A fitoplazmákat a baktérium osztályba sorolják, de a baktériumokkal ellentétben nincsen sejtfaluk, csak háromrétegű sejthártya határolja a sejteket. Elkülönítésük az RNS vizsgálatával, szerológiai módszerekkel és fenotípus szerinti osztályozással lehetséges, mondta Kövics György János. Önálló kórokozókként 1967 óta tartják számon ezt a csoportot, akkor különítette el őket egy japán kutató a vírusoktól. Mai tudásunk szerint nem tenyészthetők. A növényeket megbetegítő szervezeteket 1994 óta nevezzük fitoplazmának, korábban mikoplazma volt a nevük. Legújabban 2004-ben változott a nevezéktan, hogy megfeleljen az egységes rendszernek: a még biztosan nem azonosított kórokozót Candidatus Phytoplasma névvel illetik, és feltüntetik a gazdanövény nevét. Ennek megfelelően a régóta ismert sztolbur fitoplazma hivatalos neve Ca. Phytoplasma solani, a csonthéjasok európai sárgasága pedig Ca. Phytoplasma prunorum.
Kabócák és levélbolhák terjesztik
A fitoplazmák a növények háncsszövetének rostacsöveiben élnek, télen a gyökérbe húzódnak vissza. Tavasszal az újonnan képződő háncsszövetben, meglehetősen lassan terjednek el újra a növényben. Általános tüneteik közé tartozik a virágok elzöldülése, torzulása, ellevelesedése, a csészelevelek túlnövekedése, a hajtások elbokrosodása (például a paradicsom sztolburja vagy az alma söprűsödése esetében), a levelek antociános elszíneződése vagy sárgulása.
Zömmel kabócák, illetve levélbolhák terjesztik a betegséget. Jól ismert a szőlő aranyszínű sárgasága betegség vektora, a Scaphoideus titanus kabóca, ami 2006 óta Magyarországon is megtelepedett, szerencsére a karanténlistán lévő betegséget eddig nem találták meg. Szőlőn a hasonló tüneteket okozó sztolbur fitoplazmát sikerült azonosítani. Egyelőre bizonytalan, hogy a hazánkban 2004 óta erőteljesen terjedő, rendkívül sok tápnövényű Metcalfa pruinosa (amerikai lepkekabóca) szerepet játszik-e a fitoplazmák terjesztésében. Annyi bizonyos, hogy a szőlő aranyszínű sárgaságát nem terjeszti. A körte fitoplazmás betegségét több ismert levélbolha is átviszi, így a füs tösszárnyú körtelevélbolha (Cacopsylla pyri), a közönséges körtelevélbolha (C. pyricola) és a nagy körtelevélbolha (C. pyrisuga). Az alma söprűsödés fitoplazmát még több vektor terjesztheti: az almalevélbolha (Cacopsylla mali) szórványosan fordul elő hazánkban, a júdásfalevélbolha (C. pulchella) nemrég jelent meg, a nyári almafalevélbolha (C. picta) hazai elterjedtsége nem ismert. Átviszi még a galagonyalevélbolha (C. melanoneura) és egy kabócafaj, a Fieberiella florii.
A sztolbur fitoplazma esetében ismert vektor a Hyalestes obsoletus kabóca, és az arankaféléket is a terjesztőjének tartják.
Hazai fölmérések
Hazánkban mind súlyosabb méreteket ölt a kajszi pusztulás, amelynek egyik oka a csonthéjasok európai sárgasága betegség. A kórokozónak a kajszin kívül gazdanövénye az őszibarack, a cseresznye, a meggy és a szilva. Magyarországon 1992ben azonosították a betegséget. Kajszin egyes ágak sárgulnak vagy halványzöldre fakulnak, illetve előfordul, hogy haragoszöld, porcogósan merev lesz a lomb. A háncsrész narancssárgára színeződik, majd barnul és elhal. Amikor a háncspusztulás körbeér a fatörzsön, a fa elpusztul. A fitoplazmás betegség soha nem jár mézgásodással. A tünetek a 34. évben válnak láthatóvá, a fiatal fák ezután hamar elpusztulhatnak.
Kövics Görgy és munkatársai 2009-ben Bekecs környékén kezdték fölmérni a fák állapotát, ahol kajszi, cseresznye és meggy pusztulását is tapasztalták. Először 5 fokozatú skálán (1 = egészséges, 5 = elpusztult fa) bonitálták az ültetvények egészségi állapotát, majd a hajtásból, a levélnyélből és a gyökérből vett növénymintákon PCR-módszerrel mutatták ki a kórokozó jelenlétét három laboratóriumban. Tekintettel arra, hogy a negatív eredmény nem mindig jelenti azt, hogy a kórokozó nincs jelen a növényben, a mintavételt és a vizsgálatokat többször megismételték. Kajsziban a legnagyobb fertőzöttség 85 százalékos volt, meggyben pedig meglepetést okoz a több mint 60 százalékos fertőzöttség. Cseresznyében ez az arány 30 százalék volt.
2010-ben több településre kiterjesztették a vizsgálatot: Rátka, Göncruszka, Bükkaranyos, Vizsoly, Boldogkővár alja és Abaújkér kajszisait vizsgálták, illetve egy bükkaranyosi meggyest. A fertőzöttség aránya 8 és 86 százalék közt alakult, a sikeres műszeres azonosítás ennél csekélyebb arányú volt. A kajszi- és a meggyminták feléből sikerült kimutatni a kórokozót. Göncruszkáról és Boldogkőváraljáról származó levélnyél, illetve hajtásszövetmintából biztosan azonosították a fitoplazmát. A folyamatos fölmérések során aggodalomra ad okot a fertőzött ültetvények közelében lévő más csonthéjasok megbetegedése, mint például az őszibarack fertőződése.
Hatósági vizsgálatok során 2009-ben 54 mintából 29 volt fertőzött, 133 hektár kajszist kellett megsemmisíteni, amire majdnem 117 millió forint részleges kártérítést kaptak a gazdálkodók. Sajnos azóta ezt a betegséget kivette a hatóság a karanténlistáról, így nem jár utána állami kártalanítás.
Ellenőrizetlen szaporító anyag
A természetes vektoroknál nagyságrendekkel nagyobb jelentőségű az ellenőrizetlen, fertőzött szaporítóanyaggal való széthurcolásuk. A betegség ugyanis 34 évig tünetek nélkül lappanghat a növényekben, tehát csak célzott ellenőrzéssel lehet kimutatni a jelenlétét.
Védekezésre a karanténintézkedések szolgálnak, vagyis a fertőzött fákat ki kell vágni és megsemmisíteni. Az egészséges szaporítóanyag lenne a legfontosabb láncszem a megelőzésben, de az ellenőrzés még nem kötelező. Meleg vizes és meleg levegős kezeléssel lehet mentesíteni a szaporítóanyagot a kórokozóktól. A fertőzési forrás csökkentésében a rendszeres gyomirtás és a vektorok elleni rovarölő kezelések játszhatnak szerepet. Egyelőre csak elméleti lehetőség az ellenálló fajták telepítése.
