Az albizottság elnökeként jómagam az almatermésűek és a csonthéjasok régebbi és legkorszerűbb művelési rendszereinek jellemzőit tekintettem át az itt összefoglaltak szerint, Takács Ferenc, a NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet újfehértói állomásának vezetője pedig a korszerű művelési rendszerek gyakorlati alkalmazásáról beszélt.
A „művelési rendszer” fogalmát Gyuró Ferenc vezette be a gyakorlatba. Ez jelenti a gyümölcstermesztés hardverét, amit a telepítés előtt gondosan meg kell tervezni.
Magyar szakemberek nevéhez fűződik a termőkaros orsó faalak kidolgozása, amely a maga idejében forradalmi újítás volt. A korábbi nagy térállást 6 × 4 méterre csökkentették, a fákat nem vad alanyon, hanem növekedést csökkentő, többnyire M4-es alanyon szaporították, alacsony törzset alakítottak ki, a fák vázágait lekötözéssel nevelték, és a méretüket a központi tengely visszametszésével korlátozták. Az 1970-es évek végére már ezek a fák is nagynak bizonyultak. Az intenzitás fokozásának következő határozott lépése a karcsú orsó kidolgozása volt. Ez nem nálunk, hanem Hollandiában történt, de nagyon hamar adaptálták magyar körülmények közé, és fokozatosan elterjedt a hazai ültetvényekben. A fák alakítása és nevelése során hasonló szakmai fogásokat alkalmaztak, mint korábban – lekötözést, metszést kiegészítő eljárásokat –, azzal a különbséggel, hogy még gyengébb alanyokon, még sűrűbb térállásban, még kisebb fákat neveltek, és az ültetvény is korábban fordult termőre.
Ma már sok helyen a szuperorsónál tartunk, amellyel elértük az almaültetvények intenzitásfokozásának észszerű határát. Természetesen minél intenzívebb az ültetvény, annál gondosabban kell végrehajtani minden termesztéstechnológiai műveletet, és érdemes jégeső elleni védelemmel is fölszerelni az ültetvényt.
A központi tengelyes almafa-alakok fejlesztésének mintájára időbeli késéssel a körténél is elindult a korszerűsítési folyamat. Ma már a modern körteültetvényekben is többnyire karcsú orsó vagy szuperorsó fákkal találkozunk. Körtéből ezeket nehezebb kialakítani és fenntartani a szűkösebb alanyválaszték, a fajta-alany inkompatibilitás és a körtefajták jellegzetes növekedési habitusa miatt.
A csonthéjasoknál még később kezdődött az intenzív ültetvények fejlesztése, de az 1990-es évek elejétől itt is jelentős volt az előrelépés. Az alma termőkaros orsó és karcsú orsó faalakok mintájára először a kézi szedésre tervezett cseresznyeültetvények számára dolgoztak ki központi tengelyes faalakokat Hrotkó Károly és munkatársai. Természetesen az almától sokban eltérő, speciális alakítási és fenntartási műveletekre volt szükség. A lekötözések mellett a szektoriális kettős metszést, az álsudarazást, a rügy fölötti bemetszést és a csonkos visszametszéseket is alkalmazzuk ezeken a fákon. Gyenge adottságú termőhelyeken erős növekedésű alanyok alkalmazása javasolt, és a fák méretét rendszeres metszéssel korlátozzuk. Jó adottságú termőhelyeken használhatjuk a növekedést csökkentő alanyokat. Hasonló módszerekkel létesíthetünk intenzív meggy- és szilvaültetvényt is.
Legkésőbb a kajszinál kezdődött el az intenzív művelési rendszerek fejlesztése. A csonthéjasoknál a fajta növekedési jellegét figyelembe véve kialakított, kis méretű nyitott koronák is fontos szerepet játszanak az intenzív ültetvényekben. Alacsony törzsmagassággal kialakítva kézi szüretre kiválóan alkalmasak. Bokorszerű növekedési jellegük miatt a kajszifajták többségénél az ebbe a kategóriába tartozó kompakt váza faalak terjedt el a korszerű ültetvényekben.
Gazdasági kérdés
A gyümölcstermesztés komplex rendszerén belül a művelési rendszer fontos helyet foglal el, és a gazdaságosság meghatározó tényezője, hangsúlyozta Takács Ferenc. Fontos követelmény a hektáronkénti terméshozam növelése, ezért egyre intenzívebb ültetvényeket létesítünk. A fák mérete csökken, egyre korábban fordulnak termőre az ültetvények. Természetesen gyümölcsfajonként más-más megoldásokat kell alkalmaznunk a jellemzőiket figyelembe véve, és az intenzitás fokozásának is megvan az észszerű határa mindegyik gyümölcsfaj esetében. A művelési rendszerek fejlesztését nemcsak a közgazdasági tényezők, hanem a környezeti változások is indokolják.
A munkaerőhiány miatt előtérbe kerül a gépesítés és a robotizáció, a művelési rendszereket ahhoz igazítva kell kialakítani. Új növényvédelmi problémák jelennek meg, amelyeket meg kell oldani. Mindezek mellett a támogatáspolitika és a külföldi sikeres példák is arra ösztönzik a termesztőket, hogy korszerű, új művelési rendszereket alkalmazzanak.
Ha a legutóbbi tíz év folyamatait nézzük, az almatermesztésben határozottan elváltak egymástól a frisspiacra és a feldolgozásra szánt ültetvények művelési rendszerei. Ha a frisspiaci termesztés a cél, akkor általában a jégvédő hálóval fedett, nagy állománysűrűségű ültetvény a megoldás, karcsú orsó faalakkal, M9-es alanyon, öntözéssel, füvesített sorközökkel. A sor- és tőtávolság 3,5-3,8 × 0,5-1,0 méter között változik. Az ilyen ültetvények technológiai rendszerének fejlesztése terén régóta hatékony munka folyik Újfehértón.
Az ipari célra történő termesztéshez nagyobb méretű orsófákat használnak, MM106-os vagy MM111-es alanyon, a sortávolság 4,5 és 5 méter, a tőtávolság 1,5 és 2 méter között változik. Fontos fejlesztési irány, hogy ezekben az ültetvényekben minél több művelet gépesíthető legyen, a metszéstől a szüretig.
Váltani kell
SövényekAz egyre kisebb méretű orsófák fejlesztésével párhuzamosan zajlott a sövény művelési rendszerek fejlesztése is. Sokan ebben látták az intenzitás fokozásának egyetlen útját. Nagyon sokféle sövényformával kísérleteztek itthon és külföldön is. Külföldön üzemi ültetvényekben is elterjedtek, Magyarországon azonban nem, valószínűleg azért, mert a kialakításukhoz és a fenntartásukhoz nem állt rendelkezésre elegendő szakképzett munkaerő. A sövények fejlesztése során azonban sokat tanultak a gyümölcstermesztők a fák élettanáról, fejlődési és növekedési sajátosságairól, valamint a fák és környezetük kapcsolatáról. Az a koncepció, hogy keskeny, összefüggő lombfalakat alakítsunk ki, ma újból előtérbe került, mégpedig azért, mert ezeken tudjuk jól alkalmazni a precíziós és gépi megoldásokat. Legújabban azonban az ilyen keskeny, termékeny zöld falakat nem sövényekkel, hanem sűrűn egymás mellé ültetett központi tengelyes fákkal valósítjuk meg. A gépesítés a metszés és a szüret területén kényszerpálya, mivel nincs elég kézi munkaerő az elvégzésükhöz. |
A meggyet legnagyobb mennyiségben feldolgozásra termesztjük és törzsrázógéppel szüreteljük. Ehhez a 6 × 4 méter térállású, természetes gömb vagy váza koronájú művelési rendszerek a legalkalmasabbak. Új gépi szüretelési technikák térhódításával azonban a művelési rendszereket is át kell majd alakítani, azok igényeihez kell igazítani. A feldolgozás mellett mind több meggyet értékesítünk frisspiacon is, ahhoz pedig másfajta ültetvény kell. A frisspiacra ugyanis nem jó a lerázott meggy, oda gondosan, kocsánnyal együtt, kézzel szedett gyümölcs kell. Ilyen ültetvényt szabad orsó vagy karcsú orsó faalakkal létesíthetünk, a fajtákhoz gondosan megválasztott alanyon és térállással. Itt is fontos a technológiai műveletek részleteinek kidolgozása és precíz végrehajtása. Azok közül az egyik legfontosabb a metszés, hogy a teljes koronában jó legyen a fényellátottság. A meggynél is kísérleteznek a gépi metszés alkalmazásának lehetőségeivel.
Nagy a verseny a piacon, csak akkor lehet versenyképes a termesztés, ha a korábbiaknál korszerűbb megoldásokat alkalmazunk, korábban termőre forduló és nagyobb hozamú ültetvényeket hozunk létre. Új metszési és koronanevelési eljárásokat kell bevezetni, öntözőrendszert kiépíteni, nagyobb arányban kell telepíteni az oldalrügyből is termő fajtákat, fejleszteni kell a technológiát, azon belül is a gépi szüretet. Az új kórokozók és kártevők megjelenése is kihívás, azt is meg kell oldani. Az Újfehértói Kutatóállomás mindhárom említett gyümölcsfaj kutatásával és innovációjával régóta intenzíven foglalkozik, és igyekszik hozzájárulni versenyképességük fenntartásához.
Helyi viszonyokra
Az előadásokat szakmai vita követte. A hozzászólók megállapították, hogy a megnövekedett fogyasztói igényeket csak korszerű, intenzív ültetvényekben, gondos termesztéstechnológiával megtermelt gyümölcsökkel tudjuk kielégíteni. Alkalmazni kell a legkorszerűbb technikákat a környezetkímélő és gazdaságos termesztés megvalósítása érdekében, de azokat mindig a helyi viszonyokra kell adaptálni. Máshol látott megoldásokat nem célszerű egy az egyben átvenni.
Fontos az új fogyasztói igényeket kielégítő, az adott termesztési körzet ökológiai adottságai között jól termeszthető új fajták bevezetése. Az új ültetvények létesítéséhez megbízható és jó minőségű oltványok kellenek. A szakmai szervezetek megerősítésére és a szakma jobb összefogására van szükség.
|
Harmadik helyen a dió
