A Pomosano európai uniós munkában több mint ötven régi tájfajta, elterjedt modern alma és piros húsú hibrid érzékszervi tulajdonságait vizsgálták, valamint meghatározták beltartalmi összetevőiket és mindegyikről megállapították, mennyire alkalmas légyártásra. Többek között kiderült, hogy a lényeredék igen nagy mértékben függ a fajtától, 15 és 77 százalék között mozgott. A legkevesebb levet a Kanada Renett, a Staymared és a Jeromine fajta adta, a legtöbbet pedig a piros húsú fajtajelöltek.
Gyakorlott kóstolók megalkották minden fajta érzékszervi profilját, azaz leírták az édesség, savasság, keserűség, íz, csersavasság, valamint 30 aromajelleg fajtára vonatkozó értékeit. Ezek az érzékszervi tulajdonságok nagyon fontosak a fogyasztó számára. Tekintettel az almával szembeni allergiás reakciókra, vizsgálták a fajták ezirányú tulajdonságait is és megállapították, hogy az allergizáló anyagok nagyrészt az alma héjában találhatók, és az érés előrehaladtával nő a mennyiségük. Az eredményeket a http://pomosano.laimburg.it weboldalon tették közzé, ahol most körülbelül 100 almafajta ismertetője található és tovább bővül a lista.
A legjobb ellenállók
Közülük a legígéretesebbnek a Bonita, a Natyra® és az LB 17906 fajtákat tartják. A Bonita a Topaz és a Cripps Pink (Pink Lady®) utóda, a Cseh Tudományos Akadémia kísérleti botanikai intézete és a dél-tiroli faiskolások egyesülete közreműködésében nemesítették. A Golden Delicious-szel egy időben érik, rendszeresen és jól terem. Gyümölcse vonzó rózsaszínes piros, alakja és mérete egyenletes, és különleges friss zamatú, húskeménysége közepes. A Natyra Wageningenben született az Elise és egy rezisztens változat keresztezéséből. Sötétpiros gyümölcse kellemesen aromás, a Braeburn idejében szedhető. Fája nagyon gyenge növekedésű, a fiatal ültetvényben a gyümölcsök fiziológiai rendellenességét is tapasztalták. A védett holland fajta termesztésére a dél-tiroli biotermelők kaptak elsőként engedélyt. Az LB 17906 az 1997-ben indult helyi rezisztencianemesítési program eredménye. A Topaz és a Coop 38 rezisztens alma keresztezéséből származik, eddig lenyűgöző frissességről és tárolhatóságról tett bizonyságot. Savanykás gyümölcse nagy méretű, a Fuji és a Cripps Pink között érik. Közösségi oltalma most van folyamatban.
Jelenleg a Bonita és a Natyra® biotermesztése indul Dél-Tirolban, az első kereskedelmi ültetvényeket az idén telepítik. A rezisztenciaprogram tovább folytatódik Dél-Tirolban, ha egy fajtáról kiderül, hogy mégsem alkalmas üzemi termesztésre, másikkal helyettesítik majd.
A fogyasztók kedvelték
Az Interpoma tanácskozásán több előadó is fogyasztói tesztek eredményét ismertette, illetve azt próbálták fölmérni, mi határozza meg leginkább az almavásárlást. Lidia Lozano, a Laimburg Kutatóintézet munkatársa szerint a fogyasztóknak nagyon nehéz eligazodniuk a rengeteg fajta, márka és csomagolás között, ezért érdemes vizsgálni az egyes fajták kedveltségét. Az egyik kísérletükben a nagyon keresett Gala fajtához hasonlítottak öt rezisztens fajtát, a Bonitát, az Isaaq-ot, a Lumagát, a Natyrát, és a Storyt. Először szakértő kóstolók jellemezték a fajtákat, majd 500 fogyasztó értékelte azokat. Minden új fajta jobban ízlett nekik, mint a Gala, a legmagasabb pontszámot a Natyra kapta, második helyre a Story, a harmadikra a Lumaga került. Ebben az értékelésben a lédús és roppanó húsú almák szerepeltek a legjobban, a savasság és édesség kevésbé befolyásolta a fogyasztók véleményét. Hat hónapos tárolás után megváltoztak a vélemények, éppen a húsállomány változása miatt, tehát nem mindegy, mikor értékelik az almafajtákat, hangsúlyozta az előadó.
A Pomosano programban is érdekes eredmények születtek: megállapították, hogy nagyon eltérő az alma és a belőle préselt lé aromatérképe, ezt 24 fajta elemzése támasztja alá. A vizsgálatba 6-6 régi és mai (Fuji, Granny Smith, LB8000, Red Delicious Sandidge, Jazz, Shinano Gold) továbbá ellenálló, illetve piros húsú fajtát vontak be. Mindegyik csoporton belül nagy volt a változatosság, különösen a savtartalomban lehetett szélsőséges értékekkel találkozni a piros húsú és a régi fajták (Ananász renett) körében. Az megállapítható, hogy az új almafajták magas cukortartalmúak és viszonylag kevés bennük a sav, a Granny Smith kivételével. Cukor-sav arányuk ennek megfelelően magas, amivel a rezisztens fajták közül a Modí veszi föl a versenyt.
Az almalé aromatérképe a piros húsú fajtáknál mutatott érdekességeket, némelyik különleges aromájú volt, például kajszi, szamóca, ananász vagy vanília jellegű.
Kevesebb ásványi anyag
Ugyancsak a kutatóintézet eredményeit ismertette Michael Oberhuber. Az intézet génbankjában 125 régi és több mint 250 modern fajtát őriznek, közülük hasonlították össze 34 régi, helyi fajta és 7 kereskedelmi alma (Gala, Jonagold, Red Delicius, Granny Smith, Pink Lady, Golden Delicious, Braeburn) tulajdonságait. Az előző előadásban ismertetett eredményeket támasztják alá ezek a vizsgálatok is: alapvetően édesebbek az új kereskedelmi fajták, és kevesebb savat tartalmaznak.
Ásványianyagtartalmuk jócskán elmarad a régi fajtákétól, ez alól egyedül a Gala kivétel, amely ebben a tekintetben a második helyet foglalta el a sorban, míg a Braeburn az utolsó előttit. Különösen az almák káliumtartalma tér el egymástól, több mint két és félszeres a különbség a két szélső érték (nem egészen 100 mg és 250 mg/kg) között.
Mérték az almalevekben található illóanyagok (észterek, alkoholok, aldehidek, ketonok és más anyagok) menynyiségét és összetételét. Öszszesen 197 illó összetevőt azonosítottak, közülük 17 fordul elő a leggyakrabban az almában. A Galában például 15, a Pink Ladyben 31 különféle észtert azonosítottak, míg a Granny Smith-t inkább az aldehidek jellemzik, azok adják a fajta „zöld” jellegét. C-vitaminból a régi fajtákban találtak a legtöbbet, a legjobbnak bizonyult kereskedelmi fajták, a Pink Lady és a Kanzi az ötödik-hatodik helyet foglalják el. E-vitaminból a Modí és a Golden Delicious közelíti meg a régi fajtákban mért értékeket. Az összes polifenol-tartalmat elemezve még hátrább szorultak az új almafajták: egyedül a Fuji szerepel a középmezőnyben, a többi fajta a sor végén található.
Bio vagy integrált?Két termőhelyen, a kutatóintézet ültetvényében és a védett, kedvező fekvésű Lacesben, bio és integrált termesztésben folyt fajtakísérlet új almafajtákkal (Kanzi, Jazz, Golden Delicious, Pinova, Roho, Red Topaz, Topaz, Mairac, Modí és Crimson Crisp). Kiderült, hogy biotermesztésben 17, illetve 26 százalékkal kevesebb termést takarítottak be, mint az integráltan művelt ültetvényekben. A nagyobb különbséget Lacesben tapasztalták, ahol minden fajta jóval többet termett, mint a kutatóintézetben. Kimagaslóan a legtöbb termést a Golden Delicious-ről takarították be mindkét termőhelyen, és mindkét művelésben. Az asztali minőségű alma mennyisége 13, illetve 5 százalékkal maradt el az integrált termesztésűtől a két területen. Laimburgban almamolyfertőzésre, a másik termőhelyen a kis gyümölcsméretre volt viszszavezethető az asztali alma kisebb mennyisége. A lisztharmatfertőzés mértékében nem találtak különbséget a kétféle művelés között, viszont a varasodás esetében figyelemre méltó a Golden Delicious, a Jazz és a Mairac érzékenysége a betegségre, amit biomódszerekkel nehezebben lehetett megakadályozni. |
