Varga-Jancsó Dániel vagyok, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodéves fotószakos hallgatója. A 2022/23. tanév második félévében kaptunk egy nagyon izgalmas feladatot, miszerint a feladat kiadásának napján, azaz március 10-én válasszunk ki egy aznapi hírt bármely nyomtatott vagy világhálós sajtótermékből, majd ez alapján készítsünk egy fényképsorozatot.
Hosszasan kutakodtam valami érdekes cikk után mindenféle híroldalon, de sokáig semmi sem fogott meg, míg el nem keveredtem az omme.hu honlapra, ahol meg is találtam a tökéletes témát. Hatalmas szerencsémre kiderült, hogy a beporzók napja éppen arra a napra esik, az erről szóló cikk pedig azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Először csak a méhek és a virágok esztétikája ragadott meg, egyből beindult a képzeletem, hogy mit lehetne ebből kihozni – akkor még nem is sejtettem, hogy hová fog eljutni ez a munka.
Nagyon segítőkészek voltak, azonnal telefonáltak, érdeklődtek, és hamarosan el is látogattam a Simon méhészetbe, Környére, ahol megcsináltam a fotósorozat alapját adó képeket.
Egy gyönyörű napsütéses napot választottam, és néhány nap múlva már egy számomra teljesen idegen, de végtelenül csodálatos környezetben, egy hatalmas, virágzó meggyesben találtam magam a méhek között. Hófehér paplanként borította be a dimbes-dombos tájat a meggyes, de az út túloldalán aranyként sárgállott a repce. Ideális környezet volt a méheknek, és ideális pillanat egy magamfajta fotós diáknak.
Főként közeli képeket készítettem virágokról és méhekről, a méhészek munkájáról, majd ezeket utólag úgy szerkesztettem meg, mintha a méhek szemén keresztül látnánk a világot. A méhek színlátása egészen különleges, három színen alapszik, és látják az ibolyántúli sugárzást is, tehát úgy módosítottam a képeket, hogy csak a zöld, a kék és az úgynevezett méhbíbor színekből álljanak (1. és 2. kép). Az így kapott eredmény először talán furcsa lehet, de mégis arra készteti a nézőt, aki először lát ilyet, hogy kicsit utánajárjon a dolognak, így is közelebb kerülve ezekhez a csodálatos élőlényekhez.
Nálunk az egyetemen az is nagyon fontos szempont, hogy miként installáljuk a munkánkat, én pedig nagyon szeretek mindig valami különlegességet, többletjelentést belevinni ilyenkor.
Menet közben merült fel bennem, hogy esetleg adhatnék egy második (vagyis harmadik) életet is a fotóknak, így a merítés során a papírpépbe mézelő növények magjait szórtam (5. kép). Ha elültetjük a képet, később virágok fognak kinőni belőlük. Értelemszerűen környezetbarát festékkel készítettem a nyomatokat.
Nagyon örültem, hogy a végére egy kerek, egész művet sikerült létrehoznom, nagyon élveztem a munkát és rengeteget tanultam közben. Sajnáltam, hogy vége lett, hiszen úgy éreztem, hogy ebben még rengeteg lehetőség rejlik, munka közben pedig egyfajta küldetéstudat ébredt bennem, hogy napjaink egyik legfontosabb és legégetőbb problémájából és feladatából, a méhek védelméből én is kivegyem a részem.
Ekkor kaptam a hírt, hogy projektemmel beválogattak az egyetemünkön működő Stefán Lengyel Kiválósági Ösztöndíj program második fordulójába. Az első fordulóra mindenki automatikusan nevezve van az aktuális féléves projektjével, a második fordulóra pedig minden továbbjutónak egy továbbfejlesztési koncepciót kellett készítenie. Így ismét felkerestem az OMME-t, hogy milyen irányba lehetne elindulni a méhes képeimmel. Arra jutottunk, hogy esetleg készíthetnénk belőle képeslapszerű, A6 méretű képeket, amelyeket piacos méhészek, zöldségesek, éttermek árulhatnának jelképes összegért (adományalapon), a lapok mellett pedig egy figyelemfelhívó szöveg állna, például „nem árulhatnék itt méhek nélkül”, vagy „méhek nélkül ez a bolt üres lenne”, vagy „méhek nélkül ez az étlap üres lenne”.
zt vettem észre a környezetemben, hogy a legtöbb ember félre- vagy alulinformált ezzel a témával kapcsolatban, sokan nem is tudják, hogy a méhek védelmét, fennmaradását segítjük azzal, hogy a méhészeket támogatjuk. Így ha hazai mézet fogyasztunk, magyar termelőtől vásárolunk, azzal lakóhelyünkön a méheket, a környezetet és a jövőnket védjük.Végül hatalmas örömömre a zsűri is fontosnak és időszerűnek látta ezt a projektet, így a harmadik és az utolsó, negyedik fordulóba való bejutás után sikeresen elnyertem az ösztöndíjat. Nagyon hálás vagyok érte, és remélem, hogy így lehetőségem lesz folytatni a munkát, és esetleg a közeljövőben megvalósítani a terveimet. Köszönöm a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Simon méhészet és az OMME szakmai támogatását – utóbbival, remélem, a pályázat sikeressége egy közös munka kezdetét fogja jelenteni.
Varga-Jancsó Dániel
