A babérmeggyek (Prunus laurocerasus) a Balkán-félszigeten és a Kaukázusban őshonosak, származási típusai alapvetően különböznek egymástól, tudtuk meg Józsa Miklóstól. A kaukázusi alakkör fölfelé törő, nagyméretű, akár fává is megnövő, szélesebb, világosabb zöld leveleket hoz, ami legföljebb mínusz 15 oC-ig fagytűrő. A balkáni típusú babérmeggyek levele keskenyebb, sötétebb zöld, szélesebb bokrot nevelnek és alacsonyabbak. Fagytűrésük jobb, mínusz 20 oC-ig megbízhatóan telelnek, így a hazai kertekbe, illetve a magyar termelők által leginkább kiszolgált keleti piacokra jobban megfelelnek.
Fagytűrőbb a balkáni
A kiegyezés utáni kastélykertekben több helyütt ültettek sövénynek kaukázusi típusú babérmeggyeket, ám a jólétet jelképező növények a 15-20 évenként beköszöntő mínusz 20 oC-os téli fagyok hatására javarészben elfagytak, kipusztultak. Az első balkáni babérmeggyeket Ambrózy-Migazzi István hozta Magyarországra, és malonyai kastélyának kertjében ültette el őket. Valószínűleg ebből a gyűjtésből kerültek át példányok a Jeli Arborétumba, id. Barabits Elemér és Józsa Miklós babérmeggy-szelekciós munkássága is azokból indult meg. A hazai nemesítésű fajták mellett az évtizedek során több külföldit is teszteltek a hazai éghajlati viszonyokon, ma 100-150 fajta kapható a kereskedelemben. Józsa Miklós szerint azonban ennyi fajtára nincs szüksége a felhasználóknak, így ő maga igyekszik letisztítani a kínálatot, és az egyes növekedési típusokból kiválasztani a legjobbakat. Kevés az olyan növény, amelyből a magyar szelekciós munka eredményei ilyen súllyal szerepelnek a nemzetközi kínálatban. Id. Barabits Elemér 6-8, Józsa Miklós 15-20 fajtát „adott” a piacnak.
Négyféle feladatra
A szakember alapvetően négy növekedési típusba sorolja a babérmeggyeket: talajtakarók, alacsony (törpe-) növekedésűek alacsony sövénynek, nagy növésűek telekhatároló (akár 2 méter magas) sövénynek, illetve az alkalmi edényes díszítésre való elegáns fajták.
A nagy növésűek közé tartozik a Baumgartner fajta, amelyet Szombathelyen, Baumgartner Géza szelektált a saját kertészetében, Józsa Miklós pedig – saját elmondása szerint – csak „bábáskodott” fölötte. Viszonylag apró, sötétzöld leveleivel még ma is az egyik legjobb fajta. A Mari, Józsa Miklós szelekciója, a mínusz 25 oC-os hideget is tűri, de kissé érzékeny az utóbbi időben mind gyakrabban elő-forduló Pseudomonasra. A Novitát tartják az egyik legjobb sövényfajtának, a zölden fakadó babérmeggyek közül a nagytermetű Gabi® fényes, nagy levelű, edénybe is ültethető. Magas, keskeny sövény telepíthető a francia nemesítésű Genoliából, ami a legjobb télállóságú külföldi fajták közé tartozik. Józsa Miklós szelekciói közül a Cippóra erős növekedésű, a teleinket jól tűrő, fényes, kissé világosabb zöld levelű. A Hágár® zártan, fölfelé növő hajtásain a keskeny levelek széle kihajtáskor enyhén bronzos, éretten fényes sötétzöld. A betegségeknek és a téli fagynak mínusz 20 oC-ig ellenáll.
A talajtakaró típusok közé tartozik a nemesítő korai szelekciói közé sorolt Klári. Az új fajták közül a Zita® levelei fakadáskor barnásvörösek. Elhajló ágú, széles bokrot nevel, igényes helyekre talajtakarónak való, de edénybe is ültethető. A Nero a Schipkanensis-alakkörből (balkáni típus) származó, barnán fakadó talajtakaró fajta. Id. Barabits Elemér fajtái közül ebbe a felhasználási csoportba tartozik a Zöld Szőnyeg.
A szakember szerint a nyugat-európai piac a magyar fajták közül az alacsony termetű Pirit becsüli a legtöbbre. Talajtakarónak, edényes beültetésre egyaránt alkalmas, legföljebb egy méterre nő és gazdagon virágzik. Az alacsonyabb típusok közé tartozó, az ötvenes években forgalomba hozott Otto Luyken fajtát lassan kiszorítják az újabb változatok, így annak mutánsa a Gajo, ami azonban nálunk nem teljesít túl jól. A klasszikusok közé tartozik a több méter magasra is megnövő Herbergii.
Vörösen fakadók
Az utóbbi évtizedben fontos nemesítési cél lett a vöröses, bronzos fakadás, mint díszértéktöbblet. Ezt a vonulatot képviseli az Etna, amely annak ellenére, hogy a kaukázusi alakkörhöz tartozik, jó téltűrő. A Novita mellett ebből a fajtából adják el a legtöbbet Európában. A babérmeggyek éves forgalmi értéke Európa-szerte 3-5 milliárd forint, ennek 60 százalékát a Novita és az Etna adja.
A vörösen fakadó vonulathoz tartoznak Józsa Miklós újabb szelekciói. Erős, fölfelé törő növekedésű az Antonius®, amelynek tavaszi hajtásai és levelei barnásvörösek. Edényes növénynek, szoliternek, igényes helyekre középmagas sövénynek ültethető. Az Etnánál alacsonyabb, széles bokrot képező Kleopátra® levelei fakadáskor élénk vörösesbarnák. Mindkettő védett fajta.
A genetikán túl
A babérmeggy lomblevelű örökzöldként főként a levelével díszít, így lombozat-ellenállóképes sé ge, tartós díszértéke, illetve a sokat hangoztatott fagytű-rő képesség mind a négy ültetési típus esetében fontos nemesítési cél. Józsa Miklós fölhívta a figyelmet arra, hogy a fagyérzékenységet alapvetően három tényező befolyásolja; a genetikai adottságokon túl a térségi mikroklíma hatása, amiben az adott növény „született és nevelkedett”, valamint a téli fölkészítés, ami termesztés- és tartástechnikai kérdés, és a termesztő-nek, a parkfenntartónak kell figyelni rá. A télre való fölkészítésnél fontos, hogy augusztus második fele után már ne kapjon nagy mennyiségű vizet, csapadékot, hogy a rügyei már ne fakadjanak ki.
