Az értékesítés tehát nemcsak a fajtaválasztást határozza meg, hanem a tápanyagellátást is. Az a cél, hogy egészséges gumók fejlődjenek. A jó foszforellátottság gyorsítja az érést, és javítja a gumók héjszilárdságát. A fajtákra jellemző keményítőtartalom eléréséhez pedig a termőhelyi adottságokhoz és a növény igényéhez alkalmazkodó káliumtrágyázásról kell gondoskodnunk. A burgonya termesztésénél a kálium-szulfát- műtrágyát részesítsük előnyben, a klorid kedvezőtlenül befolyásolja a keményítőtartalmat, stresszt okoz a növénynek.
Kálium
Ugyanannyi nitrogén és foszfor adagolásakor szembetűnő a méretbeli különbség, ha a növény nem kap káliumot, illetve ha a kálium hatóanyagot megkétszerezzük (75 és 150 kilogramm/hektár). A nyers állapotban vagy főzés után föllépő elszíneződés és a kékfoltosság fontos minőségi mutatók, főként az étkezési burgonyánál és a hosszabb ideig tárolni kívánt gumóknál. A jó káliumellátásnál ritkább a nyers elszíneződés, ami elsősorban szalmaburgonya és chips készítésénél előnyös. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a burgonyagumók növekvő káliumtartalmával javul az ellenálló képességük a kékfoltossággal szemben. Ez utóbbi a gumók mechanikai igénybevételekor, vagyis betakarítás, szállítás, raktározás közben alakulhat ki. Ha a szárazanyag káliumtartalma meghaladja a 2,5 százalékot, ilyen elszíneződés már alig fordul elő. A káliumhiány már a tenyészidőszakban is észlelhető, a levélszélektől befelé terjedő klorofillelhalás tüneteivel.
A káliumhiány tünetei kezdetben csak az idősebb leveleken mutatkoznak, de később a fiatalabb levelekre is átterjednek. A levelek bronzos színűvé válnak, és a levélszéleken, illetve a levélcsúcsokon klorózis jelenik meg. A növények kisebbek, bokorszerűbbek, leveleik aprók lesznek, és nagyon hamar elöregszenek, még a gumók növekedése előtt. A káliumellátottság levélanalízissel is nyomon követhető. Bimbós állapotban 4,6–7, a virágzás kezdetekor 4–6,4, a virágzás végén 3,7–6,1, gumóképződéskor pedig 3,5–5,7 százalék a megfelelő kálium mennyisége a levél szárazanyagában meghatározva.
A káliumhiány kezeléséhez fontos, hogy a talajban elegendő legyen a káliumkészlet, bár a kálium-szulfát levéltrágyaként való alkalmazása hatékonyan emeli a káliumszintet, és különösen előnyös a laza talajokon. Kizárólag kálium-szulfátot adagoljunk, a burgonya ugyanis kloridérzékeny.
Magnézium
Az alsó, idősebb leveleken klorózis jelzi a magnéziumhiányt a levélerek között, a levelek márványosodnak (a levélerek zöldek maradnak). Később, ahogy a klorofill lebomlik, vörösesbíbor színű elszíneződés mutatkozik, végül a levél elhal, így a termésveszteség még súlyosabb lehet. A magnéziumhiányt keserűsós levéltrágyázással szüntethetjük meg, talajon keresztül a kiezeritet tartalmazó műtrágyák hatékonyan akadályozzák a hiány kialakulását.
A magnézium segíti az asszimilációt, a keményítőképződést, növeli a termést, és javítja a minőséget. A magnéziumhiány terméskiesést és minőségromlást idézhet elő, csökken a szárazanyag- és a keményítőtartalom.
Foszfor és nitrogen
Mindkét tápelem jól mozog a növényekben, ezért hiányuk először az idősebb leveleken mutatkozik. Foszforhiánynál kezdetben sötétebb színűvé, később kimondottan pirosassá válnak. Gyakran az idősebb levelek még az érés előtt lehullanak, illetve késleltetett virágzást és érést is megfigyeltek. Nitrogénhiánynál a burgonya összes levele sárgás lesz, növekedése hirtelen leáll.
Kén, bór és mangán
Az előzőekkel ellentétben, a kén és a bór nem mozog a növényben, így azok hiányát először a fiatal levelek jelzik. Kénhiánykor elszórtan sárgulnak, néha márványozottak, más esetben kanalasodnak, fölfelé görbülnek, és merevvé, törékennyé válnak. Később a vártnál kevesebb virágot hoznak, és azok is feltűnőek fakók. A bór jellegzetes hiánytünete a hajtáscsúcsok elhalása, a gyökerek rothadása és üregesedése, illetve a levelek elvesztése. Főleg a gyökerekben, a gumókban figyelhető meg. Mangánhiányra utal a levelek foltos vagy márványozott elszíneződése, később elhalása. Az erek között klorotikus foltokban csíkozás látható.
Dr. Zsom Eszter, szaktanácsadó
