A Valenzano testvérek több mint 100 hektáron termesztenek csemegeszőlőt, ezen kívül az Apulia tartományból származó zöldség és gyümölcs forgalmazásával foglalkoznak. Rutiglianóban lévő 26 ezer négyzetméteres csomagoló és tároló épületeiket a legmodernebb technológiával szerelték föl.
A leggyakoribb termesztett csemegeszőlő-fajta az Itália, amelyet Alberto Pirovano olasz nemesítő hozott létre 1911-ben a Chasselas Napoleon és a Hamburgi muskotály keresztezésével. Ebből a fajtából a világon megtermelt mennyiség fele Olaszországból származik. Ma már a piac határozza meg a fajtaválasztékot, ezért növelik a mag nélküli fajták arányát, ami most körülbelül 30 százalék.
Antonio Mastropirro, az Agriproject munkatársa mutatta be a klímaváltozás miatt erre a régióra kifejlesztett új csemegeszőlő-termesztési rendszert, amely mintegy 10 éves munka eredménye. Az Agriproject közel 60 év csemegeszőlő-termesztési tapasztalattal rendelkező tanácsadó cég.
Köves, meszes talajban
A talajadottságok nem túl kedvezőek ebben a régióban, a talaj-előkészítés a hatalmas kövek szétzúzása miatt mintegy 20 ezer euróba kerül hektáronként, illetve nagyon sekély, alig 20-30 centiméter a termőréteg.
Nincs talajművelés, nagyobb részt a földben termő here (Trifolium subterraneum) borítja a sorközöket, ezt kaszálják, mert ha magasabbra nő, az megnöveli a páratartalmat az ültetvényben. A szőlősorokat gyomirtják. A talajtakaró növényzet nyáron elszárad, de addigra már magot nevel a következő évre. Ezzel a technológiával nagyobb termékenységet érnek el, mint sorközműveléssel.
Magas a talaj kalciumtartalma (mészkő), ami károsan befolyásolja a vasfelvételt, illetve az öntözőrendszer vízkövesedését okozza. Ezért savval csökkentik a víz pH-ját, illetve talajtakaró növényként Festuca arundinacea-t is telepítenek, annak gyökere ugyanis olyan anyagot bocsát ki, amely segíti a növény vasfelvételét.
Kevesebb víz is elég
Csöpögtető öntözéssel pótolják a vizet, az öntözőrendszert a sorokban, a talajra fektetve helyezik el. Az új termelési rendszerben tudatosan fönt hagyják a gyökérzónát a talaj felső 5-10 centiméteres rétegében. Május-júniustól öntöznek, az időjárástól függő-en általában hetenként egy szer. Míg korábban a mélyebben hagyott gyökérzet miatt 10 órás öntözéssel tőkénként 200-250 liter vizet juttattak ki, addig most 3 órás öntözéssel körülbelül 150 litert. Az öntözőrendszer kiépítése igen költséges, a talajvíz 400 méter mélyen, a mészkőréteg alatt található, a kútfúrás költsége méterenként ezer euró.
Régen évenként két nagyobb adagban történt a tápanyag-utánpótlás (általában NPK), az új rendszerben pedig a talajba épített érzékelő-rendszer alapján kis adagokban többször juttatnak ki makro- és mikroelemeket (NPK-n felül még kalciumot, magnéziumot, ként, vasat, mangánt és molibdént) a szőlő fejlődési állapotát is figyelembe véve. A talajban elhelyezett talajszondákból meghatározott időnként mintát vesznek, hogy tájékozódjanak a növények tápelem-ellátottságáról.
Módosított sátorlugas
Optimalizálták a művelési módot is, a pergola és a tendone (sátorlugas) elemeit felhasználva módosított tendone művelési módot alakítottak ki, kifejezetten a helyi meleg, napsütéses klímára.
Korábban a gazdák általában helyben oltották a már eltelepített alanyra a nemest, ezt növény-egészségügyi szempontok miatt is mindinkább fölváltja az oltvánnyal történő telepítés. Fajtától függően változik a sor- és tőtávolság: 1,5-2,4-2,7 × 2,8-3-3,5 méter. Első évben a zöld hajtást a kellő magasságban visszacsípik, a kihajtó hajtásokból négyet meghagynak, azokból nevelnek ki négy kart. Korábban a vesszőt vágták vissza, de az növelte az esca-fertőzést. A karok kialakítása 2-3 évig tart, azokon egy-egy szálvesszőt hagynak. Mintegy 20 fajtával dolgoznak, termőképességük és növekedési erélyük alapján más-más rügyszámmal terhelik őket. Nyáron csak a fürt körül végeznek zöldmetszést, a nyesedéket a földön hagyják.
Az alanyfajtákat is az ottani körülményekhez és művelési módhoz optimalizálták. A 140 Ruggeria meszes talajok szárazságtűrő alanya, mélyebbre hatoló gyökerével inkább a hagyományos művelésnél használatos. Újabban, hogy a gyökereket a fölső talajrétegben hagyják, a 34 EM, illetve a Paulsen-csoport (1103, 775, 779) a keresettebb.
Az új termelési rendszerrel akár 30-40 tonnás hektáronkénti termésátlagot is elérnek, a szüret pedig júniustól akár decemberig széthúzható. A szőlőt közvetlenül a szállítóládákba szüretelik, a helyszínen csomagolják, majd a közeli hűtőházba szállítják, ahonnan két napon belül a német piacon terítik. Minden láda egyedi megjelölést kap, amely a cég honlapján lévő internetes felületen beütve egyedileg nyomon követhető. A megmaradt csemegeszőlőből gyümölcslevet készítenek.
Gyakran permeteznek
A növényvédelem során számos régi és új kártevővel és kórokozóval kell fölvenniük a küzdelmet ahhoz, hogy a nyugat-európai piacokra, elsősorban Németországba prémium minőségű étkezési szőlőt exportálhassanak.
Kórokozó gombák ellen már korán, 4-5 leveles állapottól programszerűen védekeznek. Nemcsak a szőlőperonoszpóra, a szőlőlisztharmat és a szürkepenész ellen, hanem a számukra igen veszélyes szőlő feketefoltossága (Phomopsis viticola) ellen is. Az integrált növényvédelmet az előrejelzésre alapozva, megelőző jelleggel, heti gyakorisággal végzik. A kontakt szeres kezeléseket követően felszívódó blokkokat alkalmaznak, váltogatják a hatóanyagokat, hogy elkerüljék a rezisztencia kialakulását. Az utolsó növényvédelmi kezelésre a szüret előtt két héttel kerül sor, kéntartalmú növényvédő szerekkel. Ezután, ha szükséges, már csak kifejezetten a botrítisz ellen permeteznek. Ez különösen fontos, mert a másodlagos rothadásban szerepet játszó egyes gombák (Aspergillus és Penicillium) mikotoxinokat termelnek, és az EU-szabályozás szerint az ochratoxin A szintje nem haladhatja meg grammonként a 10 nanogrammot a bogyóban. Borok esetében is hasonló korlátozást vezetnek be, 0,5 ng/ml értékkel. Az ochratoxin A fertőzöttség a borban északról déli irányba haladva nő Európában.
Évenként összesen 14-25 alkalommal permeteznek. Nagyobb csapadék után, párás körülmények között a szőlő-fürtök mihamarabbi felszárítása érdekében bentonitos porozást is alkalmaznak.
Rovarkártevők közül a tripszek és a szőlőmolyok elleni védekezés fontosságára hívták föl a figyelmet. A tripszek ellen rovarölő szerekkel permeteznek, míg a szőlőmolyok ellen környezetkímélő módon légtelítést alkalmaznak. Az ültetvény szélén minden tőkére feromonpárologtatókat helyeznek, az ültetvény belsejében 3 tőkére jut egy feromoncsík.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmától (Grapevine flavescence dorée (FD) phytoplasma) mentes a régió. Annak fő terjesztő vektorát, az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) csak észlelésszinten találták meg a csapdázás során. A rovar inkább az északi országrészben elterjedt, a melegebb déli részeken nem. Laboratóriumi vizsgálatok igazolják, hogy ezek a begyűjtött egyedek mentesek a kórokozótól.
Az ültetvényekben egyedül az esca jelenléte okoz nagyobb problémát.
Biztonságos termék
A minősítőrendszer részleteivel CarmeloSigliuzzo MAIB tanácsadó előadásából ismerkedtünk meg. Az élelmiszerbiztonság kérdése világszerte az érdeklődés előterébe került. Jogos elvárás, hogy az elfogyasztott élelmiszer ne károsítsa, hanem támogassa az egészségünket. A lakosság jelentős részét aggasztják az élelmiszerekben esetleg található kórokozók és vegyi anyagok, beleértve a növényvédő-szer-, állatgyógyszer-maradékokat, adalékanyagokat, az elszennyeződött környezetből bekerülő káros vegyületeket.
Az EurepGAP kis- és nagykereskedők kezdeményezéseként jött létre 1997-ben Európában, majd vált nemzetközi szinten meghatározó élelmiszerbiztonsági rendszerré 2007-ben, GlobalGAP néven. Napjainkra több mint 100 országból mintegy 133 ezer tagja 3 millió hektárnyi felületen gazdálkodik.
A tanúsítvány azt igazolja, hogy a vállalkozás teljesíti az élelmiszerbiztonság törvényi és beszállítói követelményeit, termelési hely és terméktípus szerint is kérhető. A GlobalGAP magában foglalja a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat feltételrendszerét, kiterjed a mezőgazdasági termelés és termékkezelés (raktározás, csomagolás) minden folyamatára.
A minősítés nem jelenik meg az egyes termékeken, mint például a márkajelzés, az a célja, hogy a kereskedelmi végpontokra biztonságos termékek kerüljenek. Csak azok juthatnak be azonban a nagy forgalmú élelmiszerláncokba, akik rendelkeznek ezzel a tanúsítvánnyal.
A minősítés költségeit nem a tanúsítvány kétévenként megfizetendő díja határozza meg, sokkal inkább az, hogy a termelő milyen termékre kívánja megszerezni, és az ahhoz szükséges mezőgazdasági jó gyakorlatok megvalósításához milyen pótló és bővítő beruházásokat, új vagy módosított eljárásokat kell bevezetnie. A minősítési rendszert a csemegeszőlő és a szőlő-szaporítóanyag esetén lehet alkalmazni.
Fóliatakarás
A művelés egyes elemeinek hatására jobban széthúzható az érési időszak, illetve költséget tudnak megtakarítani. Új tám rendszert fejlesztettek ki. Az itt alkalmazott sátorlugas művelési mód meghatározó eleme a támrendszert tartó támoszlopok kialakítása. A régi típusnál ez a talajba egy méter mélyen betonba ágyazott oszloprendszer volt, míg az új rendszernél minden második sor elején 2-3 méter mélyen a földbe süllyesztett vasúti sínek szavatolják a támrendszer szilárdságát. Ki kell bírnia ugyanis az esetleges erősebb szelet, illetve a művelési rendszer egyik legfontosabb részét alkotó fóliás és/vagy hálós takarást. Ez virágzástól (április) a szüret végéig védi a termést és korábbra hozza, megnyújtja a szüretet. Virágzáskor az alacsony hőmérséklet és az eső ellen véd a támrendszer tetejére kihúzott fólia, amelyet ilyenkor még az északi irányból fújó szél elleni védekezésül, oldalt is leengednek.
Az utóbbi évek mind egyenetlenebb csapadékeloszlása miatt (átlagosan évenként 400 milliméter, de tavaly 1000 milliméter volt, és egy nap akár 100 milliméter eső is lezúdul) is fontos a fóliatakarás, amelyről a sorok közé folyik le a csapadék, de az esetleges jégkár, valamint napégés ellen szintén védelmet nyújt.
