Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének elnöke elmondta, bár a szőlőtermesztők telepítenek, de ez korántsem ad optimizmusra okot, mivel ezek már elnyert szerkezetátalakítási pályázatok, éppen zajló munkák. A lendület viszi előre a már megkezdett a beruházásokat. A szőlő-bor ágazathoz hasonlóan Janus-arcúság mutatkozik a szaporítóanyag piacon.
A koronavírussal a hazai termelők nem jártak jól, mert a már elkészült szaporítóanyagok esetében is tapasztalható visszamondás, s a következő évre szóló megrendelések nagysága drasztikusan csökkent. Ez előzetes becslések szerint a kialakult helyzet 30-40 százalékos kereslet visszaesést eredményezhet.
„Sajnálatos, hogy az ágazatot nem egységes egészként kezelte sem a szakma, sem a politika”- hívta fel a figyelmet Molnár Ákos, nem a szakma szerves részének, hanem olcsó inputanyag beszállítóknak tekintik őket. Ugyan a szőlő-bor ágazatban járulékfizetési könnyítések léptek életbe, a szaporítóanyagosoknál viszont ez csak a dísznövény termesztőkre vonatkozik.
Az oltványtermesztés tipikusan az a terület, ami messze nagyobb jelentőséggel bír, mint ami kívülről látszik. Az ország szőlőtermesztésének fundamentumát a genetikai alapok, azaz a szaporítóanyag adják. Magyarországon általában 10 millió szőlőoltványt állítanak elő. „A járulékmentesség azért jelentett volna nagy segítséget, mert például az alanyültetvényekre még szigorúbb kötelezettségek vonatkoznak, mint egy termőültetvényre” – mutatott rá, hogy nem lehet a termesztéstechnológián lazítani, mert abban a pillanatban kizárják a szaporításra engedélyezett ültetvények közül. Két szék közül a pad alá estek, mert szaporítoanyagosként csak a dísznövényesek kaptak járulékmentességet, a szőlőtermesztőkre vonatkozó kedvezmény viszont rájuk nem vonatkozik.
Évekig tart, mire egy dolgozó alkalmassá válik, hogy magas minőségben végezze a munkáját. „Foggal-körömmel kell az embereinkhez ragaszkodnunk” – figyelmeztetett, hogy az esetleges újraindításkor nem lehet a szögről leakasztani egy jó szakembert.
A Szövetség elnöke elmondta, a XXI. században a mezőgazdasági versenyt két dolog határozza meg, a vízhez és a genetikai alapokhoz való hozzáférés. Magyarországnak mindkét területen óriási lehetőségek állnak rendelkezésére, amit nem használunk ki maximálisan. A 2008-as világválság felhívja a figyelmet, hogy a francia és az olasz nagy szőlő szaporítóanyag termesztőket bújtatva, vagy nyíltan megtámogatták, míg a hazai szereplők mélyrepülésbe kerültek. A telepítési kedv mindig ciklikus, s amikor újabb felívelő időszak jön, addigra a hazai oltványosok tönkre mennek, s jóval drágábban – kétesebb minőségű – szaporítóanyaggal látnak el minket a külföldi versenytársak. A hazai szereplők nehéz helyzete megkönnyíti az importot. Közép-, hosszú távon mindenki csak nyer azzal, ha a magyar oltványosok a piacon maradnak, ahhoz viszont most kell a segítség.
– mutatott rá a szakember, hogy második hullámos, esetenként elavult klónokat, fajtákat adnak át. A másik a számon kérhetőség. Nem megbántva a külföldi kollégákat, de óhatatlanul a rendszerbe van programozva, amikor import szőlőoltvánnyal dolgozunk, akkor – ha választani kell -, a szebb oltvány náluk marad, s a felesleget adják el Kelet-Európába. Viszont ki lesz, aki egy francia bíróságra jár perelni minőségi kifogásért?
„A hazai szőlőtermesztők elvárják, hogy magyar bort vásároljanak, de ők drágábban, sokszor silányabb minőségű oltványt vesznek külföldről” – fogalmazta meg véleményét Molnár Ákos, hogy ez a hozzáállás már a válság előtt is érezhető volt.
A krízist megelőzően nagymértékű koncentráció zajlott le az ágazatban. Magyarországon tíz szőlő szaporítóanyaggal foglalkozó vállalkozás termeli meg a hazai igény 80 százalékát. A kisüzemi, háztáji oltványkészítésnek a világon mindenhol, így itthon is befellegzett. Speciális célgépekre, képzett munkaerőre van szükség, amit egy bizonyos üzemméret alatt nem lehet gazdaságosan működtetni. Azt is látni kell, hogy a borágazat könnyen magával ránthatja akár a nagyobb oltványosokat is. Mivel a szaporítóanyag előállítás mindig a támogatási sorrend végén állt, mindent saját erőből kell megoldania. Kiélezett versenyhelyzetben aki nem tud fejleszteni, beruházni a korszerű technikába, technológiába, könnyen elvérzik.
Rádásul az euro-forint árfolyama miatt az import oltványok esetében ráfizetéssel számolnak, hiszen nálunk jelenleg nettó 300 forint a darabja, amit importból 320 forintért vásároltak meg.
„Hiába intem a tagtársakat, nehogy megismételjük a 2008-as negatív árspirált, már látni arra utaló jeleket, hogy a gazdák azt gondolják, jelentős árleszállítással csökkenteni tudják a veszteségeiket”- figyelmeztetett a szakember, hogy a kétségbeesés néha értelmetlen üzleti döntésekhez vezet.
Ha ma valaki a nettó 300 forintos ár helyett 200 forintért adja az oltványt – amit azok tudnak kihasználni, akik pótolni akarnak -, a következő évben ugyanezt várják el a szőlőtelepítők. Ezt a gyakorlatot azok a szaporítóanyagosok folytatják, akik a kereslet csökkenése ellenére is a szokásos mennyiséget oltják le, és a fölösleggel megint akcióznak, ezzel is nehéz helyzetbe hozva a többi szakmabelit.
Molnár Ákos külföldi példával élt: a német szaporító szövetség éves ülésén – januárban – az elnök elmondja, a tagtársak adatai alapján a tavalyi évben mennyi megtermelt oltványt értékesítettek. Piackutatási adatokra alapozva, a kedvező árszínvonal fenntartásához a következő szezonban ezt a mennyiséget bizonyos százalékkal csökkenteni kell. Bár a termesztők morgolódnak, de végrehajtják a csökkentést. Nálunk viszont már az adatszolgáltatásnál megakad a dolog.
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
