Az előző három év adatai szerint a két harcban álló kelet-európai ország búzakivitele együttesen a világ búzakivitelének mintegy 50 százalékát tette ki: 30 százalékát Oroszországé, 20 százalékát pedig Ukrajnáé.
Észak-Afrika a világ fő búzaimportőr térsége. A térségen belül Egyiptom áll a ranglista élén, Algéria és Marokkó követik. Az importált búza zömét az e térségben is alapvető élelmiszernek számító kenyér előállítására használják.
Egyiptom tavalyi búzaimportjának 80 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származott, búzájuk jó minőségének és versenyképes árának, illetve a két ország földrajzi közelségének köszönhetően.
A búzát a Fekete-tengerről szállítják a Földközi-tengerre, majd az egyiptomi kikötőkbe. Összesen nagyjából tíz napba telik, amíg az áru megérkezik. Viszonyításképp: az USA-ból importált búza körülbelül 24 nap alatt ér Egyiptomba, míg az Argentínából vásárolt búza szállítási ideje 28 nap.
Érdekes módon még Ukrajna február 24-ei orosz lerohanása és a fekete-tengeri ukrán búzaszállítás elakadása ellenére is mintegy 479 195 tonna búza érkezett Oroszországból Egyiptomba márciusban, ami 24 százalékkal több, mint a 2021. márciusi import volt.
Bár az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciók elvileg nem terjednek ki az élelmiszerekre, a bankok vonakodnak az Oroszországból származó búzaimport fedezésétől. Ebből következik, hogy az importőrök még mindig keresik a biztonságos csatornákat a már leszállított orosz szállítmányok kifizetésére.
Hasonlóképpen szokatlan, hogy Németországból is várnak szállítmányt, pedig a kereskedők szerint az ország évek óta nem szállít Egyiptomba.
Május első hetében Egyiptom 61,5 ezer tonna indiai búza behozatalára kötött szerződést, amit első körben a magánszektor importált. Az Indiából hozott második, május 20-ai szállítmányt már az állam bonyolította, ugyanis Egyiptom azon országok egyike, amelyek mentesülnek az indiai búzakiviteli tilalom alól. Ennek ellenére sem valószínű, hogy Indiából Egyiptom állandó búzaimportforrása válik.
A kontinensnyi dél-ázsiai ország a dolgok jelenlegi állása szerint csupán ideiglenes búzaszállítója lehet az arab országnak, annak ellenére, hogy a világ második legnagyobb termelője. Az ország hatalmas, több mint 1,3 milliárdos lakossága majdnem a teljes termést elfogyasztja. Mivel Egyiptom évi 13 millió tonna búza behozatalára szorul, Indiára aligha támaszkodhat állandó importforrásként.
Emiatt lépéseket tettek és tesznek az ország búzaimportjának diverzifikálására. Magyarország megkeresése mellett már jelenleg is vásárolnak búzát (vagy készülnek rá) az Egyesült Államokból, Kanadából, Argentínából, Franciaországból, Romániából, Ausztráliából és Kazahsztánból.
A problémát nem is a búza mennyisége jelenti, hanem hogy a földrajzi távolsággal egyenes arányban emelkedik az ára, amit még az olajár megugrása miatt megnőtt fuvarozási és kirakodási költségek is tovább növelnek.
Arról nem beszélve, hogy mindez a külföldi befektetések és az idegenforgalmi bevételek visszaesése miatt amúgy is megterhelt államkasszára hárul.
Mindenesetre Egyiptom továbbra is lényegesen jobb helyzetben van, mint a régió néhány másik országa, amelyek élelmezésbiztonsága még nagyobb veszélyben van.
Egyes országok, például a Marokkói Királyság a világpiaci turbulencián felül még további kihívásokkal is szembesül, mert az utóbbi évek legdurvább aszálya sújtja az északnyugat-afrikai országot.
Tunézia gabonakilátásai talán kevésbé drámaiak. Szakmaközi szervezetei jó gabonatermésre számítanak ebben a szezonban. Maga a szaktárca azt közölte egy Facebook-bejegyzésben, hogy az ország gabonaszükséglete keménybúzából és árpából jövő május végéig, lágybúzából pedig június végéig biztosítva van. Tunézia egyelőre tehát mentesül a Fekete-tenger térségében zajló háború miatt keletkezett zavaroktól, tekintettel arra, hogy a beszállítók idejében más forrásokra tudnak váltani, például Argentínára, Uruguayra, Bulgáriára és Romániára, főleg a lágybúza esetében, illetve Franciaországra a takarmányárpa esetében.
Libanon viszont egyenesen katasztrofális helyzetbe került.
A közel-keleti ország búzaszükségletének közel 60 százalékát Ukrajnából importálta, de most újabb országokkal kezdeményezett tárgyalást a búzabehozatalról, köztük az Egyesült Államokkal, Indiával, Franciaországgal és néhány más európai országgal.
Hasonló megpróbáltatásokon megy keresztül Jemen, amely új finanszírozási módokat kénytelen kidolgozni a búzakészletek hiányából, illetve magas árából eredő nehézségek leküzdésére. India hirtelen búzakiviteli tilalma alól Jemen egyelőre nem mentesült, ami azzal fenyeget, hogy még válságosabbá válik az országot egyébként is sújtó éhínség, és hogy tovább gyorsul Jemenben az élelmiszerárak inflációja, miközben az utóbbi két évben egyes országrészeken egyébként is megduplázódott az élelmiszerek ára.
A végtelen számú forgatókönyv közül még az sem zárható ki, hogy az arab országok többsége továbbra is a legkönnyebben elérhető és legolcsóbb lehetőségre, az orosz búzára támaszkodik, sőt, az ukrán kikötők lezárása miatt állítólag akár még növekedhet is annak behozatala.
Az általános zűrzavart ellentmondásos információk is táplálják. Az OES Logistics logisztikai vállalat navigációs jelentései szerint orosz búzaszállítmányok tartanak az észak-afrikai Algériába, Egyiptomba és Líbiába. Arról is érkeznek információk, hogy az oroszok Iránba és Szaúd-Arábiába szállítanak búzát, Törökországba kukoricát, illetve hogy Líbiába árpa- és kukoricaszállítmányokat indítottak az utóbbi hetekben.
Ugyanakkor kizárólag az orosz exportra hagyatkozni nem volna észszerű, főleg nem hosszú távon. Azonnali alternatívák és messzelátó megoldások híján a jelenkor egyik legnagyobb élelmezésbiztonsági kihívása áll az arab világ előtt, cikkünkben pusztán felvillanásszerűen érintettünk belőle egy-egy országot.
