A kenyér a tavaszi esőzések okán válhat sötétté. De ebben az évben a 3,9 millió tonnás összbúzaterméssel nagyon elégedettek lehetünk – utólag. Amikor arattunk a nyáron, még bíztunk benne, hogyha nem sikerülnek az őszi kalászosok, akkor majd a kapások homorítani fognak, mert vagy az egyik, vagy a másik mindig bejön. De a nyári betakarítás óta eltelt 2 hónap tovább rontott a gazdálkodók helyzetén.
Országos termésbecslést jelen pillanatban senki ne kérjen, mert nem kap választ rá. Nincs ember, aki megbízhatóan és a pontosság reményében nyilatkozna. Helyette annyit lehet megállapítani, hogy ahol a kalászosok megsültek, megégtek, ott a nyár többi része is sivatagi viszonyok között telt, és sem a kukorica, sem a napraforgó kilátásai nem javultak.
Ahol fejre álltak a kalászosok – bár legyünk korrektek: az őszi árpa azért ebben az évben is kitett magáért –, ott a reális hozambecslés érdekében ki kell mondani azt, amit egy gazdálkodó se tesz szívesen: idén semmi nem termett.
Az ország más részein, a kisebb részén várható némi kukorica, de nem több, mint a közepes termésátlag – azaz 2022-ben a közepes hozam kimagaslóan jót jelent. Furcsa egy év ez, annyi bizonyos. Gondjaink legfőbb okozója az időjárás, a klímaváltozás.
A kukorica és a napraforgó betakarítását meg szokta előzni a különböző szervezetek országszerte tartott bemutatóinak sorozata. Ezek a mustrák nagyon tanulságosak tudnak lenni, főleg avatott szemek számára. Igazi érdekességüket azonban a szakmai személyes találkozók jelentik, amelyek a fajtabemutatók közben, alatt életre kelnek.
Idén e téren is meglepetést okozott az időjárás. A debreceniek augusztus 21-i bemutatójának az volt az érdekessége, hogy volt mit látni, mert ők évről évre öntözéses kísérleteket is beállítanak.
Pepó Péter professzorral sikerült előzetesen szót váltani. Ennek summája nem más, mint hogy „az öntözésnek nincs más alternatívája itt, a Kárpát-medencében”. Vagy érdemben előrelépünk ezen a területen – vagy széttárjuk a karunkat és lessük az eget, hogy kapunk-e esőt vagy sem.
Mindenesetre, elég nagy felelőtlenség a mostani energiahordozó-árak mellett, ha talajt művelünk, műtrágyát juttatunk ki, elvetjük a legdrágább vetőmagot, aztán tekintetünket az égre vetjük, hogy vajon jön-e a megváltó eső vagy sem.
Ha az egyes technológiai elemek hatásosságát és – itt helyénvaló a kifejezés – hatékonyságát nézzük, akkor ma az öntözés mindennél előbbre való.
Szegeden, azaz Kiszomborban lesz bemutató, némi kiegészítéssel: idén ugyanis nem kukorica-fajtasort vehetünk szemügyre, hanem ahogy a meghívó is jelzi, cirokmustra lesz a kiszombori, mégpedig október 6-án.
Más esztendőkben akár 30-40 hibridet is megnézhettünk kukoricából, de most senki ne számítson erre.
Martonvásáron ebben az évben elmarad a kukorica-fajtabemutató és tanácskozás. Hiába van a Dunántúlon a település, az aszály ott is rendet vágott. Úgy döntöttek, a kísérleti hely nincs olyan állapotban, hogy be lehetne mutatni bárkinek is.
Ilyen előzmények után igencsak ajánlott elmenni minden olyan helyre, ahol mégis tudnak mutatni valamit, mert most a legkevesebbet is meg kell becsülnünk. Ezen az oldalon két fotót látnak. Az egyiken azt, amint a napraforgó tányérja súlyosan bókol. Látszatra roppant reménykeltő. A másik képen, a napraforgó tányérját felemelve az látható, hogy a madarak mennyire kiszedték belőle a kaszatokat, egyáltalán mennyi termés maradt betakarítható. Döbbenet, hogy milyen lehetőség volt ebben az aszályos évben a napraforgóban, és elszomorító, hogy a végén mi marad meg belőle.
