Ebből a gondoskodásból pedig nemcsak a vadászható fajok, hanem a teljes erdei ökoszisztéma profitál.
A nyári, csapadékmentes hetek és a perzselő hőség komoly kihívás elé állítja az erdők és mezők állatvilágát. Amikor a természetes patakok és források kiszáradnak, életmentő szerepet kap a vad mesterséges itatása, amelyre hatalmas energiát fordítanak a vadgazdák. A klímaváltozás hatására ráadásul ez az időszak egyre inkább kitolódik, ezért a vízpótlás már nem korlátozódhat csupán a nyári hónapokra, bár kétségkívül ekkor legsúlyosabb a szárazság.
– emlékeztetett Rituper Balázs, a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészetének fővadásza. Az általuk létesített itatóhelyek és mesterséges dagonyák tavasztól valóságos oázisként működnek, és a vadászható vadfajok mellett ivóvízhez juttatják a védett hüllőket, kétéltűeket, valamint az énekesmadarakat is, így támogatva a helyi biodiverzitás megőrzését.
A vízutánpótlásra számos módszert alkalmaznak országszerte a szakemberek, attól függően, hogy apró- vagy nagyvad részére készül az itatóhely. A kialakítás a tófóliás, illetve betonozott medrű itatóktól a hordós és vályús rendszerekig terjed. A vizet szivattyúval felszerelt kutakból nyerik, a villamos hálózattól távoli helyeken pedig egyre többfelé napelemek szolgáltatják hozzá az energiát.
Ha a fészek környezetében nincs hajnali harmat vagy elérhető nyílt vízfelület, a fiatal egyedek napok alatt kiszáradnak és elpusztulnak. Ugyanúgy a szoptatós anyanyulak számára is elengedhetetlen az ivóvíz a tejtermelés fenntartásához. Egyetlen aszályos tavaszi és nyári időszak képes az adott évi apróvad-szaporulat 70-80 százalékát elpusztítani. Ezt megelőzendő, az érintett vadászterületeken a fészkelőhelyek közelében tálcás apróvad-itatókat helyeznek ki, és a víz mellé lédús takarmányt (répaféléket, gyümölcsöket) is tesznek.
„Az itatókat természetesen a nagyvadfajok is rendszeresen látogatják. A vaddisznók és a gímszarvasok szeretnek dagonyázni is, számukra mesterséges dagonyákat létesítenek, ahová lajtos kocsikkal viszik a vizet. A dagonya a nyári hőségben nemcsak hűti a vad testét, hanem a bőrre száradó sárpáncél révén hatékony védelmet nyújt a vérszívók ellen is” – magyarázza Rituper Balázs.
Az itatóhelyek rendszeres ellenőrzése, karbantartása és a víz folyamatos pótlása ugyanis megköveteli a napi szintű jelenlétet. Mivel a vadgazdálkodás a 21. században már elképzelhetetlen tervszerű emberi beavatkozás nélkül, a mesterségesen fenntartott erdei oázisok működtetése jóval több egyszerű feladatnál. Ez a szolgálat nem csupán a vadászatról, hanem az aktív természetvédelemről szól, olyan jövőbe mutató tevékenység, amely elősegíti, hogy az utánunk következő generációk is fajgazdag, életteli és egészséges ökoszisztémával találkozhassanak.
