A lopó szakszerű használata

A töklopó csak dísznek jó, ugyanis higiéniai szempontból erősen kifogásolható, nem megfelelő, mert belső kikészítésekor általában nem kapunk sima, jól mosható felületet. Az újabban kapható műanyag lopók, az anyag pórusossága miatt nem tarthatók tökéletesen tisztán. Csak az üvegből készült lopók a jók.
A lopót úgy tartjuk helyesen, ha szárát középső ujjunkkal zárjuk. A lopó szívó nyílását, hüvelyk ujjunkkal befogva, szárát beleszúrjuk a borba. Ezt úgy végezzük, hogy a lopó szára csak a hordó akona nyílásának velünk szemben lévő alsó részét érintse. Így nem szennyezzük a bort. A lopót félig szívjuk borral és a szívó nyílást újra befogjuk. Húzzuk ki a borból annyira, hogy a szár vége a bor színéig érjen és körkörösen kissé mozgassuk meg, hogy a borral a lopótestet kiöblítsük. A szívókát szabaddá téve az öblítő bort visszaengedjük, közvetlenül a bor felszíne alá, ezután a hordó közepéig szúrjuk a lopót és onnan szívjuk tele. A szívónyílást elzárva húzzuk ki a hordóból, és az alsó szárát másik kezünk középső ujjával zárjuk el. A kulturált, szakszerű borkínálás megkívánja, hogy a vendéglátó előbb saját poharában ellenőrizze borának hibátlanságát, majd maga töltse meg és adja át vendégének poharát. A bal kézből való kínálás udvariatlanság.
A szép lopókezelés művészet. A lopózó szakszerűen a vendég pohara mellé és fölé emeli a lopót egy arasszal. A bort vékony sugárban, középső ujj első percének mutató ujj felrészén vezeti a pohár falára. Ellenkező oldalon helytelen, mert belemossa ujját a vendég poharába.