Bizony meglehetősen kényes, rövid életű madaraknak számítottak, ugyanis ekkoriban zömében vadonfogott egyedeket importáltak. Ezek pedig Ausztrália trópusi területeiről származtak. A faj azonban ettől délebbre is előfordul, s úgy tűnik, az innen származó egyedek lényegesen jobban bírják a mi klímánkat, szobahőmérsékleten igen jól érzik magukat az év minden szakában.
Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy a levegő párásítása immár nem szükséges férőhelyükön, az itteni éghajlat relatív páratartalma megfelelő számukra. Ám fűtésszezonban szárazabbá válhat a lakás levegője, s ilyenkor, ahogy magunknak is tennénk, párologtatót helyezzünk el a fűtőtestekre.
Bár a generációk során, mint mondtuk, sokkal igénytelenebbé vált a gould amandina, mégis a kényesebb egzóták közé tartozik, ezért e faj tartására csak az vállalkozzon, aki korábban már szerzett tapasztalatot könnyebben tartható díszpintyfélékkel, mint például rizspinttyel, zebrapinttyel, japáni sirálykával, majd ezt követően ékfarkú amandinával vagy kákapinttyel. A gould amandinának a vadonban három színváltozata ismeretes, a fekete-, a sárga- és a vörösfejű. Ezeket hosszú időn keresztül külön-külön fajnak írták le. Mára azonban se szeri, se száma a különböző színmutációknak, melyeket gyakorta beltenyésztéssel alakítanak ki. Ezért legjobb, ha vadszínű egyedeket vásárolunk elsőként, mivel ezek általában ellenállóbbak, mint a ritka, különleges tollazatúak. Nem beszélve arról, hogy ezek talán a legszebbek is…
