Ezekre a rendezvényekre általában olyan sporttenyésztők jelentkeznek, akik gyakran az éppen aktuális divatos fajtákat tartják. S mivel a nyúl igen gyorsan szaporodó állat, ellentétben például a kutyákkal vagy a teknősökkel, akár egy-két év alatt is alaposan megváltozik a kiállított fajták összetétele.
Nem is olyan régen még szinte nyüzsgött a sok színes törpenyúl a kiállításokon, s volt idő, amikor a német óriás volt a már-már egyeduralkodó fajta. Ma talán a rex nyulak a legelterjedtebbek. Hajdan közönségesnek számító fajták, mint például a kaliforniai, vagy az új-zélandi fehér viszont igazi ritkaságnak számít, a fiatal tenyésztők nemigen ismerik ezeket.
Vannak azonban „régi-új” fajták, melyek közkedveltsége ismét felívelőben van. Ilyen például a bécsi szürke és a nagy csincsilla. A nyúlkiállításra látogatók rendre találkoznak olyan fajtákkal is, melyeket nemigen tartottak ez idáig hazánkban, mint a mecklenburgi tarka és a szallander. Úgy tűnik, ez utóbbi fajta igen sok nyulász szívét megdobogtatja.
A szallander, ez a különleges szőrköntössel bíró nyúlfajta Hollandiában jött létre, a türingiai és a nagy csincsillanyúl keresztezésének eredménye, melyet az avatatlan szemlélő festett szőrűnek gondolhat.
Eredetileg prémtermelés céljából nemesítették az állatokat, de mára egyre inkább a tapasztalt és igényes sportnyulászok fajtájává vált. Hústermelése is megfelelő, bár kifejlett kori testtömege mindössze 2,7-4 kg. Az anyanyúl nemritkán felneveli a tízes almot is.
Kisgyerekek mellé házikedvencnek viszont nem igazán jók a szallander nyulak, mivel igen gyorsmozgásúak, temperamentumosak, örökmozgók, melyek hamar kereket oldhatnak.
