A közismert ×Cupressocyparis leylandii népszerűségét annak köszönheti, hogy rendkívül gyorsan nő, jól viseli a nyírást, de akár szoliter növényként is mutatós, és eredményesen nevelhető konténerben is. Mára azonban ez a növény is sok helyen pusztul. Budapesten már észlelték növényvédelmi gondjait, sőt a Magyar Tudományos Akadémia is foglalkozott vele, jelenleg is több gombabetegség azonosításán dolgoznak a szakemberek, hangsúlyozta Both Gyula növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök a díszkertészek tavaszi szakmai tanácskozásán.
Sárgul, barnul
A Leyland-ciprus megbetegedésének hátterében gyakran a szárazságra és fagyra egyébként is érzékeny növény legyengülése áll. A Pestalotiopsis gomba által okozott betegségének jellemzői a barnuló, majd fokozatosan elhaló hajtások.
Égéshez hasonlító barnulást okoz a cerkospórás betegség. Kórokozója, a Cercosporidium sequoiae először csak kisebb felületen okoz hajtásszáradást, később az egész növény felkopaszodik. A tiszafa után a Leyland-cipruson is megjelent a Phytophthora cinnamomi gomba, amely tőről tőre haladva az egész sövényt megtámadja. Egyre gyakrabban fordul elő rajta a taplószerű kinövést okozó Heterobasidion annosum gomba is.
A Leyland-ciprus egyik leggyakoribb „közellenségének” számít a Seiridium cardinale. Általában az idősebb példányokat támadja meg, sokszor a sebzésen keresztül jut be a kórokozó. A fertőzés nyomán a lombozat elsárgul vagy barnul, végül vörösbarnává válik, teljes ágak halnak el. A kórokozó megtelepedésének helyén a kéreg besüpped, a bokor fás részein hosszúkás sebek alakulnak ki, amelyeken gyantafolyás is megfigyelhető.
Sokszor valamilyen környezeti stressz váltja ki, például az öntözés hiánya. Először egy-két ágon sárgul vagy barnul a lombozat, a kéreg megrepedezik. A kórokozó jellemzően vízsugárral vagy fertőzött eszközökkel terjed.
Ismert kártevője az Amerikából Európába behurcolt Thyridopteryx ephemeraeforis, az Oligonychus ununguis atka és a Carulaspis juniperi boróka-pajzstetű. A pajzstetű nyomán a Leyland-ciprus színe halványul, majd az ágak barnulnak, végül elhalnak. A Smaragd tuja kártevője, a boróka-tarkadíszbogár is megtámadja, csakúgy, mint a szúfélék (borókaszú, tujaszú). Ha ezek a kártevők felszaporodnak, sajnos ugyanazt a pusztítást okozhatják, amit a tujánál megismertünk. Ellene tenni a lakosság széles körű tájékoztatásával lehetne, ugyanis célzott védekezés nélkül elkerülhetetlen a baj, hangsúlyozta az előadó.
Töretlenül népszerű
A korallberkenye népszerűsége töretlen, a fajtakínálat is óriási lett az elmúlt évtizedben. Noha az utóbbi időben mind több kórokozóját és kártevőjét felfedezik a szakemberek, továbbra is ellenálló, a hazai klímán könnyen és jól termeszthető dísznövény.
A fitoftórás gyökér- és koronarothadás szintén egyre gyakrabban megtámadja a Photiniát. A lisztharmatra is fogékony, ez azonban könnyen kezelhető, súlyos fertőzést rendszerint nem okoz.
Világméretű problémát okoz a Xylella fastidiosa baktérium terjedése. Nagyon sok ismert gazdanövénye van a dísznövények között is, egyebek mellett a korallberkenyét is fertőzi.
Az entomospóriumos levélfoltosság csúnya tüneteket okoz, és teljes lombhulláshoz vezet. Fontos védekezni a kórokozója (Entomosporium maculatum) ellen, és szintén indokolt lenne a lakosság tájékoztatása.
Négy baktérium
A könnyen ápolható örökzöld babérmeggynek számos fajtája ismert, nagyon változatosan alkalmazható, szoliterként és sövénynövényként is bevált. Leggyakoribb ismert betegségeit egy fitoplazma és a Prunus necrotic ringspot virus váltja ki. Szintén gazdanövénye a Xylella fastidiosa baktériumnak.
A gombás betegségek közül eddig ismert a Sphaerotheca pannosa var. persicae őszibarack-lisztharmat, a levéllikasztó betegség (Clasterosporium carpophilum), valamint a Phytophthora ramorum is megtámadja.
Kártevői közül mind gyakrabban okoz problémát a pajzstetű és a vincellérbogár. A Trioza alacris babérlevélbolha behurcolt kártevő, védekezni nehéz ellene, mert viaszos bevonatot képez a leveleken.
Both Gyula arra is fölhívta a figyelmet, hogy ennek a három, nagy mennyiségben termesztett dísznövénynek a növényvédelmi problémáit komolyan kell venni.
Szervezett növényvédelmi előrejelző rendszer segítségével pedig számos olyan betegség és komoly kártétel is megelőzhető lenne, amelyekre egyébként rendelkezésre állnak az engedélyezett szerek, csupán a rendszeres és összehangolt növényvédelem hiányzik hozzá.
