A kézi szüret eszközei – gyűjtőedény, csúszólap, szedőszán, szedőkocsi, hordozott konténer vagy gépi puttony, valamint a több szőlősort áthidaló szőlőgyűjtők, mint a konténersoros, a szállítószalagos, a serleges-szállítószalagos és a pneumatikus gyűjtőberendezések – a szőlő gyűjtését és szállítását könnyítik.
A csemegeszőlő kézi szedéséhez műanyag vagy farekeszeket, ládákat, a borszőlő szüreteléséhez a must elfolyását megakadályozó gyűjtőedényt, zománcozott fémvödröt, műanyag vödröt, faputtonyt használnak.
Ez utóbbi keskeny, nyújtott pengéi megkönnyítik a fürtökhöz való hozzáférést, és a nem kívánt bogyók eltávolítását.
Csúszólapos szállítás a három méternél kisebb sortávú szőlőkben lehetséges, a csúszólappal osztják ki az üres, és gyűjtik össze a megtelt göngyölegeket. A csúszólapon 1,5-1,8 tonna szállítható.
Szedőszánt (1. ábra, c) a csemegeszőlő szedésénél használnak, a szüretelő húzza magával, és a csomagolórekeszt, a csomagolóanyagokat (címkét, szegélypapírt stb.) szállítja. A megtelt rekeszeket a talajra helyezik és csúszólappal vagy pótkocsival gyűjtik össze.
A borszőlő gyűjtésére a sorközben mozgó traktor villás emelőjére rögzített gépi puttony (1. ábra, d) alkalmas. Szedés közben a puttony alsó helyzetben van, a szőlő könnyen berakható. A telt puttony a szállítójármű oldalmagassága fölé emelhető és üríthető (1. ábra, e). A szőlő sorközi gyűjtésére traktor vontatta gyűjtőtartályok használhatók.
A göngyölegek sorközi kihelyezéséhez vagy a szedőkkel szinkron szállításához, a megtelt tartályok sorközből való kiszállításához alkalmazható az almaszedésről szóló cikkünkben bemutatott célgép is (Windegger neo B4, lásd 37. heti lapszámunkban).
A traktorral üzemeltetett gyűjtőtartályokkal az erőgép követi a szüretelőket, akik gyűjtőeszközökkel (talicska, vödör) hordják a szőlőt a konténerbe (1. ábra, f). Amikor a konténer megtelt, a traktor a sor végén a talajra helyezi azt és üres tartályt vesz föl vagy
a sor végén várakozó szállítójárműre üríti a tartály tartalmát.
A keresztirányú mozgást korlátozó huzalos támrendszerű szőlőkben több sort áthidaló gyűjtők alkalmazhatók. Ezekből több hazai elképzelés is született és részben megvalósult (Karai–Mészáros, 1980), ezért érdemes azokat megemlíteni (2. ábra).
A konténersoros szőlőgyűjtő (2. ábra, a) traktorra erősített, hidraulikusan emelhető-süllyeszthető konzol, rajta függesztett, 0,3-0,5 köbméteres, rozsdamentes acéllemezből vagy műanyagból készült konténerekkel. A traktor a szüretelőkkel halad és a konténereket a sorok közé süllyeszti.
A hidas szállítószalagos gyűjtő (2. ábra, b) a traktor hátsó részére szerelt, a szőlősorokat áthidaló rácsos tartó, amin két, a felső ágával befelé mozgó szalag a rájuk ürített szőlőt középre, a traktor által vontatott pótkocsiba szállítja. A traktor a szüretelők előtt halad, akik a vödörbe gyűjtött szőlőt a szállítószalagra ürítik. A serleges szállítószalagos szőlőgyűjtő (2. ábra, c) annyiban különbözik az előzőtől, hogy a szállítószalagra a sorok közé benyúló, a talajszinthez közel elhelyezkedő serleges felhordók juttatják a szőlőt.
A szállítólevegőt a traktor teljesítményleadó tengelyéről hajtott radiálventilátor adja, amely a szívócsövekben a szőlő lebegtetési sebességét jóval meghaladó légsebességet áramoltat, így a pneumatikus szállítás biztonságos. A szedők a leválasztott fürtöket a konténerekbe rakják, ahonnan a felszívott és elszállított szőlő leválasztó ciklon közbeiktatásával jut a traktor által vontatott pótkocsiba.
Kézzel irányított szívófej
A pneumatikus szüretelőgépek (2. ábra, e) szívóhatással választják le a fürtöket. A sorközben haladó traktor által vontatott gépen a teljesítményleadó tengelyről hajtott radiálventilátor (3) szolgáltatja a fürtök leválasztásához szükséges légáramot. A ventilátor szívóoldala leválasztó ciklonhoz (2) kapcsolódik, míg a nyomóoldala (4) a szabadba juttatja a levegőt és a benne lévő szennyeződéseket. A leválasztótartályhoz 2-4 darab hajlékony szívócső (1) csatlakozik, amelyeket a szőlősorok két oldalán mozgó szüretelőmunkások kezelnek, és fürtről fürtre haladva választják le a szőlőt. A leválasztótartály nagy keresztmetszetének köszönhetően a levegő sebessége jelentősen csökken, a fürtök kiválnak és a gravitáció hatására a tartály aljára hullnak, a kisebb lebegtetési sebességű levelek és más szennyeződések pedig a légárammal továbbhaladnak és a nyomócsövön távoznak. A megtelt tartály hidraulikus munkahenger (5) segítségével megemelhető és a szállítójármű fölé tolható, majd a fenéklemez kinyitásával üríthető.
Az ép levelek leválasztásához azonban nagyobb erő szükséges, mint a bogyók vagy a fürt leválasztásához, tehát a lomb megmaradása esetén is működőképes a rendszer. A leválasztás után a bogyók és a levelek könnyen szétválaszthatók, hiszen a bogyó lebegtetési sebessége 18-20 m/s, míg a levélé 0,7-7 m/s.
Levágja a fürtöket
A vágás elvén működő szüretelőgépeket hosszúkocsányú szőlőfajtáknál és speciális támrendszerrel termesztett szőlőben használják (Karai–Mészáros, 1980). Ha a fürtök függőleges vagy ferde felületen kilógnak a támrendszertől, leválaszthatók alternáló mozgású kaszával (3. ábra, a). A kaszaszerkezet pontos vezetését a támrendszerhez kapcsolódó huzal segíti. A leválasztott fürtök szállítószalagra, majd onnan a gyűjtőtartályba jutnak. A levágott levél- és ágrészeket ventilátor fújja ki a fürtök közül. A fürtök tárcsás vágószerkezettel is leválaszthatók (3. ábra, b).
A mai korszerű gépi szüretelés ütve rázó gépekkel történik. A fürtöket vízszintes síkban mozgó ütő-rázó rendszer választja le (4. ábra, a), amely tulajdonképpen a termőzóna magasságában elrendezett, a szőlősor két oldalán haladó pálcasor automata oldalkitérítő rendszerrel (30-40 centiméter elmozdulás) és önbeálló csapágyazással. A leválasztópálcákat mindkét végükön függőleges tartóoszlopokhoz, gyakran gumiblokkokhoz rögzítik, ez nagy rugalmasságot ad a pálcáknak. Excenter csapokhoz kapcsolódó, és hidraulikus motorral hajtott tengelyek lengőmozgásba hozzák a leválasztópálcákat. Lengésszámuk percenként 300-500 között fokozatmentesen állítható. Az egymással szemben lévő pálcák fél osztással eltoltan helyezkednek el, így lengés közben egymás közeibe is átmozoghatnak. Az üvegszál erősítésű poliészter pálcák átmérője 18-20 milliméter, hosszuk 0,9-1 méter, és általában 2×5-8 darabot helyeznek el belőlük (a képen 2×5 ujjas látható).
A pálcák működését (frekvencia, amplitúdó) minden szőlőfajtához be kell állítani.
A pálcák távolságát a lombfal szélességétől, a termés elhelyezkedésétől és a szőlő fajtájától függően a vezetőülésből hidraulikusan állítani lehet. A beállítás paramétereit mindig a helyi jellemzők határozzák meg és azok próbaszürettel pontosíthatók.
A leválasztott bogyók és fürtök a szőlősor két oldalán haladó felfogószerkezetre hullnak, amely lehet a szőlősor két oldalán haladó láncra erősített tálcasor (4. ábra, b). Az egyedi felfüggesztésű tálcák mindegyike egy csap körül elfordult, húzórugó húzta a szőlősor irányába és ott záródtak. A húzórugó helyett alkalmazott gumituskós felfogás előnye, hogy az kevésbé hajlamos a beakadásra. Ebben az esetben a kitérést a gumituskó deformációja szabályozza. Az egymást átfedő tálcákat szállító rozsdamentes acél lánc a szőlőkombájn haladási sebességének megfelelő sebességgel hátrafelé mozog, így a tálcák a szőlősorhoz képest álló helyzetben vannak.
A tálcák helyett használhatók láncra erősített műanyag rekeszek, serleges szállítók (4. ábra, c), amelyek a szőlőtőkék mellett deformációra képesek, így a teret még pontosabban zárják és még kisebb a veszteség. A serleges felhordó végteleníthető, így a felhordó szerepét is betölti (4. ábra, d), tovább csökkentve a bogyósérülést és a veszteséget. A felfogó- és szállítószerkezet gumiból, műanyagból vagy rozsdamentes acélból készül.
