A „kultivárok” jellemzésekor kiemelhetünk egyértelműen jó és kétségen kívül előnytelen tulajdonságokat. Bátran kijelenthetjük, még egyetlen szőlész sem panaszkodott egy fajta kiváló alkalmazkodóképessége vagy magasabb fokú ellenállósága miatt. Ennek ellentéte is tökéletesen igaz, a kényes, igényes fajták könnyen kiszorulnak a termesztésből, vagy minőségileg kell olyat tudniuk, amivel kiérdemlik a figyelmet. Hihetetlennek tűnhet, de az összes többi értékmérő tulajdonság vegyes megítélés alá esik.
Példának okáért, évtizedes tapasztalatok szerint a túl késői érési idő a termésbiztonságot fenyegeti, ezzel párhuzamosan a klímaváltozással felértékelődnek a vontatottabban érő egyedek is.Az elvárt minőség a végtermék milyenségétől függően különböző lehet, esetenként szubjektív elemek is kapcsolódhatnak hozzá. A vegetatív vagy generatív jelleg, ehhez kapcsolódóan az emberi tényezőkhöz (művelésmód, metszésmód, zöldmunkaigény) való viszony mind olyan sajátosságok, amivel együtt kell élnünk, nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk, kihasználnunk azokat, vagy más fajtát választani. A fenti néhány példa is jól mutatja, hogy a fajtaneveket (noir és blanc) leszámítva szinte semmi sem fekete és fehér az ampelográfia világában. Tökéletes fajta nem létezik, nem létezhet. (A téma szerelmeseként mondhatom: szerencsére!) Szemléletünktől (például terroir-szemlélet vagy ökológiai szemlélet) függően nekünk kell helyesen „kultivárt” választanunk. Ha pedig ragaszkodunk egy vagy több fajtához, annak kell a termőhely, az ültetvényszerkezet és a termesztéstechnológia helyes megválasztásával lehetőséget biztosítanunk, hogy a tőlünk elvárt minőséget és/vagy mennyiséget adja. E rövid bevezető után jöjjön hát néhány gondolatébresztő ismeret a termőképesség, vagyis a „generatív produkció” tárgyköréből.
Mi minden befolyásolja a termőképességet?
A termesztési értékmérő tulajdonságokat három nagy csoportba oszthatjuk: az első felöleli a fajták termésbiztonságát és teljesítményét, a második tárgyalja a fajták alkalmazkodó- és ellenálló képességét, míg a harmadik az emberi tényezőkhöz való viszonyulást részletezi. A termőképesség az első „tulajdonságcsoport” egyik fontos tagja: a termésbiztonság, de a produkció témakörében is szerephez jut. A megtermett fürtök mennyisége döntő a fajta gazdaságossága szempontjából, de a generatív teljesítmény ismerete elengedhetetlen a termőegyensúly kialakításához is.
Az ökológiai feltételek között nem felejtkezhetünk meg a talajadottságról, a talaj tápanyag- és vízszolgáltató képességéről és a terméshozásban tetten érhető szerepéről sem. A nemes generatív teljesítményére jelentős hatással lehet a választott alany is. A növényegészségügyi problémák, abiotikus és biotikus stresszhatások általában a termőegyensúly felborulásával, a tőkekondíció romlásával járnak, ezzel együtt a terméshozás zavaraival társulnak. A különböző művelésmódok eltérő termésmennyiség produkálására képesek. A metszésmód (vele együtt a terhelés) és a zöldmunkák egy része is hat a tőkék generatív teljesítményére. Az emberi tényezők (ültetvényszerkezet és termesztéstechnológia) esetében azonban hangsúlyoznunk kell, ezek helyes megválasztása kulcskérdés, hiszen ezek teremtenek lehetőséget a fajták teljesítményének (mennyiségi, minőségi) évjáratokon át fenntartható maximalizálására.
Mit tudnak a fajták?
Sokan csak elméleti ampelográfiai jelentőséget tulajdonítanak a „kultivárok” rendszerezésének. De a fajták általános jellemzése és igényei szempontjából hasznos, ha ismerjük a „nem-hibridek” Németh Márton szerinti besorolását. Mindhárom főbb csoport (pontuszi, keleti, nyugati) eltér morfológiailag, de termesztési értékük szempontjából is. Ezekre a különbözőségekre és a sajátosságok összefüggéseire mutat rá az 1. ábra.
A pontusziak közepes/nagy fürtátlagtömegüknek és rügyeik kiváló termékenységének köszönhetik jó termőképességüket, javarészt ez tette a csoport képviselőit a Kárpát-medence hagyományos fajtáivá (1. kép). Előnyük, hogy ezek sárszemes és rövidcsapos metszéssel is kielégítően teremhetnek, ráadásul az állandó visszavágást elviselve alkalmasak a télen takarható fejművelésre. Ezen felül a kiváló rügytermékenység a rejtett és alapi rügyekre is vonatkozik, vagyis egy esetleges téli fagykár után regenerálódhatnak valamelyest a pontuszi ültetvények. A hagyományos fajtáink között rendre felbukkanó nővirágúság kardinális problémának tűnhet napjainkban, a filoxéravész előtti vegyes ültetvényekben azonban a „multikultiságnak” köszönhetően megoldott volt a porzófajták kérdése.
A nyugati fajták kis fürtmérete mérsékli ugyan azok termőképességét, de rügyeik termékenysége kiváló, így összességében problémamentes a generatív teljesítményük. Virágzásbiológiai problémák (nővirágúság) sem mérséklik a kötődésüket.
Erre kitűnően alkalmasak a szálvesszős művelésmódok (ernyő, Guyot), amivel ráadásul könnyebben kinevelhető a szellős, laza lombfal. A nyugati fajtáknál gyakran előforduló vegetatív jelleget (nagy zöldmunkaigényt) és rothadásérzékenységét is mérsékelhetjük mindezzel.
A keleti fajták „kétarcú” társaság, részben óriásfürtű csemegeszőlőfajták, részben kis-közepes termésű borszőlőfajták jellemzik. Ezen kettősség ellenére van közös generatív problémájuk is. Általában igaz, hogy alsóbb helyzetű rügyeik kevésbé termékenyek, ezt hosszabb metszési elemek meghagyásával (hosszúcsapokkal, szálvesszőkkel) orvosolhatjuk. Ha rövidcsaposan művelt lugasaink alig akarnak fürtöt hozni, az vagy a termesztett fajta keleti származásának vagy a tőkék árnyékolt jellegének (a gyenge fényviszonyok miatti gyengébb rügytermékenységnek) tudható be.
A keresztezés eredményeként létrejött hibridek esetében is érdemes ismernünk a szülők kilétét, hogy tudjuk, milyen termőképességre számíthatunk, de néha a nemesítő által választott név már önmagában is beszédes lehet (Ezerfürtű).
Ma már másként szelektálunk…
A XX. század második felét a mennyiségi szemlélet uralta, a termesztés minden elemét a minél nagyobb terméshozamnak vetették alá. Ilyen irányzat alatt születtek új hibridek (Ezerfürtű) és klónok is (Teltfürtű kékfrankos). A Nemes olasz rizling klóntípus „nemességét” is részben a gyakran előforduló mellékfürt és az azzal járó jobb terméshozam adta (2. kép).
A 90-es évektől óriási fordulatot vett a szőlészeti szemlélet. Egyre inkább uralkodóvá vált a minőségközpontúság, ezzel párhuzamosan alakultak a nemesítés és a szelekció szempontjai is.Néha közvetlenül a termésmennyiség csökkentésére irányul a válogatás, ennek legegyszerűbb módja a kisebb fürtméret favorizálása. Máskor egyéb cél kitűzése társul mérsékeltebb hozammal. A Rajnai rizling vagy a Rizlingszilváni esetében a lazább fürtszerkezet csökkentheti a rothadásérzékenységet, ezzel viszont a termés tömege is redukálódik valamelyest (3. kép).
A ló túloldala?
A termésmennyiség szempontjából bőtermő vagy mérsékeltebb hozamú fajtákról beszélhetünk. Előbbi kategória – a tömegborszőlő megnevezéshez hasonlóan – szinte szitokszóvá minősült az utóbbi évtizedekben. A cikk szerzője megértést kér, világosságot szeretne. Ahogy a Pinot conculta és úgy egyáltalán a fajták világa, úgy a termőhelyek, az ültetvényszerkezet, de a termelők és a fogyasztók is sokszínűek! Ismét hangsúlyozni szeretném, semmi sem fekete és fehér! A termésmennyiség és -minőség abszolút értékein túllépve a legfontosabb a hosszú távú gazdálkodás, ehhez viszont elengedhetetlen a termőegyensúly, valamint a mennyiség–minőség–ár összhangja.
Tudományos szempontból is igaz, hogy a minőség és a mennyiség viszonya nem egy egyszerű egyenes mentén alakul.
Ezen felül az ültetvény kondíciójának romlására, tehát élettartamának rövidülésére is számíthatunk.
A másik oldalról elmondható, hogy a termésmennyiség csökkentésével javul a minőség. Az eredetvédelem hozamkorlátozó törekvései is erre irányulnak. Újra hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez csak egy pontig igaz. Az egyensúly kialakítására és fenntartására kell hosszú távon törekednünk. Elég végiggondolni, hogy mit kezd egy tökéletesen ellátott tőke a felesleges asszimilátákkal: erős vesszőket, gyorsan vastagodó idős fás részeket növeszt, amivel kényszerűen együtt jár majd a metszési felületek méretének növekedése.
Válasszunk okosan!
Akkor is, ha szőlőt értékesítünk, és a mennyiség az első, de akkor is, ha a csúcskategóriát célozzuk meg; sikerünk, gazdaságosságunk és a fenntartható siker kulcsa lehet a jól megválasztott klón, fajta. Nagy termőképességet célozva sem kell lemondanunk a kielégítő minőségről, de a mérsékelt, szabályokhoz igazodó hozam is könnyebben elérhető a jól választott klónnal.
A terméskorlátozásra, a termőegyensúly és a vegetációs stabilitás kialakítására számos módunk nyílik, de a termesztéstechnológiai utak gyakran költségesek, az emberi munkaerő is hiányzik hozzá. Sokat könnyít a szőlészek életén a gondos telepítés, az egészséges szaporítóanyag és persze a jól megtervezett ültetvényszerkezet.
Az Aktuális rovatbeli első évfordulómat ünnepelve ezúton szeretném megköszönni minden olvasóm hét számon át tartó érdeklődését és figyelmét! Sikeres szüretet kívánok! Szedjenek annyit és olyat, amilyet csak szeretnének!
Varga Zsuzsanna
