A német középhegységben, a Sváb-Albon, a Nürtingeni Városi Művek és a Bioszféra rezervátum összefogásával egy projekt indult, mely a méhek és méhészek számára is kedvező lehet.
A farmereket arra ösztönzik, hogy az időközben gigantikus méreteket öltött kukoricatermesztés helyett más vadvirágokat, helyi növényeket termesszenek, melyet aztán biomasszaként leadhatnak a környékbeli vállalatnak, hogy az biogázból áramot termeljen.
Az áramszolgáltató az áram értékesítéséből befolyt összegből kilowattonként egy centet fizet a projektben résztvevő mezőgazdasági termelőknek, hogy a vadvirágok termesztése megérje nekik, és kompenzálják. a jövedelem kiesést.
Az egyszer bevetett termőföld 5 évig terem és nincs szükség újravetésre, trágyázásra, növényvédőszerekre.
Az eddig ily módon bevetett termőterületeken újra megjelentek a beporzó rovarok, és a helyi viszonyokhoz képest a méhészek számára is jelentős mézhozam realizálódott.
A helyiek szerint nem túl szép az így bevetett terület, mert elhanyagoltnak tűnik a vadvirágos termőföld, melyen sokszor két méteres növények is előfordulnak, de örülnek, hogy áramfogyasztóként részt vehetnek a beporzók rehabilitációjában és a természetvédelemben.
A nyugati országokban problematikussá vált a monokulturák egyre nagyobb térhódítása, ami ugyan a gazdák szemszögéből megéri, ám a méhek és egyéb rovarok szempontjából nem szerencsés, hiszen a fehérjeforrás ezáltal meglehetősen egyoldalúvá válik. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha huzamosabb ideig kizárólag egyetlen élelmiszeren, mondjuk sajton kellene élnünk. Ez nem csak unalmas lenne, de az egyoldalú táplálkozás egészségkárosodáshoz is vezetne.
