Általában akkor van szükség engedélyre egy állat tartása esetén, ha az veszélyeztetett, vagy veszélyes. Néhány „gyűjtőt” egyik sem tántorít el…
Miről szól a washingtoni egyezmény?
A washingtoni egyezmény vagy más néven CITES, egy nemzetközi kormányközi egyezmény, melyet azért hoztak létre, hogy a vadon élő növények és állatok egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem ne veszélyeztesse fennmaradásukat.
Az egyezmény célja az, hogy ellenőrzött keretek között lehessen az ezen a listán levő állatokkal és növényekkel kereskedni.
A CITES kettő listát tartalmaz: a különösen veszélyeztettet és a veszélyeztettet fajokat. A kereskedelmi egyezmény az élő egyedekre, a preparátumokra és az élőlényekből készülő tárgyakra is vonatkozik.
Amennyiben valaki nem a díszállat-kereskedések választékából szeretne vásárolni, érdemes utánanéznie, hogy a kiválasztott állatfaj szerepel-e ezen a listán.
Tartható-e otthon veszélyeztetett állat?
A különösen veszélyes állatfajok közé tartozik többek között az összes majomfaj, a rozmár, a zsiráf, a tigris és a rozsomák. Ezek csak állatkertben, illetve cirkuszokban tarthatók, utóbbiban pedig csak abban az esetben, ha az egyed nem rendelkezik méreggel. Az állatok tartásához mindenképpen engedély szükséges, amelyhez elengedhetetlen, hogy egy olyan személy gondozza az állatokat, aki rendelkezik a szükséges végzettséggel, és tapasztalattal. Ez lehet például állatgondozói, állattenyésztői, állatorvosi, biológia szakos tanári szakmai végzettség, vagy a veszélyes állatok tartása területén szerzett legalább öt éves szakmai tapasztalat is elegendőnek bizonyulhat.
A közepesen veszélyeztetett állatfajok tartása ugyanis már magánszemélyeknek is engedélyezhető, akik cselekvőképesek és rendelkeznek a korábban említett szakmai képesítésekkel.
Veszélyeztetett után, mi a helyzet a veszélyessel?
Hogyha már megszereztünk minden engedélyt egy veszélyes állat tartásához, a továbbiakban sem lesz könnyebb a dolgunk ugyanis ezeknek az állatoknak a tartása rettentő bonyolult. Különleges táplálékot és extra figyelmet igényel a vadállattartás. A fontos tápanyagokból megfelelő mennyiséget kell biztosítani, például a tigrisek esetén – ha már van saját állatkertünk (mert csak ott tartható) – naponta egyedenként akár 7-8 kiló húsról is gondoskodni kell. Nem kis költséggel és rizikóval jár tartásuk, hiszen arról is gondoskodni kell, hogy ezek az állatok ne szabadulhassanak ki, ne támadhassanak meg senkit. Ám még ha sikerül is biztosítani a megfelelő körülményeket az állatok számára, akkor is természetes élőhelyükről kiragadva a vadállatok várható élettartama sajnos drasztikusan csökkenhet – nem megfelelő tartásmód, vagy ellátás esetén.
A 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szól. Ebben részletesen leírják annak személyi és tárgyi feltételeit, amit a rendelet elvár. Külön melléklet tartalmazza a mérgük miatt, vagy más okból veszélyes fajok listáját.
Egzotikus állatok tartása engedély nélkül
Napjainkban egyre többen jutnak arra az elhatározásra, hogy a hagyományos kutya-macska duón túllépve, vagy a díszállat kereskedői kínálaton túl szétnézve valamilyen extrémebb, különleges állatot tartsanak otthonukban. Vannak olyan kis kedvencek melyek tartásához még engedélyre sincs szükségünk, ám mégis elég extrémek, vagy egzotikusak.
Tarthatunk otthonunkban például törpemalacot, melyet egyes emberek úgy kezelnek, mint mások a kutyájukat. Sétáltatják, öltöztetik, babusgatják. Sétálgathat akár a kertünkben egy alpakka is, vagy ugrálhat a konyhánkban egy kis kenguru.
Míg mások akváriumban halakat tartanak egyesek inkább egy egzotikus, Axolotl nevű állatot választanak társuknak. De létezik édesvízi rája is, ami szintén különlegesen néz ki egy akváriumban…
