A mogyorófajták leggyakoribb szaporítási módja a közönséges bujtás. Az anyanövények vesszőit 30-40 centiméter mély árokba fektetjük úgy, hogy a vessző végét a talajfelszínre kivezetjük. Egy vessző lehúzása után egy gyökeres bujtványra számíthatunk.
A vegetáció során óvatosan kell gyommentesíteni, folyamatosan nedvesen tartani a talajt, szükség esetén a fejlődő hajtásokat karóhoz is kell rögzíteni. A szaporításmód jelentősége napjainkban csökken, de a mogyorónál még mindig ezt a módszert használja több ország is.
Választhatunk egyéves, csekély gyökeres anyagot olcsóbban, vagy iskolázott kétéves sarjakat, drágábban. Mindkettő elég jól ered, a mogyoró ugyanis, ha elég vizet kap az első évben, nem problémás faj. Mi lehet a gond mégis?
A biztonságos telepítés érdekében az egyéves bujtványokat erősítőiskolába tehetjük, így fejlettebb gyökér és erősebb vesszők állnak rendelkezésünkre az ültetvénybe való kihelyezéskor. A másik út az egyéves bujtványok beültetése konténerbe, így a kezdetleges gyökérzet megerősödik, átszövi a konténert. A szaporítóanyag ellenőrzötten, kis helyen elfér és a vegetáció vége felé, akár augusztus végétől a helyére ültethető. Még a tél előtt be is gyökeresedik és tavasszal zavartalanul fejlődik tovább a növény.
Oltás török mogyoróra
Néha különleges igényeket támasztanak a telepítők. Román és szerb termesztők egy része a szárazságtűrő török mogyoró törzsére oltva kéri a fajtákat. A török mogyoró az eredeti termőhelyén fatermetű, szárazságtűrő növény.
Lehet szabadföldön, tavasszal oltani (így nehezebb, de olcsóbb), vagy télen üvegházban. Általában angol nyelves párosítást használnak az oltáskor. Figyelembe kell venni, hogy a török mogyoró kérge vastag, parás, és a kambiumoknak kell az oltáskor érintkezniük, valamint, hogy a vastag kéreg miatt a lekötözés sem egyszerű. Ezek az oltványok drágák, akár 3000-3500 forint is lehet az áruk.
Mi a helyzet külföldön?
Nem kell messzire menni, Olaszországban in vitro merisztémaszaporítás folyik. Ez gyors, nagy tömeget és kiegyenlített minőségű állományt ad. Igaz, hogy nem a Magyarországon megszokott fajtákat szaporítják, de kérdés, hogy a mogyorófajták adaptációs képessége mennyire tér el egymástól. Ezt jelenleg nem vizsgálja senki.
Ha a magyar termesztő úgy dönt, hogy kipróbálja az olasz, merisztémaszaporítású mogyorófajtákat, időben meg kell rendelnie, hiszen az anyag folyamatosan készül, de nem mindegy, hogy mikor ültetjük ki, és milyen minőséget kapunk. Ha nem átteleltetett, hanem „friss” szaporítású a csemete, akkor az az első évben „csak” megered, de fejlődni nem, vagy nem sokat fog. Viszont,
Olaszországban az átteleltetett szaporítóanyagot kora tavasszal szabadföldre, fekete fóliával fedett bakhátra ültetik ki. A fólia alatt a sor mindkét oldalán csepegtetőcső fut, azon keresztül öntöznek. A sarjak június közepére 20-30-40 centiméteresek, az év végére átlagban 40-60 centiméter magasak lesznek.
A kétéves anyagon 3-4-5 vessző van, és szinte ember nagyságú. Telepítésre már-már túl nagy, mindenesetre meggyőző.
Lehet ezt még fokozni?
A válasz meglepő, de igen. Spanyolországban olyan mogyoróalanyokat használnak, amelyek nem hoznak sarjat, az oltványok jó törzset nevelnek rajtuk. Ilyen például az amerikai Dundee alanyfajta. Így elkerülik a török mogyoróra oltást és az azzal járó 3-4 éves szaporítóanyag-nevelést. Az alanyra már a merisztémaszaporítás és az akklimatizáció után, 2-3 milliméteres törzsvastagságnál oltanak és néhány hónapon belül már ki lehet ültetni a csemetéket. Mondanom sem kell, hogy izolált térben oltott és nevelt növények, még hírből sem ismerik a vírusokat és a baktériumokat. Kiültetve, öntözött környezetben gyönyörűen fejlődnek és 3-4 évesen már jelentős termést adnak.
A globalizáció folytán ma már mindenféle szaporítóanyag beszerezhető, a magyar és belga gyökeres bujtványtól kezdve az olasz merisztéma-mogyorókon át a spanyol sarjmentes oltványokig. A leendő ültetvénytulajdonos csak találja ki a termesztéstechnológiát, és válassza meg a hozzá való szaporítóanyagot.
Mit telepítsünk?Sokan kérdezik manapság, hogy mit telepítsenek. Nehéz erre megfelelő választ adni. Amíg mindenben hiány van a piacon, addig bárki bármit telepíthet, a termőre fordulás után nagy valószínűséggel el tudja adni a portékáját. Újabban azonban megváltozott a helyzet, néhány gyümölcsfajból túl sokat telepítettek, másokat a téli és a késő tavaszi fagyok károsították. Persze ha nincs fagy Lengyelországban, Németországban és Szerbiában, akkor az eladási pozíciónk hátrányosan változik. Ehhez jön még a mind nehezebben megszerezhető munkaerő. És ezek után lássuk a javaslatokat! A munkaerő oldaláról nézve: legyen a gyümölcs géppel szedhető, ilyen például a piros ribiszke, Lengyelországban azonban már a meggyet is szüretelőkombájnnal szedik.
|
Legyen a gyümölcs súlyos, nagy, könnyen szedhető. Erre jó lehet a birs és a gyengített alanyon lévő körték, de csakis megfelelő termőhelyeken. A BA-29 vagy Adams alanyú Cydora Robusta® birs fája 3-3,5 méter magasra nő, egy menetben szüretelhető, átlagban 35-40 dekagrammos a termése, ráadásul Erwinia-toleráns és öntermékeny. A birs alanyú körték könnyen és gyorsan szedhetők, nagy gyümölcsöt adnak. Ha a gazdaság csak annyit termel, amennyit a család be tud takarítani, akkor szóba jöhetnek a bogyósok és akár a mogyoró is.Palesits Zsolt
Palesits Faiskolai Kft.
