Eleve probléma az is, hogy nem egy adott és jól elkészített csíkról fogalmaznak meg véleményt, amit ráadásul tetőz, ha nem megfelelő időben használják fel, pláne ha megfejelik rossz kaptáron belüli elhelyezéssel. Alapból feltételezik minden méhésznél a jó méhészeti gyakorlatot és alapismereteket is, pedig ez sem mindig valósul meg. Ezért reagálnék rájuk saját és környezetem tapasztalatai alapján.
valamint saját 250 családos méhészetemben a felhasználás közben. Igaz, hogy kezdetekben sok probléma volt vele, de folyamatosan tanultunk belőle, és mára kiforrott egy jó felhasználási gyakorlata.
Továbbiakban csak a Szolidox csíkról írok, ami egy olyan Glicerox csík, amely mindig azonos módon, egy jól bevált receptúra és technológia szerint készül (nem kell csöpögtetni – csavarni – mángorolni – lógatni – hajszárítózni, stb.). A jó csík normál, azaz meleg időbeni felhasználásra készül (ez május közepétől, szeptember közepéig értendő) és egyből alkalmazható. Oka, hogy a méheknek rágcsálniuk kell a csíkokat, mert így fejti ki a hatását. A csíkok nagysága határozza meg azt az időt, amíg a kaptárban vannak. Optimális hosszuk már a kezdeteknél kiderült: keretmagasság függő. Ma a jó felhasználás például: az 50 cm hosszú csíkokat félbehajtva teszik rá a Hunor/Dadant/KB/NB keretméretre, így nincs semmi probléma a fias feletti mézkoszorú miatt. A mennyisége erős családonként: 4 db csík.
Már évek óta mindenki számára evidensnek kellene lennie, hogy ha a kaptárban van a Szolidox, az önmagában még nem elég. Rágcsálniuk is kell a méheknek. Ehhez szükséges, hogy eleve jó helyre kerüljenek a kaptáron belülre, valamint a kaptárban legyen méhcsalád is, amelyik takarít. Ilyen nézőpontból beszélhetünk normál és problémás családokról. Problémásak a méhcsaládroncsok, betegek (meszes, nozémás, stb.), anyaproblémásak. Ezeknél a családoknál nem csodát kell várni a csíkoktól, hanem a méhésznek kell beavatkoznia (megszüntetés, egyesítés, anyásítás, erősítés, stb.). Itt kell megemlíteni azt a méhtartót, aki nem ismeri fel az alap méhészeti problémát sem, és majd pont őrá, az ő „csíkjai” tapasztalataira hivatkozva mondanak egyesek markáns, de alaptalan véleményt. Normál méhcsaládoknál a Szolidox 4-6 hétig megtalálható a kaptárban és végig kifejti hatását (míg bent van csíkdarab addig, mert a lerágott darabkák számítanak).
Vannak méhcsaládok, amelyek kevésbé takarítanak (kisebbek, nem olyan erős a takarító hajlamuk, anyaproblémák, stb.) illetve nagyon erősen propoliszoznak és így náluk kisebb mértékű a hatásfok – de még így is elegendő. Nagyon ritkán előfordul (főleg ahol keskenyre készítik a csíkokat), hogy a családok elrágják középen és egy nagyobb darab leesik.
A Szolidox felhasználása, kaptárba helyezése: családonként 2-4 darab csík (családnagyságtól függően, nyilván a szaporítás, kölyökcsaládok 2 db, normál család 3 db, extra erősek 4 darabot kapnak). Nagyon lényeges, hogy a csíkokat fias keretek közé lógatva kell berakni. Példa: 10 nagykeretes rakodókaptárnál, a fészekbe 3 csík kerül, minden második fias keretre lógatva (félbehajtva), így 6 léputcában lóg (csík kerül a 3., 5., 7. keretre). Mindez akác után értendő, amikor illik az összes keretet takarnia a családnak.
Az a jó, ha útban van a családnak. Rossz az elhelyezés, ha a méztérbe bárhova, illetve a keretek szélére tesszük, az anyarácsra, vagy a fészekkeretek tetejére fektetjük le! Igaz, hogy ez az elhelyezés nem okoz problémát a családnak, de a méhésznek igen! Mivel rossz elhelyezésnél nem, vagy kevésbé rágcsálják, a hatásfok nagyon kicsi lesz, a méhtartó meg azt hiszi, hogy minden oké, miközben az atka meg csak szaporodik! Még egyszer tisztázzuk: a jó csíkok nagyjából 6 héten át vannak a kaptárban és fejtik ki hatásukat. Nyilván az erős és jól takarító családoknál ez kevesebb idő, extrém esetben akár 4 hét is lehet (de semmi esetre sem 2-3!).
Méhészeti évünket az atka elleni küzdelmünk szempontjából nagyjából 4 fő időszakra bontjuk:
Akác után: Amikor már sok atkánk van a saját szaporulatunkból is, nem szabad hagyni a további atkafeldúsulást.
Július, a napraforgó ideje. Ekkor, közvetlenül a virágzás után, egy másik atkaellenes beavatkozásra van szükségünk, hiszen állományunkban vannak olyan családok, ahol kisebb hatásfokú lehet az eddigi beavatkozásunk (Szolidox esetén a kevésbé takarító vagy erősen propoliszozó családok).
A beavatkozás akár oxálsavas hatóanyagú is lehet.
Augusztus-szeptemberi időszak. Augusztus legelején vagy akár július végén berakjuk a Szolidox csíkokat, így megint védve vagyunk, amíg a csíkok bent vannak. Ebben az időszakban már nem olyan intenzitással rágcsálják a méhek (kisebb családok, hidegebb idő, hordástalanság, stb.) ezért hosszabb ideig tartanak ki. Szeptember végén a maradék csíkdarabokat eltávolítjuk a kaptárból. Oka, hogy télen páradúsabb levegőben a Szolidox csíkok is nyirkosodnak, és itt-ott csöpöghetnek. Belemászó méheknek ez nem igazán tesz jót.
Ezért, amíg erre nincsen pontos kísérlet, az óvatosság miatt azt mondom én is mindenkinek, hogy ki kell venni a csíkok maradékait.
Októberhez úgy érkezünk el, hogy a csíkokat kivettük a kaptárokból (nagyjából szeptember végétől kezdve). Ekkor már a legnagyobb veszélyforrást nem az eddigi saját atkáink jelentik, hanem a szerzett idegen atkák (szeptember eleji összeomló családok, rablás!). Sokan azt hiszik, hogy ez elhanyagolható, hát bizony nem. Nyilván ritka az, amikor mellettünk egész állomány omlik össze, és így állományszinten befertőződünk, de ilyen is lehet! Sokkal gyakoribb viszont, hogy a jó erős családjainkból néhányan feltankolnak a szomszédból. Tapasztalatom szerint ez sok száz behozott atkát jelent ezeknél a családoknál, és náluk decemberre itt a vég.
Nem szabad arra várni, hogy majd állományszinten fiasmentesek lesznek a családok a hideg idő beköszöntével! Pont azok a családok fogják fenntartani a fiasítást, ahol atkaprobléma van! Ezek miatt úgy látom, hogy kötelező megoldania a méhésznek a fedettfiasítás-mentességet. Jelentheti akár a fias keretek kivillázását vagy egész fias keretek kiszedését, akár anyazárkázásos technika használatát, lényeg, hogy október elején az egész állományunk fedett fiasítástól mentes legyen. Októberben így újból vagy szublimálunk, vagy ködölünk, vagy csurgatunk, és ezáltal letakarítjuk az atkákat. Tartós hordozó ilyenkor már nincs a kaptárban (pláne nem ilyenkor tesszük be a csíkokat).
Igaz ugyan, hogy én is voltam és láttam családroncsokat olyan méhészetben, ahol Glicerox volt a kaptárban, de emiatt nem azt a következtetést vonom le, mint azt a Méhészújság januári számában olvastam, hogy akkor semmit sem (vagy csak néha) ér valamit a Glicerox. Újból végigolvasva az említett januári cikket, úgy gondolom, hogy felelőtlennek és károsnak nevezni egy módszert azért, mert valaki még nem érti, nem jól használja a már rendelkezésre álló, megszerezhető tudást, az meggondolatlanságra, könnyelműségre vall.
Végezetül, ahogy Hofi is mondaná: „Mondok egy viccet. Nem vicc, de igaz”. Méhegészségügyi felelősként, ellenőrzéskor, szeptember elején, az első 15 NB keretes kaptár kinyitása után egyből érzem, hogy valami nem kerek.
A 2. keret kivétele és szemrevételezése után anya, fiasítás, oké. Oké? Tovább nézve a 4. keret műlépes, rajta egy tenyérnyi építési kezdemény (méh pontosan megszámolva 2 darab), 5. és 6. és 7. keret színtiszta műlép (itt már méhecskeszámolás elfelejtve), rajtuk lógnak a Glicerox csíkok teljesen épen, és a 8-9-10. keret is színtiszta műlépes. Amikor összeadtam, még magamnál voltam: ez pontosan 7 műlépes keret. Hazatérve feleségem megkérdezte, mi van velem, nagyon furcsa vagyok. Rövid választ kapott elsőre: sokkot kaptam. Kis idő elteltével mondtam, hogy ugyan nem számítottam sok jóra már az elején sem (15 perc (!) alatt sikerült füstölőt gyújtania), de amit utána láttam, az ütős volt. A mai napig néha eszembe jut, és most sem tudom megfejteni, hogy vajon milyen elgondolás alapján, mikor és hogyan kerülhettek be a műlépek, és persze a csíkok?!
Kráner Ferenc
méhészmester
Felsőszentmárton
