2011-es év számomra a szokottnál is mozgalmasabbra sikerült, kertészeti árudát nyitottunk. régi álom vált ezzel valóra, de az ahhoz vezető út meglehetősen rögös volt. Ennek néhány részletébe avatom be a hazai árudatulajdonosokat, illetve azokat, akik most tervezik hasonló kertészeti kereskedés megvalósítását.
A költséghatékonyság és az igényesség volt a két legfontosabb vezérelv, amely végigkísérte a tervezést és nyitást. Ennek a két sokszor ellentétesnek látszó feltételnek kellett megfelelni, illetve a lehető legjobb kompromisszumot kötni.
Az első probléma a legalkalmasabb hely megtalálása volt. Jó helyen levő ingatlan akadt néhány, olcsót is sikerült találni, de forgalmas helyen fekvő, jól megközelíthető, ráadásul reális áron, már nem sok…
Miután a jónak tűnő ingatlant megszereztük, meg kellett oldani a minél jobb megközelíthetőséget. Bár eddig is volt a mellette vezető kétszámjegyű főútról behajtó, az árudai forgalomra az szűknek tűnt, így a szélesítés mellett döntöttünk. ehhez viszont a közútkezelő hozzájárulása kellett. Több hónapnyi levelezés után sikerült megszerezni a szükséges engedélyt (a közútban semmilyen változást nem okoztunk, még az átépítési művelet sem befolyásolta annak forgalmát, csupán a főút érintése miatt kellett ennyi utánajárás).
A helyi önkormányzatnak is hozzá kellett járulnia a művelethez, hiszen a behajtó másik oldalán lévő járdát már az önkormányzat kezeli… Újabb néhány hét elteltével onnan is volt engedélyünk, és végre megközelíthettük rendesen a leendő létesítményt.
Az áruda területének kialakítására, a parkolók és utak elhelyezésére több tervet is készítettünk, majd tervező program segítségével igyekeztünk megtalálni a legoptimálisabb elrendezést. A munkálatok folyamán a szabványokat is be kellett tartanunk, nehogy később problémáink legyenek, miközben természetesen a vevők kényelmét próbáltuk szem előtt tartani.
Fontos tervezési feladat volt a behajtónál a fordulási sugár pontos kiszámítása, vagy a parkoló helyes méretezése. Apróságnak tűnik, de gondolnunk kellett például a legjobb kapu kialakítására. olyanéra, amely éjjel véd, nappal tárva lehet úgy, hogy nem takar semmit és nem is akadályozza a forgalmat.
A földmunkák során kardinális kérdés volt a vízrendszer kialakítása. Automata öntö zőrendszerre egyelőre nem volt pénzünk, de a gerinc- és szárny vezetékeket már a teljes területen végigvezettük. A kézi öntözéshez több vízkivételi pontot helyeztünk el, hogy minél rövidebb locsolótömlőt használhassunk, illetve annak mozgatása ne okozzon kárt a növényekben, ne döntse fel őket. minden csapot föld alatti mini aknákban helyeztünk el, így a vásárló nem botlik el bennük és véletlenül sem tudja megnyitni azokat.
Egy csapból falikutat alakítottunk ki a vásárlók és a munkatársak részére, kézmosási lehetőséget teremtve. (Úgy tűnik, hogy a vásárlóink értékelik ezt.)
A növények elhelyezésére számos ötletet átgondoltunk. egyetlen dologban voltunk biztosak az első perctől kezdve, hogy a kisebb növényeket asztalról kell árusítani.
A kertészeti asztalok árait látva azonban nem maradt számunkra más megoldás, mint hogy magunk készítsük el őket. Végül is tetőléc, stafni és ck-lap anyagokból épültek az asztalok és jelenleg úgy tűnik, hogy a célnak teljes mértékben megfelelnek, a vásárlók is jó megoldásnak tartják. (több vásárló véleményét kérdeztük erről, de amíg nem hívtuk föl rájuk a figyelmet, addig nem foglalkoztak az asztalok anyagával, csupán a rajtuk látható növényekkel.) Az asztalok megfelelő magasságát sokat próbálgattuk, mire sikerült megtalálni a helyes méretet.
Apróság, hogy eltérő magasságú asztalokat készítettünk, hogy a rajtuk található növényeket hozzuk kézmagasságba.
Az áruk mozgatására is gondoltunk, ráadásul úgy kellett megoldanunk, hogy az a vevőknek is megfeleljen. Az önkiszolgáló kosár kicsi, és ha már 2-3 növény benne van, akkor nehéz. Bevásárlókocsikat keresve horrorisztikus árakkal szembesültünk (célunk a költséghatékonyság volt!), ezért itt is a saját gyártás mellett döntöttünk. némi kreativitással, viszonylag kevés vas anyagból, kétnapi hegesztéssel teljesült a kiskocsi-projekt. A forgalomban kapható 1 árudai kiskocsi árából nagyjából 8 kocsit készítettünk. Jellemző, hogy sok vásárló szeretné hazavinni őket, de már kollégák is jelezték az igényüket irántuk. Az esetleges sorozatgyártáson még gondolkodunk…
Mellesleg ezek a kiskocsik nekünk is beváltak, mi is ezekben mozgatjuk a növényeket az árudában és pozitívak a tapasztalatok.
Közben folyamatosan zajlottak az egyéb műveletek (szociális helyiségek kialakítása, kerítés, weblap, telefon, internetbekötés…) és a nyitásig meg kellett oldani a számlázás kérdését is.
A klasszikus nyugtatömbös megoldástól a legkorszerűbb, többmilliós készletkezelő rendszerekig bőven volt választék. ragaszkodtunk a pénztárgépes- vonalkódos meg valósításhoz, ezen a vonalon elindulva kellett viszonylag olcsón jó megoldást találni. Egy hazai szoftvercég kínált korrekt megoldást, amit kissé testre szabtunk, és úgy tűnik, nem is rosszul. Könnyen kezelhető, a vezeték nélküli vonalkód-olvasó miatt nem kell fölöslegesen átrakodni a növényeket és gyorsan összeszámolhatók vele a termékek. Sokan nem értették, miért ragaszkodunk a vonalkódhoz, de az idő minket igazolt, a vásárlók jó néven veszik, hogy a pénztárnál nem kell várni, gyorsan halad minden. Ráadásul tételes nyugtát kapnak, ami szintén megnyugtató a számukra. Ezzel a rendszerrel egyúttal a készletkezelés is megoldódott, és ez sokat segít a mindennapokban. sok adatot gyűjthetünk belőle, amelyek elengedhetetlenek a fejlődéshez. ezt minden árudásnak ajánlom, sokat könnyít ez életünkön, hogy rengeteg kimutatást tudunk készíteni a segítségével.
A vonalkódos számlázásnál az okozott nehézséget, hogy csak kevés termelő partnerünk látja el vonalkóddal az áruját, vagy csak felár, 25-30 Ft-os díj ellenében adna hozzá vonalkódos címkét.
Itt is saját megoldás után kellett néznünk. kis informatikai tudás, online vonalkód generátor, körlevélkészítő program, laminálógép és nagyon sok kreativitás segített megoldani a problémát, végül olcsón saját címkéket gyártunk. A kezdeti hiányosságokat mostanra javítottuk, módosítottuk, és a gyakorlat azt mutatja, hogy jól működnek.
Már a kezdetektől szerettük volna, ha lehet az árudában bankkártyával is fizetni. A baráti körben végzett előzetes igényfelmérés során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy sokan jó ötletnek tartják. Nem volt könnyű a terminál beszerzése: 3 hónapig leveleztünk, tucatnyi telefonhívás, szerződések és egyéb „finomságok” után eljutottunk odáig, hogy megkaptuk a terminált. Szerencse, hogy időben elkezdtük az ügyintézését, így a nyitásra már itt volt. Jogos a kérdés, hogy mi tartott ennyi ideig, miért nem örültek a bankok az újabb terminálos belépőnek? A válasz nem egyszerű, a fő probléma az, hogy jómagam, mint a cég vezetője, még nem múltam el 30 éves és a cég is új kft., nincs többéves mérlegünk, nem ismert a cég várható forgalma. A bank ugyanis nem a terminált félti, hanem a rendszerét, amelyen a fizetések zajlanak, illetve a bankkártya-csalásokat megelőzendő nem engednek mindenkinek terminált.
A sok utánajárás meghozta a gyümölcsét (köszönet illeti még a segítőkész ügyintézőket, akik valóban aktívan részt vettek az ügy megoldásában), s mind több vevőnk él a bankkártyás fizetés lehetőségével.
Közben az MgSzH-nál is bejelentkeztünk, megtörtént az előzetes ellenőrzés, és mind közelibbnek tűnt a nyitás.
Számtalan tervezett és nem várt dolog is történt még, de lassan meg kellett tenni a hivatalos bejelentést. Szerencsére 2009-ben jelentős könnyítések léptek életbe az üzletnyitásoknál, különválasztották a bejelentés és működési engedélyköteles üzleteket.
Mivel sem veszélyes, sem káros, sem engedélyhez kötött árut nem forgalmazunk, így csak bejelentést kellett tennünk (a könnyebb nyitás érdekében inkább lemondtunk néhány termék lehetséges forgalmazásáról). Ez az önkormányzat rugalmasságának köszönhetően néhány nap alatt meg is történt.
Fontos tudni, hogy ilyen esetben tudomásul veszik a bejelentést és továbbítják az iratokat a megfelelő szakhatóságoknak, akik utólagosan végeznek ellenőrzést. A kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve (régi nevén ántsz) is bejelentkezett, majd megtörtént az ellenőrzés: a szociális helyiségeket, kézmosás, tisztálkodás lehetőségét, a dohányzási helyzetet (bizony ezt is vizsgálják!) rendben találták.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (népszerűbb nevén az APEH) is megjelent, ők azonban nem jelentkeztek be előre, próbavásárlás után fedték fel kilétüket. szerencsére itt is mindent rendben találtak, de elgondolkodtató, hogy míg az ellenőrzés minden esetben 5-10 percig tartott, az ezután szükséges jegyzőkönyvek és iratok elkészítése több mint egy órát vett igénybe…
Nyitásra szinte minden összeállt, a tájékoztató táblák, a weblap, a Facebook profil, hirdetések, szórólapok…
Azt nem mondanám, hogy elkészültünk, mert szerintem olyan sosem lesz. Mindig van mit fejleszteni, bővíteni, alakítani. Az elmúlt hónapokban már bővítettük is az áruda területét, folyamatosan javítjuk a növények elrendezését, kezdünk ráérezni, mit hova kell tenni ahhoz, hogy a lehető legnagyobb sikert érjük el.
Először furcsa volt, de tényleg igaz, hogy nem elsősorban kertészként kell elhelyezni a növényeket. sokkal inkább a vásárló és a marketinges szemével kell nézni a dolgokat. érdekes visszanézni a fényképeinket, hogy az első napon melyik növénynek hol volt a helye és most hol találhatók.
A működés során is folyamatosan jelentkeznek megoldandó, új problémák. Ilyen például a kockázatelemzés, amelyben a felsorolt pontok háromnegyedére az a válasz, hogy árudában ez a kérdés nem értelmezhető… ennek ellenére el kellett készíttetni, sok információval gazdagodtunk belőle, például már tudjuk, hogy a növények nem okoznak zajterhelést a munkatársaknak…
Az új kertészeti áruda nyitása komplex és szerteágazó feladat, számtalan elsőre megoldhatatlannak tűnő feladattal, szerencsére azonban sikerült idővel minden problémát áthidalni. A nyitásra és az üzemeltetésre is igaz, hogy nagyfokú kreativitás és rugalmasság az alapja, ezek nélkül szinte esélytelen lett volna a sikeres indulás.
Hegedűs András
