Hazánkban április–májusban nagyobb mértékű megjelenésére háromévenként számolhatunk. Így volt ez 2015-ben is, amikor május elején egyebek között a tölgyfákat is meglátogatták a májusi cserebogarak.
Az enyhe telek következtében (az elmúlt évek ilyenek voltak) a májusi cserebogarak (Melolontha melolontha) tömegesen rajzanak, számuk erőteljesen növekszik. Megjelenésük után azonnal táplálkozni kezdenek, hogy erőre kapjanak. Az imágók szabálytalan karéjozással rágják a lombos fák leveleit, de nem vetik meg a virágzatot sem. Közismert, hogy a májusi cserebogarak meglepik a lombozatot, és egy nap alatt komoly lombveszteséget, súlyos kárt okozhatnak a fáknak, főként, ha nagy tömegben jelennek meg.
Meleg és szélcsendes estéken a bogarak zümmögve rajzanak a fák körül, ekkor van a párkeresés. A bogarak elsődleges szerepe a párosodás, amire általában az első-második héten kerítenek sort. A hím májusi cserebogár csápjának utolsó ízei széles lemezekből álló legyezőt alkotnak. A megtermékenyített nőstény kevésbé árnyékolt, növényekkel sűrűn benőtt, fagymentes helyekre 2-3 alkalommal, egy-egy csomóba 20-30 tojást rak le.
A lárvák 30-50 nap múlva, többnyire június végétől kelnek ki. Először a tojásrakás évében, nyár végén vedlenek, másodjára a következő nyár elején. A bogarak 5-7 hétig élnek. A rajzás vége felé mind kevesebb lesz a nőstény, mert a petelerakás után kimerülnek, elpusztulnak a földben. Ekkor a fák körül is már csak egyes hímek röpködnek, mert ezek is vagy végelgyengülésben, vagy számos ellenségüktől megdézsmálva elpusztulnak.
A fiatal lárvák humuszevők, az idősebbek sok tápnövényű gyökérkártevők. A legkárosabb az idős lárva. A lárva fejlődésének üteme függ a hőmérséklettől, a humusztartalomtól és a talajnedvességtől. A harmadik év nyarának közepén bábozódik nagyjából egy ásónyomnyi mélyen. A bábbölcsőben kialakult szabad bábból körülbelül novemberre fejlődik ki az imágó – de nem jön a felszínre, hanem a talajban telel át.
A bogarakat a legkülönbözőbb madarak pusztítják, így nevezetesen a gébicsfélék, de még a verebek is, amelyek különösen a bogarak potrohát fogyasztják el. A pajoroknak szintén több ellensége van a madarak között, különösen a varjak és a csókák, de legnagyobb pusztítóik a vakondok és a sünök. A vakondtúrások jelzik, hogy a talajban mennyi cserebogárpajor lehet.
A májusi cserebogár kártétele ellen legészszerűbb védekezési lehetőség a tojásrakás megakadályozása, vagyis az imágók pusztítása. Nem bocsátanak ki távhatású feromont, ezért feromoncsapdával nem lehet ellenük védekezni. Éjszaka, hajnalban a hidegtől megdermedt bogarak a levelek hátoldalára tapadva mozdulatlanul képesek meghúzódni, észrevétlenül maradni.
A fákról a rovarok lerázásával, összegyűjtésével eredményesen védekezhetünk. A lárvák elleni védekezés bonyolultabb és költségesebb.
Dr. Mikulás József
