Viszonylag újonnan terjedő, igen ellenálló, melegigényes fűféle a fenyércirok. Elhúzódóan csírázik májustól a nyár végéig, aztán nemcsak magasra, egy-, akár kétméteresre nő meg, hanem vastag, messzire kúszó tarackot fejleszt a talajban.
Fotó: Wikimedia commons
Ezek a tarackok arasznyira fejlődnek a föld alatt és sok tápanyagot és vizet vonnak el a kultúrnövényektől. Vastagságuk alapján tudjuk megkülönböztetni a tarackbúzáétól. Levelei 1-2 cm szélesek, szélük apró fogaktól érdes. A növény felálló, nagy, laza bugavirágzatot fejleszt. Magjai 3-6 évig őrzik meg csírázóképességüket és körülbelül 8 cm mélyről még képesek kicsírázni. A kötöttebb talajokat kedveli, a savanyú kémhatású talajon nem fejlődik. A mediterrán országokból terjed észak felé.
Kúszó boglárka
Ugyancsak a kötött talajok jellegzetes gyomnövénye a kúszó boglárka. Kedveli a nedves, pangóvizes agyag- és vályogtalajokat. Összefüggő szőnyeget képes alkotni a legyökerező, heverő szárakon fejlődő hosszú nyelű, hármasan osztott, erősen szeldelt leveleivel, amelyek 1-8 centiméteresek.
Magassága elérheti a 30 centimétert, ha elég sok nedvességhez jut, különben megmarad a talaj közelében. Egyesével álló, ötszirmú, aranysárga virágai egész nyáron nyílnak. Átmérőjük körülbelül 2 centiméter. A szívós növény függőlegesen mélyeszti a talajba a főgyökerét, ezért nehéz megszabadulni tőle. Magokkal, a legyökerező száron fejlődő új sarjakkal és sarjgumókkal is terjed. Mint a boglárkáknak általában, minden része mérgező. Bírja a taposást és a kötött talajt, napon és árnyékban is jól fejlődik.
Fotó: Horváth Csilla
Mezei acat
Jól ismert, szúrós gyomnövényünk a mezei acat, ez is vályogtalajt jelez. Nagy termetű, másfél méterre növő, mutatós vöröseslila virágot hozó növény. Karógyökere 3-4 méter mélyre is elhatol, és a talajban több emeletet alkot. Május végétől virágzik, az enyhe teleken még decemberben is nyílhat. Felálló, elágazó, élesen barázdált szárán ülnek a lándzsás, szárnyaltan szeldelt, a szélükön tüskés, hullámos-fodros lemezű levelei. Fészekvirágzatát kicsi, gömb alakú vacokból kinyúló halványbíbor csöves virágok alkotják. Rengeteg magot hoz egy növény, amelyek 20 évig is csíraképesek maradnak, és repítőszőrök segítségével a szél messzire szállítja azokat. Mélyre forgatva a magok már nem tudnak kicsírázni, viszont gyökértarackokkal is terjed. Hazánkban az egyik leggyakoribb gyomnövény, erősen homokos vagy tőzeges talajok kivételével mindenütt megél.
Apró szulák
Nagy „klasszikus” még az apró szulák, ami szinte mindenütt megél, mélyre hatoló gyökérzete miatt. Csavarodva kúszó szára 2-3 méteres lehet, elágazik, idővel nagy kiterjedést ér el a növény. Tölcsér alakú fehér virágai júnustól szeptemberig nyílnak, és néhány magot tartalmazó toktermés fejlődik belőlük. Magjai évtizedeken át csíraképesek maradnak. Levelei széles lándzsásak, ékvállúak, rövid nyélen ülnek. Talajban nem válogat, viszont fényigényes növény. Nemcsak maggal terjed, gyökérdarabokból is új növények fejlődnek.
Fotó: Horváth Csilla
Még most télen is érdemes felvenni velük a harcot, mert ilyenkor a tápanyag-raktározó föld alatti részüket tudjuk ritkítani. Felásva és jól átforgatva a talajt kiszedegethetjük a tarackokat, gyökereket, és ha az enyhe téli időben vagy majd kora tavasszal kihajtanak, újabb forgatással gyengíthetjük a növényeket. A boglárka kivételével elég fényigényesek, a telepek letakarása is segíthet vastag mulcsréteggel vagy kartonpapírral, illetve érdemes sűrű, magas termetű zöldtrágyanövényeket vetni a gyomos területre. Ezek a megoldások a tavaszi fejlődésüket vetik vissza.
Veszélyes a fán hagyni a gyümölcsmúmiákat, minél hamarabb szedjük össze – Magyar Mezőgazdaság
