Talajaink minősége, főként azok termékenysége alapvető kérdés minden gazdálkodó számára. Nem mindegy ugyanis, hogy fenntartható módon művelik-e a termőföldet azok, akiknek ez a gondjaira van bízva, vagy rablógazdálkodást folytatnak rajta. A termőtalajokkal, a tájgazdálkodással kapcsolatban minden olyan kezdeményezés támogatandó, amely az ismeretek bővítésére, a gazdák felkészítésére, a környezetkímélő talajhasználatra irányul.
A talaj-környezet kölcsönhatás ténylegesen kétoldalú. A talaj egyrészt „elszenvedi” a környezet gyakran káros stressz-hatásait, másrészt – főleg ésszerűtlen használata esetén – okoz(hat) is ilyeneket, fenyegetést jelent környezetünk többi elemeire: a felszíni és felszínalatti vízkészletekre, a felszín-közeli légkörre, az élővilágra, a tájra is.
A fenntartható talajgazdálkodás jelentőségét, amely a döntéshozók – szakértők- és talajhasználók harmonikus együttműködése mellett valósítható meg, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jelenleg a világ talajkészletének 33 százaléka ugyanis degradált állapotú, amelynek javítása az oktatás – szaktanácsadás – megfelelő technológia kiválasztás/alkalmazás programjával érhető el.
A termőföld védelmét hazánkban sem lehet eléggé hangsúlyozni, mert a termelésből kivont területek nagysága sajnálatos módon az általános fejlődéssel párhuzamosan egyre növekszik. Ennek mértéke 1950-ben 730 ezer, 2014-ben 1,5 millió hektár volt.
Termékenység és élelmiszerbiztonság
A talajművelési rendszer egy meghatározott területen egy vagy több növény sikeres és gazdaságos termesztéséhez szükséges talajművelési eljárások összessége. A talajművelés rendszerezése általában a növények vetésideje, a talajtípusok és a különleges feladatok, valamint a szerzők által kidolgozott módszerek szerint történik.
A szántóföldi növények talajművelési rendszerei az idők során folyamatosan változtak és fejlődtek. A talajművelőgépek üzemeltetését végző traktorok teljesítményének növekedése lehetővé tette a nagy energiaigényű szántás széles körű elterjedését, vagyis a szántásos (forgatásos) talajművelő rendszer (Conventional tillage) kialakulását.
A szántás egyes agrotechnikai és energetikai hátrányai viszont új, energiatakarékos rendszerek kifejlesztését igényelték. A művelet-összevonásos, illetve -elhagyásos törekvések vezettek a szántást
időszakosan, vagy teljesen elhagyó minimális művelési rendszerek (Minimum tillage) létrejöttéhez.
A termőtalaj pusztulásának megakadályozása, a környezeti terhelések csökkentése még ennél is többet követelt. A múlt század második felében létrejött a fenntartható mezőgazdasági-élelmiszeripari rendszerek fogalma, amelyek gazdaságosak, kielégítik a társadalom korszerű táplálkozásával kapcsolatos igényeit és megőrzik a környezet minőségét, a világ természeti erőforrásait a jövő generációi számára. A fenntartható fejlődés követelményeit kielégítő talajművelési rendszereket talajvédő- és környezetkímélő technológiának nevezzük (Conservation tillage).
Az új megoldások keresését, kidolgozását a napjaink vitatémáját jelentő klímaváltozás kedvezőtlen hatásai is indokolttá teszik. Ezeket a hatásokat az aszályos periódusok és a hirtelen fellépő intenzív csapadék periódusok gyakoriságának növekedése jellemzi.
A kedvezőtlen hatások kivédésére a következő módszerek javasolhatók:
1. Nedvesség megőrző talajfelszín kialakítása.
2. Csapadék befogadását segítő talajszerkezet kialakítása.
A talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek mű-ködésének alapfeltétele a megfelelő tarlómaradvány-gazdálkodás. Az amerikai kutatási eredmények alapján meghatározott és
nemzetközileg is elfogadott előírások szerinti 30 százaléknál nagyobb növényimaradvány-borítás többféle technológiával hozható létre (lásd: táblázat).
A technológia megvalósításához szükséges műszaki bázis alapelemei a következők: mulcs-kultivátor, mulcs-lazító, mulcs-vetőgép.
A jól megválasztott eszközökkel kialakított mulcsréteg alkalmas a
felszíni erózió csökkentésére, a beszivárgás növelésére, de ugyanakkor alkalmas – száraz periódusban – a párolgás csökkentésére, illetve a talaj-általi CO2kibocsátás mérséklésére.
A korszerű talajművelés gépei
A forgatásos alapművelés területén újdonságként a sekély szántás újbóli „felfedezése” jelentkezik. A sekélyszántó ekék természetesen nem tekinthetők valódi újdonságnak, de az új fejlesztések segítséget nyújthatnak a forgatásos alapművelés kisebb energiaigényű, ezért gazdaságos, vagyis versenyképes fenntartására. A sekélyszántás ismételt felfedezése viszont sajnálatos módon nem járt együtt az altalajlazítós változatok megjelenésével, aminek az lehet a következménye, hogy az „eketalp” réteg nem szűnik meg csak feljebb kerül.
A hagyományos ekék területén ma már egyeduralkodónak számít a váltvaforgató kivitel, természetesen egymenetes elmunkáló berendezéssel kiegészítve. A szántó gépcsoportok fejlesztésében korszakos irányzatot az elektronika betörése jelent Az ilyen irányú fejlesztési eredmények mérföldkőnek számítanak a precíziós szántás megvalósítása érdekében.
A forgatás nélküli alapművelés területén marad az utóbbi idők trendje, vagyis a nehéz tárcsás boronák és a mulcs-lazítók, kultivátorok terjedése. A nehéz tárcsás boronáknál a fejlesztés a gyártás és felhasználás racionalizálását célozza. Ez a gépek vázszerkezetének egyszerű, de robusztus kivitelében, illetve a kezelő-beállító berendezések modernizálásában (egyszemélyi, főleg hidraulikus állítás) testesül meg. A tárcsás boronákat természetesen ellátták művelet lezáró, elmunkáló berendezésekkel, amelyek
szintén távműködtetésűek és szállításhoz a szélességük az alapgéppel együtt a kívánt mértékre csökkenthető.
A tárcsás boronák területén robbanásszerűen terjed a kompakt, más elnevezés szerint a rövidtárcsa. Sikerét annak köszönheti, hogy a tárcsalapok egyedi (vagy iker) csapágyazása eredményeként, a gép szerkezeti hossza nagymértékben csökkenthető, s ezáltal a tárcsa jól kombinálható. Vigyázni kell azonban arra, hogy a nem kielégítő függőleges terhelés következtében kemény, tömő-dött talajon behúzási gondok jelentkezhetnek.
A nehéz kultivátorok fejlődését és elterjedését nagyban segíti a talaj- és erózióvédelmi szempontból támogatott mulcs-technológia népszerűvé válása. Ezért a korábban is gyártott nehéz kultivátorokhoz új, a mulcsképzést jobban segítő szerszám-változatokat, illetve a műveleti sor lezárására szolgáló henger/hengerborona változatokat (többféle gumihengert) fejlesztettek ki.
A forgatás nélküli technológiák másik alapeszközénél a kö zépmélylazítóknál koránt sincs ilyen gazdag választék. A fejlesztők szinte kizárólag ferde gerinclemezes középmélylazítókat terveznek. Az ekeszerű keretre épített Howard Paraplough szabadalmi védettsége illetve a könnyebb kombinálhatóság miatt szinte mindenki a vonalszerű szerszámelhelyezést választja. Ennél a megoldásnál a két középső „összehajló” illetve a két szélső „széjjel hajló” gerinclemez miatt a művelés homogenitása nem biztosítható,
ezért az ilyen megoldású gépeket nem javasoljuk hazai alkalmazásra.
A kiegészítő talajműveléstmeghatározó magágykészítő gépek fejlődése megtorpant. Az elmúlt években a piacot meghatározó cégek által kifejlesztett precíziós mélységszabályozási módszert napjainkra már gyakorlatilag minden gyártó átvette. Technológiai továbblépést a magágykészítés és a vetés összekapcsolása hozhat. A művelet összekapcsolásnak Nyugat- és főleg Észak-Európában agrotechnikai okai vannak, amelyek jól társíthatók az utóbbi idők ökológiai és ökonómiai elvárásaival. Ez a fejlesztési törekvés a magágykészítő – vető gépkombinációk rendkívül széles választékában testesül meg. A ma már hagyományosnak tekinthető rotációs borona-vetőgép kombinációk mellett nagy számban készülnek a mulcs-vetőgép változatok. Ezekben a kombinációkban a kultivátor mellett mindinkább meghatározók lesznek a kompakt tárcsák. A talajművelő eszköz – vetőgép kapcsolások/kombinációk mellett már egy-két éve találkozhatunk a fejlődés következő generációjának képviselőivel, a talajelőkészítő-vető géppel. Ezek az új gépcsodák tulajdonképpen olyan vetőgépek, amelyeknek talajművelő részegységük is van, de ezek szerves részei a vetőgépnek.
Az előzőekben ismertetett fejlesztési – tervezési törekvések eredményei szerencsére megtalálhatók a hazai mezőgépgyártók és -forgalmazók ajánlataiban. A gazdálkodók szakmai és anyagi képességeitől függ, hogy olyan talajművelőgépeket vásároljanak és használjanak, amelyek alkalmasak a megfogalmazott célok, vagyis a fenntartható talajművelési rendszerek gyakorlati megvalósítására.
