Jelenleg öt adózási forma közül választhatnak az őstermelők, mindegyik bevételhez kötött. Az összesítések szerint a legnépszerűbb a nemleges nyilatkozattétel, a 150 ezer őstermelői adóbevallás benyújtói közül 82 ezren vallották, hogy az árbevételük nem éri el a 4 millió forintot. 52 ezer termelő adózik a 40 százalékos költségátalánnyal, a tételes költségelszámolást 12 ezren választották, 10 ezren átalányadózók, a 10 százalékos költséghányad szerint pedig alig adóztak, tudtuk meg az előadótól. A bevételek zöme 3 adózási formához köthető. A nemleges nyilatkozatot tett 82 ezer termelőnek az összes bevétele mintegy 250 milliárd forint, közülük ugyan a többségnek valóban 4 milliónál kisebb a bevétele, egy részük viszont támogatást is fölvesz, így 5-10 ezer termelőhöz az értékhatárnál jóval több pénz folyik be. A 40 százalékos költségátalányt megállapítók összes bevétele körülbelül 340 milliárd forint, annak a fele a támogatásokkal együtt 8 millió forintnál többet kereső közel 17 ezer termelőnél képződik. A tételesen elszámoló őstermelők összes bevétele bő 270 milliárd forint, és az túlnyomó többségében 8 millió forintnál nagyobb összegekből tevődik össze.
Az egyéni gazdaságok évenként átlagosan 20 ezer forint jövedelemadót fizetnek. Ez úgy tevődik össze, hogy a nemleges nyilatkozatot tevők nem fizetnek adót, a 40 százalékos költségátalányt választók fejenként 9-10 ezer forintot utalnak az államháztartásba, a tételes elszámolók 160-170 ezer forintot, az átalányadózók közel 80 ezret, a 10 százalékos költséghányadot választó néhány termelő pedig 130-140 ezer forintot. Arra, hogy ez sok-e vagy kevés, a szakembertől viszonyításként megtudtuk, hogy a 12 millió forint éves bevétel alatt tevékenységi körtől függetlenül választható kisvállalkozó jövedelemadó (KATA) összege 150-160 ezer, a minimálbér utáni adóteher pedig közel 230 ezer forint évenként. A jelenlegi magyar mezőgazdasági adózás tehát komoly kedvezményeket ad, adózás szempontjából a mezőgazdasági termelők helyzete jobb a többi nemzetgazdasági ágban dolgozókénál.
Kemény Gábor szerint a rendkívül kedvező őstermelői adózási forma bevezetését a rendszerváltozás utáni mezőgazdaság helyzete ösztönözte. A súlyos válság időszakában a munkahelyek közel harmada megszűnt, főként vidéken, és kényszervállalkozások tömegét indították tőke, eszközök és üzemvezetési tapasztalatok nélkül. Az agrárdolgozók és agrárvállalkozók jövedelme nemzetgazdasági szinten a legalacsonyabb volt (és az agrárdolgozóké jelenleg is az), az államnak nem volt pénze a mezőgazdaság támogatására, ezért annak szociális rendeltetését igyekeztek támogatni, azaz a kedvező adózás valamelyest a segély szerepe töltötte be. A rendszer nagy szabadságot és nagy kedvezményeket ad a mezőgazdasági termelőknek, a szolid jövedelmet kimutatókat azonban nem tartják a bankok hitelképesnek, ami akadálya lehet a fejlesztéseknek.
