A fák gyakran az eredeti termőhelyüktől nagyon eltérő helyeken, az életterüket korlátozó tényezőknek kiszolgáltatottan élnek. Rendszerint idő előtt legyengülnek, és rövidebb életűek, mint a természetes élőhelyükön.
A szűk helyen nagyméretűvé növő fa egyoldalú nyesése, vagy csonkolása megbontja a fa statikai állapotát, így az veszélyessé válik, hallottuk Kocsó Mihály, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatójának előadásában. A fiatal kora óta ferdén növekvő fa ugyanakkor statikailag tökéletesen állékony. Viszont ha ezt gyökér-, vagy koronacsonkolásokkal egyoldalúan megbontják, akkor a fa előbb-utóbb veszélyessé válik, a csonkolásokkal járó nagy seb felületeken megtelepednek a sebparazita gombák, és megkezdődik a fa korhadása.
Már a fák ültetésekor kellő alapossággal kell eljárni. Mindig a rendelkezésre álló térnek megfelelő méretű lombkoronát és gyökérzetet fejlesztő, a várható károsításokat (pl. légszennyezés) elviselő fafajt vagy fajtát ültessünk. A gyökerei nem hajolhatnak vissza („pipás“ ültetés), és ne ültessünk olyan konténeres fát, aminek a gyökérzete körkörösen összezsúfolódott az edény belső falánál. Földlabdás növények ültetésekor éles metszőollóval vágjuk vissza a földlabdából kilógó gyökereket. Szabadgyökerű fa ültetésekor a fát fölfelé mozgatva húzzuk feszesre a gyökereket, az ültetési mélység pedig egyezzen meg a faiskolaival.
Favizsgálat
A fa vizsgálatánál elengedhetetlen a naprakész nyilvántartás (fakataszter). Elsőként a tő környékét vizsgáljuk, hiszen az az egyik leggyakrabban károsodó, kritikus keresztmetszet. A talajszintben láthatunk többek között kéregelválást, odút, sebparazita gomba termőtestét, fagyrepedést, villámcsapás nyomot. Az odú lehet rejtett, azaz nincs a törzsön kivezető nyílása, vagy nyitott. Sebparazita gombák okozzák, amik a gyökércsonkolások és az ágnyesések helyein, a hó- és szélnyomás okozta töréseknél támadják meg a fát. A törzs kismértékű szilárdságcsökkenése rendszerint még nem veszélyezteti a fa állékonyságát, nagyobb szilárdságcsökkenést például a korona méretének csökkentésével kezelhetünk. A 30 százaléknál nagyobb szilárdságcsökkenés a törékeny fafajokat (pl. ezüstjuhar, japánakác) már veszélyessé teszi. Sok esetben igaz, hogy 50 százalékos odvasodottságnál a fa kivágásra érett. Az öreg fa lombfelülete már csekélyebb, ezért kisebb a szélteher, a fiatal, nyurga fa viszont egészségesen is kidőlhet.
Világújdonság
A fák műszeres vizsgálata viszonylag új keletű. Az első akusztikus vizsgálatot 1993-ban végezték, de csak napjainkban kezdett el széleskörűen terjedni. Azon alapszik, hogy a hang terjedését jelentősen befolyásolja 
a törzs belsejében lévő üreg vagy korhadás. A hangsebesség mérésével földeríthetők a rejtett üregek és korhadások. Két gyorsulásérzékelőt szúrnak a fába, erre a kéreg rossz hangvezető-képessége miatt van szükség. A gyorsulásérzékelőre mért kalapácsütéssel hangot keltenek. A fafajra meghatározott a referencia hangsebesség. 10 százalékot meghaladó hangsebesség-csökkenésénél föltételezhető, hogy a fa belsejében korhadás található. A korhadás helyének és nagyságának meghatározásához több pont között kell elvégezni ezt a mérést, és így akár számítógépes térbeli rajzot is készíthetünk a korhadás elhelyezkedéséről. Ha a korhadt terület eléri a fa keresztmetszetének a felét, akkor indokolt a kivágása. Jelentős korhadás ellenére is biztonságos lehet a kis termetű és alacsony koronát hordozó fa.
A Dívós Ferenc vezetésével a Nyugat-Magyarországi Egyetemen kifejlesztett számítógépes program a világon egyedülálló; statikai elemzést készít a fáról, és azzal meghatározható, hogy mekkora koronarészt kell eltávolítani a fa biztonságossága érdekében.
A gyökérzet jellemzésére a húzóvizsgálat az egyetlen lehetőség. Sopronban sikerrel honosították meg a Németországban már évek óta használt módszert, amely szerint a fa koronájába sodronykötelet erősítenek, majd a kötél végét másik fa tövéhez kötik. A sordonykötélre digitális erőmérőt, a vizsgálandó fa tövére pedig dőlésmérőt szerelnek. Vonszolóval megfeszítik a kötelet, ezzel utánozva a szél hatását. A húzást a fa tövének 0,2 fokos elfordulásáig végzik.
Klímaberendezések
Schmidt Gábor az egyszerűsített faérték-számításra tett javaslatot. Több szempontból is értékesek a fák. Környezeti értéküket nem is az oxigéntermelő képességük, hanem a szálló finompor megkötő és nyári hűtőképességük adja. Gyakorlatilag a legolcsóbb klímaberendezések. Ezenkívül esztétikai, pszichikai értékük sem elhanyagolható. Ma még sajnos magyarázkodnunk kell a fa gazdasági értékéért, pedig a gépkocsihoz hasonlóan azok is vagyontárgyak.
A gyakorlatban különféle módszerek terjedtek el a fa értékének kiszámításához. A legszigorúbb szerint a fát át kell ültetni, vagy ugyanakkorával kell pótolni. Enyhébb, de még mindig szigorú a Koch-féle módszer, ami bekerülési értéket számít. Nálunk a legelfogadottabb, hogy ugyanannyi törzsátmérűjű fiatal fát ültetünk, vagy a Radó-, illetve a Párkányi–Radó módszer valamelyikével számítjuk ki a fa értékét.
Faértékszámítás
A Radó-féle faértékszámítás alapja a lombtömeg. Az A, B, C és D tényezők szorzatában az A az ültetett fa faiskolai árát, a B a fa életkorától függő (70 éves korig lineárisan emelkedő), a C a fa állapotától függő, a D pedig a fa elhelyezkedésétől függő együttható. Hátránya, hogy lineáris értéknövekedéssel számol, holott ez fajonként változó. A kiindulási növényméret és az ár ma már lényegesen nagyobb, ezért ha szigorúan vesszük, akkor irreálisan alacsony értéket kapunk. Sajnos nem tartalmazza a telepítés, illetve az ápolás árát az eredésig. Előnye, hogy egyszerű, országszerte 1982 óta használják.
A Párkányi–Radó módszer ugyancsak a lombtömegből indul ki, annyiban különbözik a Radó-módszertől, hogy a B értéket, azaz a fa életkorától függő együtthatót telítődési görbe, vagy táblázat alapján állapítja meg. Előnye, hogy jobban leképezi a fák életmenetét, jobban közelít a fa pótlási értékéhez. Hátránya, hogy kissé bonyolult, illetve magas értéket számol, ami visszariasztja a döntéshozókat.
Hazánkban a rendszerváltásig országos szintű szabályozás volt érvényben, azután önkormányzati hatáskörbe utalták. A fapótlási elvek gyakorlatilag nem változtak: a törzsátmérőnek megfelelő átmérőösszeget számítják. A pénzbeli kártérítést illetően többféle módszert használnak az önkormányzatok. A települések többsége a Radó-féle érték-megállapítási módszerből indul ki, annyiban módosítják, hogy 12/14-es, vagy 14/16-os földlabdás csemetét vesznek alapul a számításnál. Az értékhez hozzáadják a fa szállítási és telepítési költségeit az eredésig. Módosító tényezőként helyenként megjelenik a Párkányi- módszerből átvett növekedési erély. Schmidt Gábor szerint ezek a módosítások zömmel helytállók. Ő is 12/14-es földlabdás csemetét javasol a számításhoz, jogos, hogy a kiindulási árba a telepítés költségét is beleszámítják, és a gyors és lassú növekedésű csoportok elkülönítése is indokolt.
Gyökérvédő függöny
Jaroslav Kolarík, a brnói Mendel Egyetem docense a cseh faápolási gyakorlatról szólt. Csehországban a fa tulajdonosa felel a fa okozta személyi sérülésekért és a vagyontárgyakban esett kárért. A városi fák az önkormányzatok tulajdonában vannak. Csak a fasorok és parkok fáit számolva, egy lakosra átlagosan 1-3 fa jut.
A csehek is azt vallják, hogy a faápolás alapja a jó fakataszter. Az adatokat a www. checktrees.com honlapról elérhető My Trees nevű program kezeli és tárolja. A faértékelési folyamat eredményeiről készült egyszerűsített változatot a lakosság is megtekintheti.
Az Osztrák Faápoló Szövetség részéről Joseph Klaffenböck tartott előadást a gyökérzóna védelemről, és a gyökérvédő függöny kialakításáról. A fák „achilles sarka” a gyökér, ezért építkezési területeken a koros fák túlélése érdekében nagyon fontos a megelőző védelem, amit a várható károkozás előtt egy vegetációs évvel korábban kell megkezdeni. Védeni kell a fák gyökerét a talaj ráhordása, elhordása, a munkagépek okozta tömörödés miatt jelentkező sérülésekkel szemben. Ezért a várható gépmozgásokat rögzítő tervet is kell készíteni. Első lépésként kutató árok segítségével a védendő fák gyökereinek egészségi állapotát, helyzetét, statikai biztonságát mérik fel. Ezután a tervezett munkák függvényében kijelölik a fák védelmi zónáját, föltérképezik a föld alatti vezetékek helyzetét. Majd elkészül a gyökérvédő függöny.
A gyökérvédő függöny árkának a fa törzsének szélétől számítva legalább két és fél méter távolságban kell lennie, vagy a törzs körméretének legalább négyszeresével lehet számolni. Az előadó gyakorlati tapasztalata szerint az árok akkor jó, ha közel másfél méter mély, és legalább huszonöt centiméter széles. Az árok kiásását, így a gyökerek szabaddá tételét követően védeni kell a gyökereket, a visszavágás után sebkezelő anyaggal zárják a vágási felületeket. A gyökerekkel határos árokfalon légáteresztő szigetelés készül: jutaszövettel, vagy kókuszrosttal borítják a felületet, amit cölöpsorral megerősített drótháló zár. A cölöpöket egymáshoz rögzítik. Az árok aljára negyven centiméter vastagságban tömörítés nélkül hordják vissza az altalajt, majd ezután töltik föl talajszintig. Végül a cölöpöket a talaj szintjéig leverik. Így a gyökérvédelmet követő egy év múlva a fák veszélyeztetése nélkül elvégezhetők az építkezést kísérő talajmunkák. Fontos az árok állandó nedvesen tartása.
Erőegyensúly
A fák statikai megerősítésének az a célja, hogy a terhelhetőségüket növeljük, emelte ki előadásában Ócsvári Gábor, a Garden Favizsgáló Kft. szakembere. A fa akkor biztonságos, ha a ráható erők – a szélnyomás, a fa nagysága által meghatározott súlyerő, a gyökérzet megtartó ereje a talajban, és a fa anyagának ellenállása a fellépő feszültségekkel szemben – egyensúlyban vannak.
A fa valamelyik teherviselő részét megerősítik. A fa megtámasztásakor külső, épített támrendszer veszi át a terhelés egy részét. Ebben az esetben rendszeres ellenőrzésre van szükség, mert a megtámasztásnál folyamatos elmozdulás jön létre, ami miatt sérülések keletkezhetnek. Az egész fa megerősítéséhez alkalmazzák a kikötözést, vagy a lehorgonyzást is, amikor a törzstől távolabbi külső ponthoz rögzítenek.
A földlabdás fák átültetésénél használható eljárás a fa gyökérzetének a föld alatti lehorgonyzása, megerősítése. A fa gyökérzetének megerősödéséig a lehorgonyzó kötelek veszik át a tartó szerepet.
A törzsön keletkező repedések összehúzásával, az elvált törzsrészek egymáshoz kapcsolásával, rögzítésével erősítjük meg a fa törzsét. A vázágak egymáshoz kötésével, ikersudár esetén azok rögzítésével megelőzhető a korona kettéhasadása. Sérült, odvas vázágak alátámasztással, vagy a sudárhoz rögzítéssel tarthatók meg. A kötéseket évenként ellenőrizni kell.
Összevisszaság
Puskás Lajos, a Nyugat- Magyarországi Egyetem oktatója a hazai települések fanyilvántartási módszereit kutató fölmérés eredményeit ismertette. Tavaly minden hazai település önkormányzatához kérdőívet juttattak el, amire eddig 79 válasz érkezett. A válaszadó települések közül sokan a végletekig leegyszerűsített, illetve néhány részletesen kidolgozott adatbázist tartanak fenn. A települések fele használ valamilyen számítógépes meg oldást. A települések kilenc százaléka jelezte, hogy térinformatikai szoftver beszerzését tervezi. A roncsolásmentes vizsgálatot lehetővé tevő eszközt, azaz a Fakopp valamelyik változatát a válaszadó települések 28 százaléka, azaz 18-an használnak, négy esetben önkormányzati tulajdonú műszerrel.
A városi önkormányzatoknak mindössze 45 százaléka, a kistelepüléseknek pedig 16 százaléka hozott az idős fák védelmére vonatkozó helyi rendeletet. Összességében elmondható, hogy hazánkban a közterületi fák nyilvántartásában jelenleg óriási az összevisszaság. Ennek rendezésére a Nyugat-Magyarországi Egyetem munkatársai hamarosan javaslatcsomagot adnak a szakmai közönségnek a fakataszteri rendszerek tartalmi elvárásairól.
Megbecsülik
A szőkedencsi hárs hazánk 100-150 nevezetes fáinak egyike, hallottuk Lukács Zoltán előadásában. Kevés hatalmasabb, öregebb hársról tudunk. A legnagyobb fatestvér a németországi Heede-ben él. Korát csupán 500 évre becsülik, de körmérete hatalmas, 16 méter.
A szőkedencsi kislevelű hárs kora 700 éves lehet, azonban ennél sokkal régebben ereszthetett gyökeret. A szorosan egymáshoz simuló törzsek arról árulkodnak, hogy anyanövény sarjai. A geoláda-mozgalom hívei üzenő dobozt helyeztek el a fa üregében.
A szőkedencsiek nemcsak szeretik és büszkék a hársukra, gondoskodnak is róla, vidékfejlesztési forrásból közel hárommillió forintot költöttek az ápolására. A legfontosabb feladat a korona tisztítása volt: levágták a száraz ágakat, kitisztították a vázágak üregeit. Az elnehezült vázágakat kötelekkel erősítették meg, hogy nagy viharban se szenvedjenek kárt. A három törzs közül az egyik kiszakadó félben levőt mankóval támasztották alá. A magaslaton álló fa töve körül térdfallal támasztották meg a talajt, hogy megvédjék a további lehordástól, és megkezdték a föld fokozatos visszatöltését. Az árok ásásakor templom romjaira bukkantak, a mélyülő árok pedig még korábbi, Árpád-kori templom maradványait tárta fel.
Fiatal szakma
A Magyar Faápolók Egyesületének története három évvel ezelőttre nyúlik vissza, akkor született meg a társaság létrehozásának ötlete. 2009-ben alakultak, és tavaly óta bejegyzett egyesületként működnek. Feladatukat úgy körvonalazták, hogy minden olyan tevékenységet szívügyüknek tekintenek, ami a városi fákkal kapcsolatos annak csemete korától egészen a kivágásáig. A faápolás fiatal szakma, a mesterfogásokat már leírták, az oktatása viszont még nem megoldott közép- és felsőfokon sem. Fontos, hogy a faápolás önkormányzati, majd lakossági szinten is gyakorlattá váljon.
A tanácskozás szünetében tartott közgyűlésen az egyesület új elnököt választott: Varga Szabolcstól Lukács Zoltán vette át a tisztséget.
Lejegyezte: Algeier Wendy és Megyesi Éva
