2013-ban csúcson, 2020-ra jelentős visszaesés
Ez közel 30%-os csökkenést jelent, ami részben a 2016-os ENSZ-közgyűlés antimikrobiális rezisztenciáról szóló találkozója nyomán meghozott szigorúbb szabályozásoknak tudható be.
Az antibiotikumokat széles körben alkalmazzák a szarvasmarha-, sertés- és baromfitartásban betegségek megelőzésére és a növekedés serkentésére, ám túlzott használatuk rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához vezethet.
Az ilyen szereknek ellenálló kórokozók világszerte évente mintegy 700 ezer ember haláláért felelősek, így az állattenyésztésben történő visszafogásuk kulcsfontosságú a közegészség védelmében.
Ma a globálisan felhasznált antimikrobiális szerek körülbelül 73%-a kötődik az állattartáshoz, vagyis ez a szektor az antimikrobiális rezisztencia elleni harc egyik fő frontja.
Rejtett antibiotikum-lábnyom a globális kereskedelemben
Bár a fejlett országok sok esetben visszaszorították belföldön az állati antibiotikumhasználatot, fogyasztásuk import révén közvetve mégis fenntartja az „antibiotikum-intenzív” termékek iránti igényt, nagy mennyiségben importálnak élelmiszereket és más árucikkeket olyan feltörekvő gazdaságokból, ahol az állattenyésztésben továbbra is magas az antibiotikum-használat.
2010 és 2020 között az állattartásban alkalmazott antibiotikumok egyre nagyobb hányada kötődött a nemzetközi kereskedelemhez, a globális felhasználás 16%-áról 20%-ára emelkedett annak aránya, ami importtermékek előállításához kapcsolódott.
A tanulmány rámutatott, hogy a gazdag országok fogyasztása révén az egy főre jutó antimikrobiális lábnyomuk jóval nagyobb, mint amit a saját mezőgazdaságuk indokolna, miközben a fejlődő országok antibiotikum-használata jellemzően a belföldi termelésre koncentrálódik.
