Ugyanilyen árfelhajtó hatásúnak bizonyult a Covid is, amit a logisztikai zavarokra vezetnek vissza. Hasonló jelenség játszódott le az ukrán-orosz háború kapcsán is, csak ott még hozzá kell számolni az ellátási hiányból fakadó pánikot. Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke kifejtette,

Magyarországon a 2022-2023-as szezonban kevesebb lett a termés, mint amit a szakemberek becsültek. A csapadékos időjárás miatt elsősorban a vegetatív növekedésre koncentráltak a növények, s ehhez még a megdrágult műtrágya árakat is hozzátesszük, nem lehettek boldogok a gazdák.

Ukrajnából havonta vasúton 2 millió, hajóval 5 millió tonna gabonát lehet elszállítani, a piaci zavart tetézte, hogy tavasszal 5-6 millió tonna maradt hazánkban, mivel a szállítási díjból idáig tudtak csak eljutni. A románok a problémát egyszerűen oldották fel, átcímkézték a náluk ragad árut. Ezt az is jelzi, hogy 2021-hez képest tavaly 172 ezer kamionnal több érkezett hozzánk keleti szomszédunktól, amiből 100 ezer gabonát szállított. Az olaszok sem akartak könnyíteni a terhünkön, ők csak a malmi minőségű búzát vásárolják tőlünk. Az uniós tranzitdíj – tonnánként 30 euró – miatt pedig a kereskedők kivárnak.

Ezzel legalább félévet nyerhetünk, addig kiderülhet, az ukránoknál kevesebb termett, s az oroszok is találtak új gabonapiacokat.

A hallgatói kérdésekre válaszolva elhangzott, minőségi búzát Argentína, Kanada és Oroszország állít elő – hazánk termésének csak 15 százaléka malmi –, az ukránok takarmánybúzával látják el a piacokat. Ha pedig gyenge minőségű takarmányt etetnek az állatokkal, nagyobb lesz az emisszió. Pedig néhány éve alig volt különbség árban a malmi és a takarmány ára között, így mindenki ez utóbbit termelte. Tapasztalatok szerint az oroszok a kiváló minőségű búzát exportálják, a többit a saját gazdaságukban használják fel. Ezzel szemben az ukránok mindent exportálnak, s a háttérben amerikai és európai befektetők állnak.