A málna tavaszi tápanyag-utánpótlása

　　
A pontos adagok kiszámításához nélkülözhetetlen a talaj tápanyagtartalmának pontos ismerete. A gyümölcsösben gondot okoz, hogy nincs a gyökérzóna kémiai összetételének komplex értékelésére alkalmas vizsgálati módszer. A málnaültetvényekben is használt talajvizsgálattal megállapítható a gyökérzónában található foszfor, kálium és magnézium mennyisége. A talaj makroelemeit univerzális módszerrel határozzák meg, az eredményeket összehasonlítják az ehhez kidolgozott optimális értékekkel.

A nitrogén a legfontosabb

A málna termőképessége fő-ként az alapvető hozamképző elemnek tartott nitrogén (N) egyenletes utánpótlásától függ. E tápelem könnyen mozog a talajban, ezért nehéz az adagok pontos megállapítása, fennáll a túladagolás veszélye. A nitrogén túladagolása súlyosan csökkenti a növények fagytűrő képességét, keményebb teleken károsodhatnak a vesszők. Szakirodalmi adatok szerint egy hektár vesszőn termő málnaültetvény a terméssel évenként mintegy 42 kilogramm nitrogént von ki a talajból, amit minden tenyészidő után pótolni kell. A műtrágyával kiadott tápanyag mintegy 60%-os hasznosulása mellett a hagyományos termesztésnél hektáronként kb. 70 kilogramm, a sarjontermő őszi málna esetében pedig ennek a másfélszerese az ajánlott adag. Igaz, az őszi málna föld feletti részeinek (hajtások, levelek, termés) kifejlesztéséhez hektáronként mintegy 160 kilogramm nitrogént használ föl, de ennek nagy része szerves anyag formájában visszakerül a talajba, ahol idővel mineralizálódik. A számításoknál természetesen figyelembe kell venni az adott ültetvény egyedi klíma- és talajviszonyait, amelyek befolyásolják a nitrogén-anyagcserét. A kimosódási veszteségek minimalizálása érdekében a számított műtrágyamennyiséget 2-3 részre osztva, 3-4 hetenként juttassuk ki.

Kálium évenként

Kora tavasszal igen fontos, hogy a sejtosztódásért, energiaszállításért, és a gyökérrendszer fejlődésért felelős foszforból elegendő mennyiség álljon a növények rendelkezésére. Foszforból a málna viszonylag kis mennyiséget igényel. Általánosan elfogadott, hogy hektáronként 6-8 kilogramm foszfort vesznek föl a növények évenként, tehát az ültetés előtti gondos talaj-előkészítés után és megtartva a megfelelő pH-értéket a foszforhiány föllépésének kevés a valószínűsége. Ha a leveleken mégis megjelennek a foszforhiány jellegzetes, kicsi, ibolya-bíborszínű elszíneződéses tünetei, akkor gondoskodnunk kell a gyökereken kívüli utánpótlásról. Az ültetvény foszforutánpótlása a talajon keresztül kevéssé hatékony, mert az ionok igen lassan jutnak el a talajszelvény mélyebb rétegeibe.
A káliumot is pótolni kell évenként. A növények vízgazdálkodásáért felelős elem növeli a faggyal szembeni ellenállóságukat és lényegesen javítja a gyümölcsök minőségét (cukortartalom, szilárdság) is. A káliumműtrágya pontos adagjának kiszámítását az aktuális állapotot mutató talajvizsgálat alapján végezzük. A káliumtúlsúly a gyökérzónában csökkenti a fölvehető kalcium és magnézium mennyiségét. A hozzávetőleges adagot viszont az egy termőévre vonatkozó káliumfelhasználási mérleg alapján is megállapíthatjuk. Becslések szerint a vesszőn termő málnafajták éven ként és hektáronként mintegy 51 kilogramm, a sarjontermők pedig 100 kilogramm káliumot vesznek föl. Az adagok kiszámításához a talaj típusát is figyelembe kell venni.A talaj magnézium-utánpótlásának legkevésbé költséges módja a pH beállításához használt dolomit mész. A tenyészidőszakban föllépőhiányt ne a gyökereken ke­resztül pótoljuk. A talaj mag­nézium­szulfát (monohidrát, heptahidrát) műtrágyázása költséges és csak a talajvizs­gálattal kimutatott súlyos hi­ány esetében indokolt.

Levéltrágyázás a kritikus időszakokban

A talajon keresztül történő tápanyag-­utánpótlás lényeges kiegészítője a lombtrágyázás. A növények számára kritikus, azaz nagy tápanyag-­szükség­letű időszakokban (az inten­zív gyümölcsnövekedéskor), továbbá a tápanyagfölvételt megnehezítő, kedvezőtlen kö­rülmények között (pl. száraz­ság, hideg idő, gyökérkároso­dás) különösen nagy jelentő­ségű ez a kijuttatási mód. Megelőzés céljából és hiány­pótlóként is alkalmazható. A „jobb megelőzni, mint gyó­gyítani” elvnek megfelelően a levéltrágyázás sokkal hatéko­nyabb megelőző módszer, mint a talajon keresztüli adagolás. A tápanyaghiány látható tü­neteinek megjelenése azt je­lenti, hogy az adott tápelem hiánya már 1­2 hete károsítja a növény élettani funkcióit.
Kora tavasszal, a vegetáció megindulása után ajánlott a foszforlevéltrágya, a kedve­zőtlen időjárás ugyanis nehe­zíti a talajból való felvételét. Ilyenkor alkalmazható a káli­um­foszfát (0,2­0,3%), vagy az emelt foszfortartalmú össze­tett műtrágya (pl. Activ Start). Az oldathoz kis mennyiségű karbamid (0,1%), vagy ami­nosavas biostimuláns is hoz­záadható, azzal javítjuk a ke­zelés hatékonyságát és egyút­tal erősítjük is a növényeket. A sarjontermő málnaültet­vényben a vegetatív részek ki­alakulása utáni időszakban 2­3­szor megismételhető a ke­zelés. A későbbi levéltrágyázá­sok a növények stresszel (hő, víz) szembeni ellenállóságát fokozzák, illetve optimalizál­ják termelőképességüket.

Szilícium és aminosavak

A gyümölcsök szilárdságát a szilícium is lényegesen javít­ja. Mindinkább a növények különböző stresszhatásokkal szembeni ellenállóságát nö­velő elemként emlegetik. A növények a talajból veszik föl, vagy a levéltrágyából haszno­sítják. Vékony réteg formájá­ban épül be a föld fölötti kép­letekbe, merevvé teszi és erő­síti az epidermiszt. Ezért a szi­líciummal jól ellátott növé­nyek ellenállóbbak a betegsé­gekkel (pl. szürkepenész), kár­tevőkkel (pl. takácsatka), de a szárazsággal, hőmérséklet­in­gadozásokkal, sőt a sóstresszel szemben is. Az utánpótlás a piacon kapható valamelyik le­véltrágyával (Actisil, Silvit), vagy szilíciumban gazdag nö­vények (pl. zsurló, csalán) fer­mentálásából nyert saját ké­szítésű oldattal történhet. Lé­nyeges, hogy a fiatal növényi részekben igen gyenge a szilí­cium újrahasznosítása, ezért a lombtrágyázást a tenyész­időszak végéig rendszeresen ajánlott elvégezni.
Mind népszerűbbek az ami­nosavakkal dúsított ásványi műtrágyák is (pl. Terra Sorb Complex). Feladatuk a fehér­je­bioszintézis javítása és az egyéb anyagcserefolyamatok aktiválása. Az e típusú mű­trágyákkal végzett bevezető vizsgálatok kimutatták, hogy azok valóban növelik a ho­zamképességet, és jó biosti­mulátorok a stresszidő szakok­ban. A szakirodalmi beszá­molókból kiderült, hogy az aminosav­tartalmú műtrágyák serkentik az egyéb ionok föl­vételét a levéllemezben, to­vábbá növelik egyes növény­védő szerek hatékonyságát. Jelenleg az aminosavas műtrá­gyák csoportjában meg talál­hatók az összetett készítmé­nyek, és a speciális, az adott tápanyag pótlására kifejlesz­tett termékek is.

Szilárdabb gyümölcs

Az utóbbi években a gya­kori hőség rámutatott a gyümölcs fizikai tulaj­donságainak fontosságá­ra. A gyümölcsök tartós­ságát és szilárdságát lé­nyegesen csökkenti a közvetlenül az érés előtt a talajra kijuttatott nitro­génműtrágya, főként, ha karbamid vagy ammónia formában alkalmazzák. A növények megfelelő mennyiségű káliummal és kalciummal való ellátá­sával növelhető a gyü­mölcsök szilárdsága. A kálium a vízgazdálkodá­sért felel és szabályozza a transzspiráció folyamatát, tehát az optimális káli­umellátás csökkenti a légzés okozta vízveszte­séget. A növények aktí­van veszik föl ezt az ele­met, tehát a gyökéren ke­resztüli trágyázással sike­rül ellátni a málnát ele­gendő káliummal.
Ennél nehezebb a cel­lulózzal és hemicellu­lózzal együtt a sejtfalat erősítő, és azt rugalmas­sá tevő kalciummal való optimális ellátás. A kal­cium fölvétele és nö­vényben történő szállítá­sa szorosan összefügg a gyökérzónában uralkodó nedvességgel, az anta­gonisztikus ionok – káli­um, magnézium, vala­mint az ammónium kati­onok (NH4+) – arányával. Az elemet legjobb rövid­del az érés előtt közvetle­nül a gyümölcsre juttatni néhány kezeléssel. Erre a célra a kalcium­nitrát (26% CaO), illetve túl­zott nitrátfelhalmozódás veszélye esetén amino­sav­tartalmú kalciummű­trágya használható (pl. az ActiCal, Ami no Que­lant Ca).