A közelmúltban zajlott a 15., jubileumi Gazdag László borverseny. A hagyományteremtő rendezvényen a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola volt tanulóinak borait bírálták, a zsűriben pedig csak azok vehettek részt, akik valamikor az intézmény padjait koptatták.
„Idén ünnepli fennállásának 125 éves évfordulóját az iskola, Gazdag László 1963 és 1990 között volt az igazgató, és egyike volt a tudós igazgatóinknak. Bár nem az egyetlen tudós igazgatója volt az intézménynek, ide sorolható Pettenkoffer Sándor, sőt Rácz Sándor, az első két igazgató is, akik meghatározó szakmaisággal dolgozó szakember voltak, de rajtuk kívül számos neves vezetője volt az iskolának, akiknek komoly szakmai irodalmuk volt. Gazdag Laci bácsi a borkémiának volt a tudora, magas szintű borkémiai oktatást vezetett be”- magyarázta Orbán Gergely, ez az iskola tanulóinak a versenye, de országos megmérettetésről beszélhetünk.
Több Év bortermelője ült a zsűriben
Az idei, 15. Gazdag László Borversenyre 20 borvidékről 265 borminta érkezett be. Az intézmény igazgatója hozzátette, idén is családias borversenyt szerveztek.
Számukra ez azért is lényeges, mert ennek az iskolának az egyik legkomolyabb vonzereje a közösségteremtés és a szakma összetartás. Az idei megmérettetésen is több Év bortermelője ült a zsűriben, ahol a 125. évforduló kapcsán kikötötték, hogy a zsűriben az iskola tanárai, illetve a volt végzettjei vehettek csak részt. Idén 7 bizottságban, bizottságonként 40 tételt bíráltak.
A borversenyre benevezett 20 borvidékből könnyen azt gondolhatnánk, hogy országos beiskolázású intézményről van szó. Mint Orbán Gergely elmondta, valóban országos ráhatással vannak a szakmára, de az elmúlt évtizedek sajnos nem erről szólnak.
Egyre szűkül az a hatáskör, amivel dolgozni tudnak, jellemzően Dél-Buda és a déli agglomeráció, ahonnan a diákjaik beiratkoznak. Megváltozott, felgyorsult a világ, és a vidéki borászcsaládok nehezen engedik fel a 14 éves gyerekeiket a fővárosba.
„Az ágazat az elmúlt időszakban nehéz helyzetbe került, mind a borfogyasztás, mind a szőlőterület vonatkozásában, s erre nekünk is szükséges reagálni. A képzési szisztémánkat módosítanunk kellett, tehát most egy általános szőlész-borászképzéssel foglalkozunk, nem specializálódtunk olyan nagy üzemre, mint ami mondjuk 50 évvel ezelőtt volt. De reflektálnunk kell arra, hogy nem csak kevesebb mérnökre, hanem kevesebb technikusra van szükség. Úgy becsüljük, hogy éves szinten nagyjából 30 mérnök és 30 technikus, amit ez a szakma föl tudna venni a saját természetes, impulzív generációs áramlása kapcsán”- fogalmazta meg véleményét az igazgató.
Tangazdaságuk fontos része lett az oktatás rendszerének
Nagyon fontos egy iskolánál, hogy meglegyen a megfelelő szellemi, azaz az oktatói, mellette pedig a gyakorlati háttér. A szakember elmondta, a három hektáros budapesti tangazdaságuk fontos része lett az oktatás rendszerének. Az ezredfordulót követően dekoncentrálódott a hazai borászati termelés, és megjelentek a kisebb, családi a borászatok. Az a koncentráló hatás, amivel régen Budafok rendelkezett, gyakorlatilag megszűnőben van.
Mindenesetre egy központi intézményre mindenképpen szükség van, ahol ezt a 30 ifjú technikust nevelni tudják. A gyakorlati helyek esetében nem tudnak mást tenni, mint hogy a tangazdaságba koncentrálják az oktatást. Itt nem csak a három hektáros szőlő található, hanem egy feldolgozó üzem, hozzá egy pince, ahol gyakorlatilag az alapoktól a végtermékig meg tudják mutatni a szőlész-borász szakma minden csínját-bínját.
„Annak örülnénk, ha nagyobb együttműködési lehetőségünk lenne termelő vállalkozásokkal. Ez megint finanszírozás kérdése. Ha önálló mozgásteret tudnánk biztosítani az egyes képzési napokhoz, akkor legalább a környék, a Budai borvidék borászatait jobban tudnánk használni a gyakorlatainkban”- hívta fel a figyelmet a szakember, hogy mindig érezhető mikor népszerűbb a szakképzés, mikor kap nagyobb támogatást, vagy mikor fordulnak el tőle az emberek. A Soós-ban azon dolgoznak, hogy ennek a szakmának a szépségét meg tudják mutatni a tanulóiknak, megszerettessék velük.
A szakma számára fontos az oktatás
A borversenyre nevezett 265 tétel is jó visszajelzés, hogy a szakma számára fontos az oktatás. Orbán Gergely, az egyik bizottság elnökeként is megosztotta tapasztalatát.
Ez a szakma két alapvető pólussal rendelkezik. Az egyik az ipari része, ami a food-ágazatot szolgálja ki, ahol értékes termékek jelenhetnek meg. Mellette ott vannak a kézműves borászatok, s jellemzően ez a borverseny a kézműves borászatról szólt.
Más piac, más feladat. A borversenyen szereplő tételek jellemzően a kézműves piaci portfólió, ahol kis tételszámú, magasabb minőségű borokról beszélünk.
„A borverseny iránti érdeklődés azt mutatja, akik nálunk végeztek, azok meg vannak soósozva. Élmény volt látni, beszélni azokkal a volt tanulókkal, akik akár generációs láncokon keresztül kapcsolódnak az iskolánkhoz, a 70 évestől a 30 évesig sok mindenkivel találkoztunk”- hangsúlyozta Orbán Gergely, hogy van érdeklődés, illetve visszacsatolás, a diákok és az iskola között.
