Abantam elnevezés a legelterjedtebb Európában, így Magyarországon is, de sok helyen jávai törpetyúkként is ismerik.
Kistestű fajta (a kakas 650, míg a tyúk 550 g) lévén, a hazahozatal az NDK-ból aránylag egyszerű volt. Egy komoly gond azért volt velük: mivel a kakasok elég kukorékolósak voltak, gyakran felhívták magukra a figyelmet. Menet közben nem, de amikor a vonat megállt, csönd lett, messzire hallatszó kukorékolásba kezdtek, és néha a megfelelő papírok hiányában ez alaposan megizzasztotta a hazatartó tenyésztőt. A mai lehetőségek mellett el sem lehet képzelni, hogy milyen problémák is adódtak ezekben az időkben, de az idősebb tenyésztők még ma is szívesen anekdotáznak az átélt kalandokról. Persze mindezek ellenére azért elég szép állomány gyűlt össze itthon, és elterjedt, népszerű fajta lett a bantam. Sajnos ez ma már nem így van, pedig kis helyigénye, szívóssága, könnyű kezelhetősége ideális fajtává teszi elsősorban a kezdő tenyésztők számára, a gyakorlottaknak pedig minél több színben való tenyésztése lehetne a cél, az igazi kihívás.
Némelyek szerint a Szunda-szigetekről származik, mások szerint Bantam városából, ahonnan a nevét is kapta, illetve a Bantam kikötőről, ahonnan áthajózták Európába a XVIII. század végén. Gyorsan elterjedt, és már 1909-ben szakegyesülete volt a fajtának Németországban és Angliában, ahol némi keresztezéssel (hamburgi, tollas lábú törpetyúk) módosították a fajtát.
A bantam számos feltűnő fajtajeggyel rendelkezik. Típusra rövid és egyenes tartású. A tollak nagyon szélesek, végükön lekerekítettek, melyet a kakasok sarlótollainál lehet jól megfigyelni, mert ezek hosszúak, szélesek, erősen görbültek, és a végükön lekerekítettek. A bantam feje kicsi, rövid és széles, és további feltűnő jegyeket mutat. A rózsataraj egyértelműen elkülönülő csipkékből áll és egy hengeres tövisben végződik, mely vízszintesen hátrafelé nyúlik. A szem színe a változattól függ, de a sötét változatoknál mindig sötétbarna. Feltűnően nagy, vastag, kerek, fehér színű füllebenyei vannak. Szárnyait alacsonyan hordja, melynek a vége lefele mutat.
A bantamot többféle színben is tenyésztik. Ezek közé tartozik a fekete, fehér, borsárga, egyszínű kék, szegélyes kék, fogoly, kékfogoly, ezüstfogoly, sárgafogoly, kendermagos fogoly, gyöngyszürke, kolumbián, borsárga-kolumbián, kendermagos, porcelán, citromsárga porcelán, fehérgyöngyös fekete, fehérgyöngyös kék és nyírfaszínű. Vélemények szerint a fekete szín a legelterjedtebb és talán a legszebb, mivel a fekete jávaiak tollazata zöldes fényben is ragyog. A tollazat szépségéhez széles tollak mindenképpen szükségesek, egyes tenyésztők szerint ezért mindig tanácsos egy kicsivel több állati eredetű fehérjét a takarmányukba keverni, ilyen lehet pl. kiegészítő táplálékként a lisztkukac.
A fajta egyedei meglehetősen nyugodtak, könnyen szelídíthetőek. A bantamok nem igényelnek nagy területet, tartásukhoz egy kis városi kert is akár megfelelhet.
A kakasok viszont nagyon heves vérmérsékletűek és harsány hangúak. Ez persze nagyszerűen hat kukorékoló-versenyeken, de a szomszédok általában kevésbé örülnek neki, ezért ajánlatos az óljukat kellően hangszigetelni. A kakasok egymással szemben meglehetősen vadak, és a verekedésük során a gyönyörűséges fehér füllebenyek könnyen megsérülhetnek. Ez csak úgy előzhető meg, ha a fiatal kakasokat már az első összetűzések alkalmával elválasztjuk egymástól. Nagyobb testű baromfikat is megtámadhatnak, néha macskát és kisebb testű kutyát is, ezért nem ajánlatos más fajtákkal, fajokkal együtt tartani.
A tojók mérsékelten tojnak, jó kotlási hajlammal rendelkeznek. A téli hónapokban száraz, nem túl hideg ólra van szükségük és helyes takarmányozásra, mert hajlamosak az elzsírosodásra.
