A régebbi időkben szívesen ültették barokk kertekbe, parkokba, temetőkbe. Népszerűségük azóta sem csökkent. Sajnos új kártevő veszélyezteti a faj fennmaradását.
Selyemfényű puszpángmoly
Ezt a kártevőt nevezik puszpáng-iloncának (Cydalima perspectalis) is. A fajt 2011. végén fogták először, Sopronban. 2012-ben Zalaegerszegről – ahol helyenként tarrágást is okozott – már súlyos kártételét jelezték. A lepke Kelet-Ázsiában honos, ahol kecskerágón és magyalon is károsít. Európába valószínűleg fertőzött szaporítóanyaggal került. Észak-Németországban 2006-ban, Hollandiában, Svájcban 2007- ben, Ausztriában 2008-ban észlelték. Gyors terjedésében szerepe lehet a lepkének is, mely – a kutatók megfigyelése szerint – 5 km-re is képes elrepülni.
A lepke szárnya fehér, sötét szegéllyel. Csak éjszaka aktív, nappal a szomszédos növények levélfonákján pihen. A megtermékenyített nőstény sárgászöld tojásait a levelek fonákjára, csomókban rakja le.
A kikelő lárvák zöld színűek, hátukon fehér és fekete hosszanti sáv húzódik, köztük fekete pontsorral. Fejtokjuk fekete. A kifejlett hernyók az általuk készített szövedékben bábozódnak. A fajnak irodalmi adatok szerint (Dr. Maráczi L., 2012.) hazánkban 3 nemzedéke van. Az utolsó nemzedék fiatal lárvái telelnek az általuk kialakított szövedékzsákban, a bokrok ágai közt.
Nálunk eddig csak Buxus-fajokon észlelték. A fiatal lárvák kezdetben „csak” hámozgatják, majd összeszőtt levelek és hajtások védelmében rágják a leveleket, később teljesen letarolják a bokrokat. A szövedékben nagy ürülékszemcsék is megtapadnak.
Védekezés
Már most nézzük át bokrainkat, és ha találunk lárvákat, azonnal védekezzünk, ne engedjük áttelelni azokat. 
A következő évben is rendszeresen figyeljük a növényeinket. Tartsuk szem előtt, hogy csak a fiatal hernyók ellen – mielőtt sűrű szövedéket készítenek – lehet eredményes a védekezés! Néhány növény esetén kézzel is összeszedhetjük a lárvákat és a bábokat.
Régebbről ismert kártevők
Puszpáng levélbolha (Psylla buxi). Tápnövénye a puszpáng, melynek a nagyobb levelű változatait kedveli. Szívogatása következtében a hajtások csúcslevelei begörbülnek, kanalasodnak, napos helyen, kemény télen a levelek elfagyhatnak. Ezzel a növények esztétikai értéke csökken.
Az imágó zöld színű, 2-3 mm hosszú. A lárva sötétsárga, lapos testű, viaszos váladék borítja. Évente 1 nemzedéke van; tojás vagy fiatal lárva alakban telel a hajtáscsúcsban. A lárvák kora tavasszal károsítanak, az imágók májustól szeptember végéig fordulnak elő. Júliustól folyamatosan rakják le tojásaikat.
Védekezni csak felszívódó szerrel, többször ismételt kezeléssel lehet ellene.
A puszpángszúnyog (Monarthropalpus flavus) tápnövénye a puszpáng és változatai. Kártétele következtében a levelek fonákán felhólyagosodó aknák keletkeznek, amelyek összeolvadhatnak. Bennük sárgás, vagy narancsvörös színű lárvák találhatók, a levéllemez a főér két oldala mentén lefelé begörbül, végül elszárad és lehull.
A hajtásvég teljesen felkopaszodhat. Ez nem csak esztétikai károsodást jelent, de a növények fagyállósága is csökken.
Az imágó 2,8-3 mm hosszú, sárga színű. A lárva 2,5-3,5 mm hosszú, narancsvörös. Évente 1 nemzedéke fejlődik. A kifejlett lárva telel az aknában. Áprilisban bábozódik. Az imágók májusban rajzanak, az alkonyati órákban röpködnek a bokrok körül. Tojásaikat a levelek fonákján, az epidermisz alá süllyesztik.
Természetes ellensége egy fürkészdarázs és egy gubacsszúnyog faj. Ezek azonban csak kissé gyérítik a kártevőt. A madarak – főleg a cinkék – sokat elpusztítanak, viszont a bőrszövet felszaggatásával a levelet is elpusztítják.
Kémiai védelemre csak a lárvák ellen, felszívódó szerekkel van lehetőség.
