A „repülő virágok” csábításának titkai
Egy lepkebirodalom létrehozása sokkal könnyebb, mint elsőre gondolnánk. Csupán néhány apró titkot kell ismerni hozzá, de ha egyszer elkezdjük, kétségtelen, hogy hamar a szenvedélyünkké válik. Könnyen lehet, hogy utána egyre csak azon jár majd az eszünk, hogyan tehetnénk még pompásabbá és ellenállhatatlanabbá a pollinátorok számára. Közben egyre közelebb jön hozzánk a természet és mi is közelebb kerülünk hozzá. Folyamatosan növekszik a gazdagságunk és néhány év alatt bizonyára elégedett helytartókká válunk.
A lepkék az univerzum nagy átalakuló művészei, akik mintha azt üzennék nekünk, hogy nem az számít igazán, hogy milyenek vagyunk, illetve hogy nézünk ki jelenleg, mert most csak az a dolgunk, hogy „táplálkozzunk az életből”, növekedjünk és fejlődjünk, mert egyszer eljön az a nap, amikor megérünk a nagy átalakulásra. Tehát akkor majd először begubódzunk, aztán meglehet fájdalmas lesz a szabadulás, de újjászületünk általa.
Rendhagyó fejlődés
Az élővilág egyik legelképesztőbb folyamata a pillangóvá válás. A petéből általában nem túl bizalomgerjesztő, néha egyenesen bizarr, vagy elborzasztó lárvák fejlődnek. A hernyó szerint jó taktika elijeszteni mindenkit.
Tudja jól, hogy mivel puha és kiszolgáltatott, ezen múlhat az élete. Az egyetlen fegyvere a megfélemlítés. Nem sikerül ugyan mindenkit eltántorítania a támadástól, de néhány próbálkozónak bizonyára inába száll a bátorsága a szőrök, tüskék és minták láttán.
Aki pillangót akar, etesse meg a hernyókat
„Két- három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.” – állapítja meg a kis herceg rózsája bölcsen. A virág úgy véli, hogy néhány levél feláldozása még belefér, ha szeretné átélni azt a pillanatot, hogy tarka pillangók röpködjenek körülötte. Vajon mi, emberek, mennyire vagyunk megengedőek? Hajlandók vagyunk tolerálni néhány furcsa jószágot, anélkül, hogy tudnánk kicsoda és mivé válhat? Ugyanis hernyó nélkül nincs pillangó, és gazdanövény nélkül nincs hernyó. Szóval ahhoz, hogy megismerhessük a szépséget, meg kell becsülnünk a rondaságot, egyik sem létezhet a másik nélkül.
Csak néhány példa: a hajnalpírlepke és a repcelepke szereti a réti kakukktormát, és a kányazsombort, a C- betűs lepke kedveli a komlót, a bengeboglárka a közönséges borostyánért és a magyalért rajong. A szőlőszendert az erdei deréce és a fukszia vonzza, a kacsafarkú szender galajon, mügén, csillaghúrféléken és festőbuzéron legelészik. A nappali pávaszem, az atalantalepke, a rókalepke és még jó néhány más faj kedvenc harapnivalója a csalán. Az ökörfarkkóró- csuklyásbagoly pedig nevéhez méltóan ökörfarkkóróval táplálkozik. Tehát akinél él csalán, gyermekláncfű, útifű, szarvaskerep, menta, oregánó, édeskömény, kapor, oroszlánszáj, galaj, selyemkóró, mályva, őszirózsa, vagy fűz, jó eséllyel hernyópalotával is rendelkezik.
Édes nektár kelyhek
A pillangók szívesen látott vendégek a kertben. Valójában igencsak könnyű a kedvükre tenni, mert rajonganak a nektárban gazdag virágokért. Amennyiben feltűnnek, az csak egyet jelenthet, hogy valamivel felkeltettük az érdeklődésüket. Hatalmas távolságokat is képesek megtenni nap mint nap. Ennyi fáradozásért megérdemelnek legalább egy hatalmas csokor virágot. A lepkék és pillangók már nem tudnak enni, ezért néhány kivételtől eltekintve elsősorban nektárt szívogatnak. A nyári orgona töretlen népszerűségnek örvend, de sok más finomság is szerepel az étlapjukon: őszirózsa, kúpvirág, cickafark, zsálya, levendula, bársonyvirág, rézvirág, kasvirág, napraforgó, hagymafélék, aranyvessző, pillangóvirág, lángvirág, verbéna, sétányrózsa, egyiptomi csillagcsokor, kékszakáll, ánizsizsóp, muskátli, szegfűfélék, körömvirág, ördögszem, méhbalzsam, díszcsorba, titónia, ernyős virágzatúak. Némelyek – mint például a kacsafarkú szender – kifejezetten kedvelik a nehezen elérhető helyeken (petúnia, lángvirág, csodatölcsér, lonc, díszdohány, szarkaláb) csordogáló nektárcseppek.
Figyeljünk arra, hogy az itatókat, víztartókat tegyük biztonságossá, legyenek nagyon sekélyek és legyen bennük „mentőcsónak”, a mélyebb vízgyűjtőket fedjük le. Amikor éppen kifogytunk a virágból, kiakaszthatunk egy cukoroldattal feltöltött lepkeitatót, de a legoptimálisabb mégis minél többféle virágzó növényt tartani, amelyek az év legnagyobb részében bőséges nektárral szolgálnak.
Gondoljunk az éjjeli baglyokra
A kertben sosem áll meg az élet, naplemente után kerülnek sorra az éjjeli állatkák és a kevésbé látványos, de annál illatosabb virágok: mécsvirágok, parlagi ligetszépe, szappanfű, etc. Több mint 6000 féle faj példányai repkednek éjszaka és táplálkozásuk közben, mellékesen elvégzik a növények beporzását is. A szerepük elvitathatatlan, munkájuk eredményét pedig hamarosan látni fogjuk, hiszen egyre több termés és mag képződik a kertben, amelyek táplálékul szolgálnak más élőlényeknek. Ősszel talán már a madarak is bátrabban közelítenek, és évről évre egyre bujább lesz a kertünk.
Mivel az éjszaka ezen lényei a hold fényét használják tájékozódásra, ezért az éjszakai erős fényt adó reflektorok, kerti lámpák mind összezavarják őket. Képtelenek lesznek miattuk táplálékot és párt találni. Nem is csak egyedül ők vannak ezzel így. A természet éjjel sokkal jobban szereti a sötétet, mint a mesterséges világításokat.
Egy kert bármilyen látványos, akkor igazán teljes és egészséges, ha tele van élettel, ha zsong a különféle élőlényektől. Jelentős mértékben a pollinátoroknak köszönhető, hogy a növényvilág ilyen csodálatosan színes, formás és fajgazdag. Unalmas és tökéletes vegetáció helyett, kertünk legyen inkább élettér.
