Az igen népszerű csipkebogyót főleg az élelmiszer- és feldolgozóipar, a növényi gyógyászat és a kozmetikai ipar dolgozza föl. Lengyelországban e gyógynövény hasznosításának csak kis részét képezik a gyümölcstermő rózsaültetvények, területüket 250 hektárra becsülik. A csipkebogyó tehát főleg természetes állományokból származik, miközben az iránta mutatkozó kereslet egyre nő.
Értékes vegyületek
A vadon termő rózsafajok gyümölcse bőséges C-vitaminforrás, emellett felhasználható annak pótlására az aszkorbinsavban szegényebb élelmiszeripari termékeknél. A természetes származású C-vitamin sokkal elfogadottabb a fogyasztók körében, mint a szintetikus megfelelője. A vizsgálatok igazolták, hogy a csipkebogyó hozzáadása igen eredményes módszer arra, hogy emelje az élelmiszerek biológiailag aktív anyagainak (galaktolipidek, polifenol vegyületek, karotinoidok, vitaminok) mennyiségét. A rózsa áltermésének kialakulásában a kehelyszerűen kiszélesedő vacok is részt vesz. Éretten piros színű burka, a vacokból kifejlődő termésfal igen gazdag antioxidáns vegyületekben, C-, E-vitaminokban, karotinoidokban és polifenolokban. Száz gramm friss gyümölcsmassza C-vitamintartalmát különböző források 840–3500 milligrammban adják meg. A japán rózsa (Rosa rugosa)termésének C-vitamin-tartalma úgyszintén számottevő. Gyümölcshúsa A, B1, B2 és K vitaminokat, flavonoid vegyületeket (kvercetint és rutint), illetve a gyógyszeriparban használt galaktolipideket is tartalmaz. Néhány csipkebogyó alapú készítmény hatékonyságát klinikai vizsgálatok is alátámasztották.
A régóta gazdag rózsatermesztési hagyományokkal rendelkező lublini vajdaság jellegzetes termékeinek listáján 2013 október elseje óta szerepel a końskowolai rózsalekvár. A terméket a zöldség-gyümölcs csoportba jegyezték be, a japán rózsa (Rosa rugosa), a százlevelű rózsa (R. centi folia) és a parlagi rózsa (R. gallica)szirmaiból készítik.
Rózsafajok és -fajták
A vad-, vagy gyepűrózsa (Rosa canina) a leggyakrabban előforduló vadon termő rózsafaj Lengyelországban. Termése igen értékes vitaminokat és bioaktív vegyületeket tartalmaz. A cserje nem kifejezetten igényes a közeg iránt, de az ültetvényt legalább közepes minőségű talajokon érdemes létesítenünk, mert az annál gyengébbeken kevesebbet terem. Az ajánlott sor- és tőtávolság 4-4,5 × 1 méter. Gépi betakarítású ültetvényen hektáronként 1-1,5 tonna hozam várható (a gyümölcs nehezen válik le a kocsánytól), ami kézi szedés esetén akár 2 tonna is lehet. A szaporítóanyag beszerzése nem gond: magunk is szedhetünk magot, amelyet rétegezés után vethetünk el. Kétéves magoncokat érdemes ültetni. Az alanyneveléssel foglalkozó faiskolákban is beszerezhetjük a szaporítóanyagot. Ez utóbbi esetben inkább a kevésbé tüskés alanyfajtákat válasszuk, mint például az Intermivagy a Pfan ders. Az ültetés után egy-két évvel várható az első termés, de a teljes termőre fordulás a termesztés 4-5. évére esik.
A japán, vagy ráncoslevelű rózsa (R. rugosa)a Távol-Keletről származik, ott a tengerparti sávokban él. Igénytelen növény, gyengébb talajokon is jól terem. A gyepűrózsánál nagyobb hozamképességű és gyümölcse is nagyobb méretű. Ajánlott térállása 3,5-4 × 0,5 méter. Hektáronkénti hozama 3,5–6 tonna lehet. Egyenlőtlen érésű, gépi szedésnél a termésnek csaknem 15 százaléka a bokron marad, és az éretlen csipkebogyók, ráadásul a túlérett gyümölcs is károsodik. A háromszor-négyszer végzett kézi szedés esetében a 6 tonnás termés sem ritka. A japán rózsa csipkebogyója 100 gramm friss gyümölcshúsra számítva átlagosan 800-1000 milligramm C-vitamint tartalmaz. Az ültetvény létrehozására alkalmas szabadgyökerű, vagy konténeres szaporítóanyagot a faiskolákban szerezhetjük be. Viszonylag könnyen nevelhető cserje, ha rétegezett magját elvetjük. A magoncokat hároméves korban ültessük ki. A cserjék a kiültetés utáni első évben már teremnek, teljes termőképességüket pedig a termesztés 3-4. évében érik el.
A gyapjas rózsa (R. villosa, szinonim nevén R. pomifera) középnagy, feltörő alkatú bokra 2 méter magasra nő. Nagyméretű, gömbölyű, sötétpiros termése bársonyosan szőrös, C-vitamin-tartalma 1500 mg% körül mozog. Hektáronként 2–2,5 tonnát terem. Csipkebogyója egyenletesen érik, ezért géppel is szüretelhető. A Konstancinfajtához hasonló térállásban termeszthető. Szaporítóanyagához nehezebb hozzájutni, mint a R. canina és a R. rugosaesetében. A faj szétszórtan majdnem egész Lengyelország területén elő-fordul, faiskolai szaporítása viszont nem megoldott.
A szürke rózsa (Rosa dumalis) cserje erős növekedésű, 3 méter magasságot is elér. Hajtásait horogszerűen ívelt tüskék borítják. Tojásdad termése narancsos vagy piros színű. A csészelevelek a gyümölcsön maradnak, ellentétben a gyepűrózsával. C-vitamin-tartalma, termőképessége, üzemi térállása hasonló a gyepűrózsáéhoz. A faj az egész országban előfordul. Szaporításához elég ha megszedjük a magot és elvetjük. Faiskolákban nem foglalkoznak a szaporításával.
Termesztés
Az ültetvényt közepes, vagy akár gyenge minőségű talajon is létesíthetjük, nem igényel öntözést. A lehetséges ökológiai termesztésre való tekintettel a gyomirtó szerek használata nem ajánlott, kézzel gyomláljuk a sorokat. Az ültetvény tisztántartását segíti, ha a talajt szalmával takarjuk. Ősszel telepítsük. Készítsük elő a talajt, jutassuk ki a kálium- és foszfortartalmú mű-trágyákat (hektáronként 80 kilogramm K 2 O, és 50 kilogramm P 2O5 ), valamint a magnéziumos meszet is (1-1,5 t/ha). A rózsafajok többsége kedvezően reagál a talaj magasabb mésztartalmára. Tavasszal adjuk ki a nitrogént, hektáronként körülbelül 40 kilogramm tiszta hatóanyagot. A kálium-, foszfor- és mésztrágyázás legalább négyévenként, a nitrogén pedig minden évben esedékes. A sorközök füvesítése is hasznos, a füvet évenként többször kaszáljuk le.
A rózsacserjéket a termőre fordulás után (fajtól függően a telepítés utáni 4-5. évben) kezdjük el metszeni, ami a tüskék miatt nem könnyű feladat. A Rosa rugosa vesszőit minden évben 40-50 centiméter magasságban vágjuk vissza traktorra függesztett oldalra vágó szerkezet segítségével. A többi rózsafajnál inkább csak az átvilágító, ritkító metszés és a sorokba túlságosan belógó vesszők viszszavágása szükséges. Az évenkénti erős metszés csökkenti a növények termőképességét. A már létező telepítések és az egyes cserjék értékelése alapján megállapítható, hogy az ültetvény 25 évig tartható Termesztésben.
Nemesített fajták
A Konstancin rózsa a japán és a gyepűrózsa hibridje. A lengyel Jana Mi lewskinemesítette a múlt század hetvenes éveiben. Kétméteres cserje, amely a két szülője közti szinten, közepesen terem. Száz gramm friss gyümölcshúsa akár 3500 milligramm C-vitamint is tartalmazhat. A cserje megfelelő növekedéséhez és termő-képességéhez legalább közepesen termékeny talajra van szüksége. Üzemi telepítésben 4 × 1 méter sor- és tőtávolságra ültessük. Szaporítóanyagának beszerzése nem egyszerű: a magánültetvényekből szerzett példányoknak bizonytalan a fajtaazonossága, a Kertészeti Kutatóintézet gyűjteményében nevelt kevés cserje pedig elöregedett.
A Karpatia rózsa bokra eléri a 2,5 méteres magasságot, a csúcsi hajtások kissé oldalra hajlanak. Nagy gyümölcsű, bőtermő fajta, közepes minőségű talajokon hektáronként 4,5–7 tonnát is terem. Gyümölcse a gyapjas rózsáéhoz hasonlóan jellegzetes sörtékkel borított és 100 grammja 1200 milligramm C-vitamint tartalmaz. Üzemszerűen 4 × 1,5 méter térállásban termesztik. Szaporítóanyagát, a Konstancin fajtához hasonlóan, nehéz beszerezni.
