Mára az a helyzet állt elő, hogy a Bükkben és a Zemplénben legelő jószágot óvni kell a fokozottan védett nagyragadozók támadásaitól, elsősorban a szürke farkastól.
Magyar Gergely Bükkszentmárton mellett gazdálkodik 200 hektár legelőn, ahol a 700-as anyajuhállományát (magyar merinó x blanc du massif central [BMC]) szakaszos legeltetésben, extenzíven tartja. A nyáj mellett 120 húsmarháját (magyarszürke x charolais) 8 különböző fajtájú kutyája őrzi. A takarmányt a mintegy 100 hektáros, szintén saját tulajdonban lévő szántón termesztik meg, vásárlásra legfeljebb kiegészítés gyanánt van szükség. A gödöllői egykori Szent István Egyetemen (ma MATE) takarmánymérnökként végzett Gergely családi gazdaságukat és állattartás iránti szeretetét számadó juhász nagypapájának köszönheti, jelenleg édesapjával és unokatestvérével végzik a gazdaság mindennapi teendőit.
80-as rudlik
Éves szinten 600 bárányt és 70-80 darab borjút értékesítenek. Előbbit elsősorban a húsvéti és a karácsonyi időszakra, és elmondása szerint jelenleg jó áron, megbízható felvásárlóval dolgoznak. Ehhez hozzáteszi, hosszú idő után tavaly sikerült a több éve tárolt gyapjút értékesíteniük, meglehetősen szerény áron, de már annak is örül, hogy megszabadult tőle, mert amint az állatról lekerül, veszélyes hulladéknak számít… A borjak értékesítésénél már nem kevésbé kedvező a helyzet, nem is az ár inkorrekt, fizető kereskedővel állnak hadilábon. Igénybe vették az Ökológiai gazdálkodás támogatást: 15 éve nem szántottak, nem használnak műtrágyát, szakaszosan legeltetnek. Mint Gergely elmondja, igaz, így kisebb hozamot lehet elérni, de a kiesést a támogatás kompenzálja. Részt vettek Állattartó telepek korszerűsítése pályázaton, így újították meg a gépparkjukat, a hodályokat, istállókat, takarmánytárolót stb. viszont saját forrásból építették, renoválták.
Meggyűlik a baja a szarvasokkal, van, hogy 80-as rudlik jönnek le a sűrű erdőből a szántójára. A többi földtulajdonossal együtt vadásztársaságot hoztak létre, a terület vadászatra jogosultjaiként viszont így nincs gondjuk a vadkárral, magyarázta Magyar Gergely, aki szerint korábban nem volt itt ennyi szarvas, de mivel a faj az ország jelentős részén (így a Bükkben is) számára megfelelő élőhelyre talál, állománya fokozatosan nő, a környéken élő farkasok miatt pedig a sűrű erdőből inkább lehúzódnak a nyíltabb területekre.
Volt, hogy 20 juh hiányzott
A farkassal való első élményük 6-7 évvel ezelőtt volt, amikor az egyik juhukat elragadta. Ekkor a gazdaságot villanypásztorral, rémzsinórral, masszív kerítéssel, amivel csak lehetett, körbekerítették. Majd egy következő jószágszámlálás során észrevették, hogy 20 juh hiányzik a nyájból. Ahogy körbejárták a legelőt, a környező erdőrészletben több állat csontjait is megtalálták – ekkor már tudták, hogy itt nagy a baj. Más gazdálkodótól hallotta, hogy a 180 centis kerítést a farkas helyből átugorja, nem akadály neki. Okos állat, a rémzsinórtól eleinte tart, de rövid időn belül rájön, hogy nincs mitől félnie. Gergely azt vallja, nyolc kutyájának a jelenléte és szaguk óvta meg őket a további farkastámadástól, és ezt tartja a legjobb módszernek a megelőzésre.
A gazdálkodó nem panaszkodik, szerinte ezzel a konfliktussal együtt kell élni. Persze, jó lenne, ha a juhtartók érdekeivel foglalkozó szervezetek, vagy akár a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lépéseket tennének afelé, hogy a szaktárca valamilyen kárenyhítési program létrehozásával segítse a gazdálkodó állatállományában védett nagyragadozó okozta kártétel kompenzálását.
