Kiderült, hogy nem lehet tudni. A tudósok még mindig nem értik pontosan, hogy a kutyák miért csóválják a farkukat a világ minden táján. Egy új tanulmányban a kutatók felvázolnak néhány elméletet és remélik, hogy más tudósok is felkapják a fejüket, tesztelik ezeket a hipotéziseket, hogy fényt derítsenek az ember legjobb barátjának kedves szokására.
Az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezett háziasítási szindróma hipotézis, ami a kutyák háziasításával kapcsolja össze a jelenséget, mely már 35 000 évvel ezelőtt elkezdődött. Talán a farokcsóválás olyan viselkedés volt, amelyet az emberek akaratlanul szelektáltak, mert más előnyös tulajdonságokkal, például a szelídséggel vagy az emberek iránti barátságossággal kapcsolták össze.
Természetesen ezek csak elméletek – és nem mindenki ért velük egyet. Holly Root-Gutteridge, az angliai Lincoln Egyetem kutatója szerint a ritmushipotézis érdekes gondolat, de hozzátette, hogy szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az emberek valóban mennyire reagálnak a kutyák farkának ritmikus ütemeire.
Tágabb értelemben az új tanulmány hozzájárul ahhoz, hogy a tudósok jobban megértsék, mit tudnak és mit nem tudnak a farokcsóválásról. A szerzők több mint 100, a viselkedéssel kapcsolatos tanulmányt tekintettek át, és összegezték megállapításaikat.
A korábbi kutatások például azt eredményezték, hogy a kutyák elsősorban kommunikáció céljából csóválják a farkukat, ami ellentétben áll azzal, ahogyan más állatok használják a farkukat.
Azt is megfigyelték, hogy a kutyák különböző módon csóválják a farkukat, hogy különböző üzeneteket közvetítsenek. A tudósok például úgy vélik, hogy ha a kutya jobban csóválja a farkát jobbra, az azt jelenti, hogy kíváncsi, és közeledni akar, míg a balra csóválás bizonytalanságot jelez. Az alacsony farkcsóválás – amikor a kutyák a farkukat a hátsó lábukhoz szorítják, a bizonytalansággal vagy a behódolással függ össze.
Végeztek egy nagyon izgalmas kísérletet, amelyben kutyáknak mutattak olyan videósziluetteket, amelyeken egy kutya vagy a teste bal oldalára, vagy a jobb oldalára csóválja a farkát. Azt találták, hogy a kutyák különböző módon reagáltak a jelenségekre: nyugtalanabbul viselkedtek, amikor a sziluett kutya balra csóválta a farkát.
Eddig egyetlen tanulmányból sem derült ki, hogy mennyire irányítják tudatosan a kutyák a farkukat, és mennyi a tudattalan csóválás.
A farkcsóválás okának kiderítése tehát további vizsgálódást igényel. Ezért a kutatók a jövőben a farokcsóválást szisztematikusabb módon, például videók elemzésével tanulmányozzák majd. Azt tervezik, hogy ha a kutyákat különböző ingereknek teszik ki, és méréseket végeznek, kiderül, hogy mutatkozik-e valamilyen minta a szívritmusukban vagy a hormonszintjükben, miközben csóválják a farkukat. Ezenkívül mélyebben tanulmányozzák a központi idegrendszer szerkezetét és működését is.
De segíthet abban is, hogy többet tudjunk meg magunkról. Mivel az ember háziasította a kutyákat, az olyan mindenütt jelen lévő viselkedés, mint a farokcsóválás evolúciós meglátásai a korai emberről is többet elárulhatnak.
Azzal, hogy megnézzük, milyenek ma a kutyák, visszautazhatunk az időben, és láthatjuk, hogy az ember háziasítási folyamata mit tett a kutyák viselkedésében – összegezték elméletüket a tanulmány szerzői, Taylor Hersh és Andrea Ravignani, a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet összehasonlító bioakusztikai kutatója. Tehát a modern kutyaviselkedés bizonyos mértékig a korai ember ujjlenyomatát hozza magával.
