A kitermelhető készletek korlátozottak. Az idei év mottója, „Az esélyt teremtő víz”, arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ vízválsága mindenkit érint – de nem egyformán. Legyen a víz az egyenlőség forrása!

A közvélekedéssel ellentétben Magyarországon a vízválság nem feltétlenül az ivóvíz mennyiségének hiányát jelenti, hanem az infrastruktúra kritikus állapotát. A közel százezer kilométeres hazai csőhálózat majdnem fele már túllépte az 50 éves életkort, ami a rendszer fenntarthatóságát veszélyezteti.

„Az ivóvíz kristálytisztán indul el a vízműből, de hogy milyen állapotban érkezik meg a poharunkba, arra a föld alatti hálózat jelentős hatással bír. Hatékony felújítási hullámra és szakmai szemléletváltásra van szükség, hogy elkerüljük a rendszerszintű összeomlást” – figyelmeztetett Illés Gábor, az ECORPS ügyvezetője.

A „láthatatlan szakma”

Amikor kinyitjuk a csapot, egy bonyolult és energiaigényes tisztítási és szállítási folyamat eredményét élvezzük. Bár a lakosság leggyakrabban a vízművek munkatársaival találkozik hiba esetén, a hálózat jelentős részben magyarországi kis- és középvállalkozások munkájával épül és újul meg.

Ezzel szemben ma jóval többen dolgoznak a kivitelezések érzékeny pontjain, mint ahány megfelelő szinten felkészült szakember van, és a munkájuk ellenőrzése sem elég alapos. Emiatt az elvárható minőség sem mindig valósul meg” – mondta a szakértő.

Illúzió, avagy a nyomáspróba csapdája

Szakmai körökben elterjedt tévhit, hogy egy sikeres nyomáspróba biztonságot jelent a hosszú távú működés tekintetében.

„Új állapotukban a modern műanyag csöveknek és a rajtuk elvégzett hegesztéseknek a maximális üzemi nyomás többszörösének elviselésére is képesnek kell lenniük. A valódi kérdés azonban az, hogy 50 év múlva is bírni fogják-e az üzemi terhelést.”

Egy varrat akkor válhat igazán kritikus ponttá, ha a kivitelezés szakszerűtlenül történik.

– magyarázta az ECORPS ügyvezetője.

A megoldás az ágazat hozzáállásának megváltoztatásában rejlik. Új és korszerű szabályozásokat és jobban ellenőrzött kivitelezést kell alkalmaznunk. A pazarlás visszaszorítása akár évente több kisebb hálózat teljes felújítását is lehetővé teheti.

Ki bírja tovább? A kihívás, aminek csak győztesei vannak

A szakértő szerint a népszerű rezsicsökkentés egyszerű és környezetbarát módja a lakossági tudatosság – hiszen kevesebb fogyasztás kevesebb kiadást jelent.

A fogyasztói takarékoskodás mellett a szolgáltatók gondossága legalább ilyen fontos, mert a rossz állapotú vagy szakszerűtlenül megépített csőhálózatokból jelentős mennyiségű víz vész el még azelőtt, hogy a háztartásokhoz érne. Ma a hálózati veszteség átlagosan 20% feletti, de egyes helyeken az 50%-ot is meghaladhatja.

Illés Gábor szerint izgalmas kihívást jelenthet, ha az emberek spórolását szembe állítjuk a vízművek erőfeszítéseivel, akiknek a csökkenő fogyasztás mellett kell a hálózati veszteségek mérséklésében helytállniuk.

„Összességében a személyes és közösségi takarékoskodás versenyében mindannyian nyerünk, hiszen ezzel az édesvízkészletünk még sokáig, biztonságosan kitarthat.”

Zárjuk el a csapokat, és tereljük egy mederbe a vizet!

Az ECORPS ügyvezetője hangsúlyozta, hogy az egyéni törekvések önmagukban nem elegendőek az ivóvízbiztonság hosszú távú megőrzéséhez. Szükség van a szakmai szervezetek – a MAVÍZ, a Műanyagcső- és Idomgyártók Magyarországi Szövetsége, valamint a Magyar Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülés – és a döntéshozók – az Energiaügyi Minisztérium, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint a Nemzeti Vízművek Zrt. – szorosabb együttműködésére.

„Időtálló technológiákkal közösen kell jobbá tennünk a nyomócsöveket, mert a valódi eredményekhez a hálózat minden pontjának egy irányba kell tartania” – fogalmazott Illés Gábor.