TÉNYEK
A lovak elsősorban izzadással szabályozzák testhőmérsékletüket. A távlovagló és a lovastusaversenyeken részt vevő lovak, a túralovak, valamint az iskolalovak, vagy a nyári melegben legelőn tartott állatok is ki vannak téve a dehidratáció veszélyeinek és a hőség okozta ártalmaknak; súlyos esetekben akár elhullás is lehet a következmény.
Az izzadás következtében a szervezet vízés sóvesztesége jelentős. A vízveszteség elérheti óránként a 15 litert is erős verejtékezés esetén, a sóveszteség pedig akár a 100 grammot. A sóban (nátrium-klorid) található nátrium alapvető fontosságú a ló számára a vízháztartás egyensúlyának megőrzéséhez.
A megfelelő nátrium- (só-) mennyiség nélkül, függetlenül a rendelkezésre álló ivóvíz mennyiségétől, a test vízháztartásának egyensúlya felborul. A hidratáció esetében a nátriumbevitel elősegíti a vízháztartás szabályozását. Az agyba információ érkezik a vér nátriumszintjéről, ami tulajdonképpen szabályozza, hogy mikor szomjazik meg a ló. Amikor a víz szintje leesik, és megemelkedik a nátrium-koncentráció, a ló jelzést kap, hogy igyon. Azonban mielőtt változás lépne fel a vér nátriumszintjében vagy a víz szintjében, a test kivonja a számára szükséges anyagokat a szövetekből. Ez akár súlyos dehidratációt is okozhat a szövetek szintjén, mielőtt a jelenség a vérben is mutatkozna.
A következmények között említhetjük az alacsony teherbírást, izomgörcsöket, szembetűnő súlyveszteséget (amely tulajdonképpen vízveszteség), a megemelkedett kólikakockázatot és a hőgutát. Az izzadtság termelése csökken. A fokozottabb munkát végző lovak és a szoptatós kancák különösen nagy veszélyben vannak.
Egyszerű teszttel megállapíthatjuk, hogy dehidratált állapotban van-e lovunk. Csípjük össze a nyakán a bőrt, húzzuk ki, majd engedjük vissza. A bőrnek gyorsan vissza kell simulnia eredeti helyére. Megbízhatóbb módszer, ha a hajszálerek feltöltődésének idejét mérjük le. Nyomjuk ujjunkat erősen a felső fogsor ínyére. Az itt keletkezett fehér lenyomat 1,5 másodpercen belül vagy ennél kevesebb idő alatt újra rózsaszínre változik. Amikor a dehidratáció fokozódik, a száj belső része tapadósabbá válik. Kevesebb és sötétebb színű vizeletet figyelhetünk meg.
Álljon rendelkezésre mindig korlátlan mennyiségű tiszta víz!
A ló bármennyit ihasson, közvetlenül munka után is. Legyen nála mindig nyalósó vagy őrölt só. Adhatunk továbbá naponta 5-8 grammot a szemestakarmányhoz, vagy a szénára locsolva oldat formájában. Ha a ló testsúlyának kevesebb mint 1%-át fogyasztja el naponta szénából, vagy ha napi egy órát, vagy ennél többet dolgozik, adagoljunk neki olyan elektrolitot, amely kétszer annyi kloridot tartalmaz, mint nátriumot, és feleannyi káliumot, mint nátriumot.
Fordítsunk megfelelő figyelmet a ló hidratációjára, mellyel segítünk fenntartani egészségét és optimális teljesítményét a nyári melegben is.
TÉVHITEK
Ha lovunkkal a nyári hőségben dolgozunk, oda kell figyelnünk néhány fontos kérdésre, hogy elkerüljük az esetleges súlyos következményeket. Manapság számos kutatási eredmény szolgál információval a témáról, ennek ellenére még ma is sok tévhit és hamis legenda kering a köztudatban. Nemcsak a legmagasabb szinten versenyző lovak vannak kitéve a kockázatoknak. A súlyos dehidratáció és túlhevültség bármelyik ló esetében előfordulhat, különösen a tévhitekhez való ragaszkodás következményeként.
„A ló semmiképpen se igyon annyit, amennyit akar, és hideg vizet se adjunk neki.”
A következmények állítólag a kólikától a patairha-gyulladásig terjednek. Ez természetesen nem igaz. A lónak annyi vizet kell rendelkezésre bocsátani, amennyit inni akar, és amilyen hamar csak lehet, a maximális rehidratáció érdekében. A felhevült lovak akár 8-15 liter vizet is megihatnak. Amennyiben korlátozzuk a víz bevitelét, előfordulhat, hogy a ló később emiatt összességében kevesebbet iszik.
„Ne locsoljuk le a lovat hideg vízzel” vagy „Ne hűtsük hideg vízzel az izmokat.”
A következmények a görcstől és a merevségtől egészen a szívrohamig terjedhetnek. Ez szintén nem igaz. A felhevült test hőjét a víz elvezeti. Minél hidegebb vízzel mossuk a lovat, annál gyorsabban hűl le. (A hidegvizes hűtést a lábaknál és a vállnyak területen kezdjük. [a szerk.])
„A szemestakarmánytól a lovak könnyebben felhevülnek (szó szerinti értelemben is).”
Más szóval a szemestakarmánnyal etetett lovak könnyebben túlhevülnek. Az igazság az, hogy a takarmányozás valóban befolyásolja a testhőmérsékletet, ugyanis az emésztés során hő keletkezik. Mivel a szemestakarmányt a vékonybél enzimjei bontják le, azok a lovak, amelyek nagyobb mennyiségű szemestakarmányt fogyasztanak és kevesebb szénát, kisebb hőt termelnek a bélszakaszban. A szemestakarmányt a vékonybél enzimei dolgozzák fel, így azok a lovak, amelyek több szemestakarmányt és kevesebb szénát fogyasztanak, kevesebb hőt termelnek.
„Csak a nagy intenzitású / megterhelő munka okozhat veszélyes túlhevültséget.”
Nem teljesen így van. A fokozott izomtevékenység valóban több hőt generál, de fontos tényező ezenfelül az is, hogy milyen hatékony az energiatermelés. A megfelelő kondícióban levő ló sokkal kevesebb hő termelésével is képes ugyanazt a teljesítményt elérni, mint a nem megfelelő edzettségű társa. Ha egy túlsúlyos, rossz kondícióban levő lóval felügetünk egy hosszú emelkedőn, sokkal nagyobb a kockázata a túlhevülésnek, mint egy versenyló esetében.
„Hőségben a nyalósóról át kell térnünk az elektrolit adagolására.”
Hibás és veszélyes elképzelés. Elsősorban a nátrium-klorid, tehát a só tartalmazza az izzadás során elvesztett főbb elektrolitokat. A következő fontos szükséglet a kálium.
A ló alapvető napi szükséglete körülbelül 28,4 gramm só – még izzadás nélkül is. Először ezt az igényt kell kielégítenünk, hiszen egy adag elektrolit nem biztosítja ezt, nem beszélve az alapvető szükségleten felüli, izzadás miatt elveszített mennyiségről. A korlátlan vízmennyiség és nyalósó biztosítása, továbbá a ló kondíciójának megfelelően megtervezett munka segít a hőség okozta veszélyek elkerülésében.
Forrás: www.horsecollaborative.com
Fotó: Somogyvári Anett
