyáriak, muskátlik, a kerítés mentén gyümölcsfák és díszcserjék, az udvaron a gyerekélet kellékei: kis pergola alatt homokozó, kerti medence. A kert közepén, a lombok árnyékában vendégváró nagy tölgyfaasztal. Napsütötte arccal üli körbe a család: a házigazda, a felesége Adrienne, a kicsi Armand és Lucia. – Amint vége a tanításnak, jövünk ide, és szeptemberig jól érezzük magunkat. Ad rienne pesti bioboltja már jól bejáratott, távolról is irányítható. A nyár a színházban is uborkaszezon. Akad azért fellépés ilyenkor is, de késő éjjel is autóba szállok, hogy itthon ébredhessek a családommal. Nagyon szeretünk itt lenni, sikerült széppé, komfortossá tenni a nyaralót, nincs átmeneti érzésünk. Gyökeret vertünk, barátságok szövődtek. Hagyományos szőlőhegy lévén sokan készítenek errefelé bort, a szomszédok kínálnak, és bizony azt muszáj megkóstolnunk. – Ha lemegyek a faluba vásárolni, megismernek, beszélgetünk. Kedvesek a helybeliek, a „helyi nemzeti italból” is hoznak ajándékba ízelítőt. Ez zölddióalapú gyomorkeserű, illatos gyógynövényekkel – mosolyog Adrienne, aki most inkább finom lapacho teát tölt nekünk.
• Akkor a kerti sütés-főzés se maradhat el.
– Remek hordozható kondérom van, bárhol fölakaszthatom a kertben. Abban szívesen főzök, főleg egyszerű ételeket. Nyílt lángon, kondérban minden különlegesen jó ízű! – állítja Armand. – Kedvencem a paprikás krumpli, abból két tányérral is meg tudok enni.
• És mit szól ehhez James Bond? Hiszen amíg mesél, zavarba ejtő, hogy hol Tom Cruise, hol John Malkovich „hangját” hallom, hol pedig Pierce Brosnan hangján szólal meg, mint James Bond. Így jár a népszerű szinkronszínész…
– Nem vagyok éppen James Bondalkat. Ráadásul a csokoládét is szeretem – vallja be nevetve. – Szünidőben föl is szedett néhány kilót, de nem baj, ez együtt jár a pihenéssel.ű
Muskátli és kutyatej
• A kert megköveteli az aktivitást is. Hogy osztják meg a munkát a kertészkedésben?
– Mivel elég nagy a telek, a gyakori fűnyíráshoz és az öreg fák metszéséhez segítséget fogadunk. Magam a kert díszítését élvezem. Eltervezem, hogy mi hová kerüljön, szívesen ültetek egynyáriakat, gondozom a rózsákat, az ablakládák virágait. Kedvencem a muskátli! A kislányom úgy emlegeti: „papa és az ő muskátlijai”. Locsolom, tápoldatozom őket, leszedegetem az elnyílt virágokat. Hálás virág, tavasztól késő őszig nyílik, és gyönyörű. Kedvelem a kis falusi szépségeket is, a kokárdavirágot, a legényvirágot, és a többit, aminek néha a nevét se tudom. A feleségem „próbaültetvénynek” kis fűszerkertet kapott, meg apró paradicsomágyást. Manapság az emberek mindent 
sietősen, zacskóban vesznek az áruházban. Hát én jövőre a ház mögött komolyabb konyhakertet tervezek, mert nagy öröm a saját termés. Egészen más ízű, és azt a lelkületet erősíti, hogy a természet részei vagyunk. A málnabokor és a füge gyümölcséből Adrienne kitűnő lekvárt készített. Jómagam ugyan nem élek gyümölccsel, ez valahogy kiskorom óta kimaradt, de tudom, hogy milyen értékes dolog, és örülök, hogy a gyerekeim szeretik. Képes vagyok nekik naphosszat törni a diót, mandulát.
• Gyerekkori élmények miatt becsüli ennyire a kertet?
– Inkább az élmények hiánya miatt! A szüleim mindketten színészek, és a vidéki vándorévek alatt átmeneti szállásokon, színészházakban laktunk, meglehetősen szűkösen. A Balatonon gyerekkoromban sose nyaraltam, szegények voltunk. Felnőtt életemet se kertes házban kezdtem, egyedül az ember nem épít. Amint összeházasodtunk, építkezésbe fogtunk Mogyoródon, majd elcseréltük a solymárira. Ma már el se tudnám képzelni az életet a városban. A szüleim is kiköltöztek a Dunakanyarba. A virágok szeretetét édesanyámtól kaptam. Élénken emlékszem, amikor megérkeztünk egy-egy újabb szállásra, amíg mi a csomagokat pakoltuk, ő kiszaladt, és ha más nem volt, egy csokor kutyatejet szedett. Fogmosó pohárkában odatette az asztalra, és ettől a semmi kis sárga virágtól mégis valami szépség és harmónia költözött a sivár motelszobába. Azóta nekem kis csokor, nagy csokor, szobanövény, mezei vagy kerti virág, egyaránt kedves.
Fekete méz a zöld városban
• Az ősz a színházi bemutatók szezonja. A mozgalmas évad előtt kiül a kerti csöndbe szerepet tanulni?
– Nagyszerűen lehet itt készülni. Sűrű program vár a közeljövőben; a budapesti Újszínházban rendezem A szűz és a szörny című darabot, Szolnokon A néma leventében és a Stuart Máriában játszom. Művészi beszédet tanítok a Madách Musical Tánciskolában, és persze a szinkronmunka is folytatódik. Ehhez nyugodt hátteret ad ez a békés környezet, ahol nem látni mást, csak a tavat, fákat, virágokat.
• Zajlik itt is az élet, csak másféle. A nyári orgonán pillangók vibrálnak, a köveken fürge gyík, madarak mindenfelé.
– A múltkor seregélyek szállták meg a hegyet. Rengetegen voltak. Úgy táncoltak, kavarogtak fenn, mint valami fekete felhő. Elképesztő égi balett!
• Előadóművészként sokfelé megfordult. Őriz az emlékeiben különösen szép tájakat?
– Az ominózus szeptember 11-e környékén éppen Washingtonban léptünk volna fel, de biztonsági okokból inkább kivittek a közeli nemzeti parkba. Engem az amerikai városi lét nem fog meg, de gyönyörű növényzetet, páratlan természeti csodákat láttunk ott. Másik élményem Londonhoz fűz. A Fekete méz című történelmi darabot mutattuk be, aminek külön érdekessége, hogy az egyetlen előadás, ahol együtt játszottunk édesanyámmal, Kopetty Liával. Ő alakította Lorántffy Zsuzsannát, én pedig a fiát, Rákóczi Györgyöt. Felejthetetlen élmény volt, és mindez abban a zöld városban! Talán a különleges párás klíma teszi, de olyan harsogó zöld füvet és olyan rengeteg parkot sehol se láttam.
• A telet a solymári házban, kertben töltik. Milyen ott az élet, hogy készülnek az ünnepekre?
– Ott elegáns a ház, de kisebb, egyszerűbb, „funkcionális” a kert örökzöldekkel és főleg a gyerekeknek kényelmes játszóhellyel. Persze ott is sok a muskátli és a madár. Lakik egy kis bagoly a szomszédban, szívesen elnézegetem, ha előkerül. Télen nagy a hideg és ha lehull a hó, a hólapátolás az egyetlen aktív kapcsolatom a kerttel. Amúgy is kevesebbet vagyok otthon, olyankor több a színházi munka. Az ünnep tájékán rendre megszaporodnak a fellépések, a karácsonyi műsorvezetések. Én szoktam az adventi időszakban ünneplőbe öltöztetni a kertet; az ablak előtti sudár fenyőfa égődíszeket kap. Meseszép látvány, ha kinézünk a meleg szobából. Most csak mulatok rajta, de télen sanyarú tapasztalat, hogy minden viszonylagos. Amíg én a ropogós hóban rettegve latolgatom, hogy tudok kocsival lemenni a hegytetőről, a gyerekeim csak kiviszik a szánkót, és máris vígan csúsznak a lejtőn.
