Találkoztam igen ritka sisakos kakaduval, paradicsommadár-rokon selyemmadárral, és még megannyi ritkasággal, csak éppen a zebrapinttyel alig.
Megvallom, épp az egyik leggyakrabban tartott és tenyésztett díszmadárral, a zebrapinttyel (Taeniopygia guttata) soha nem volt szerencsém. Gimnazista koromban vettem az első egyedeket, akkori mércével igen drága pénzért; egy vadszínű hímet és egy fehér tojót. Úgy tartottam őket, ahogy a kor díszmadártartási Bibliájában, az azóta is remekül használható Siroki-könyvben (Díszmadarak a lakásban) írva vagyon.
Ezért aztán a tojót lecseréltem, egyik barátomhoz került, aki menten vett mellé egy hímet. Én pedig egy új, ezúttal vadszínű tojóval próbálkoztam, ismét csak hiába. Az pedig különösen bosszantott, hogy a barátomnál a madarak rendszeresen költöttek, a szaporulatot pedig remekül el is tudta adni.
Kalitkakalamajka
A zebrapinty a XIX. század óta kedvelt díszmadár. Hazai állománya a második világháború alatt kipusztult, és utána sokáig nem kerülhetett sor importra. 1960-ban – a szalagpinty után második díszpintyként – jelent meg ismét Magyarországon, s szerencsére hamar elszaporodott. Így immáron több mint félszáz éve nem jelent gondot a beszerzése a madárbarátok számára. A zebrapintyből igen gyorsan lett kedvenc, aminek talán a legfőbb oka, hogy gyakorlatilag nincs rossz tulajdonsága.
Kis kalitkában is tartható, sőt, tenyészthető volt – a múlt időt azért hangsúlyozom ki, mert évtizedekkel ezelőtt mások voltak a lehetőségek, és más volt a szemlélet is, mint manapság. Szerencsére ma egyetlen jóérzésű ember sem tart kis kalitkában madarat.
A Fortepan gyűjteményéből származó, 1900-ban készült képünket nem a madár – egy kanári –, hanem a kalitka miatt választottuk. A harang alakú kalitka inkább csak lakásdísz volt, lévén a madarak nem érezték jól magukat benne. Nem véletlen, hogy az ilyen kalitkák kereskedelme ma már tilos.![]() |
Sajnos a kalitkák nagyon drágák, sokszorosába kerülnek, mint maguk a zebrapintyek (leszámítva persze egy-két különleges ritka színváltozatot), és nem is mindig lehet megfelelő méretűt vásárolni. A költségek lefaragása miatt érdemes valamelyik internetes piactéren, a használtak között körülnézni. Az országban működik néhány kalitkakészítő is, tőlük is érdemes árajánlatot kérni. Csak olyan kalitkát vásároljunk, aminek kihúzható tepsije van, még akkor is, ha drágább! Ugyanis, valószínűleg gazdasági okok miatt, kitalálták azt a ma már szinte egyeduralkodó kalitkatípust, amelynek az alsó, műanyag része lepattintható. Ilyen madárlak tisztításakor kedvencünk garantáltan frászt kap, de nagy az esélye a szökésnek is…
Ezért lett kedvenc
A zebrapinty további jó tulajdonságai a következők: a hőmérsékletre nem érzékeny (leszámítva a huzatot és a hirtelen nagy hőingadozást) –, igaz, a hűvös időjárást is elviseli, ám leginkább a 20 fok körüli hőmérsékleten érzi jól magát.
Egy pár madár számára egy 70 x 40 x 40 centiméteres kalitka elegendő, s ebben akár költhetnek is. A kalitka aljára szórjunk az emésztéshez szükséges kvarchomokot (szitált sódert), s helyezzünk el négy fából készült ülőrudat! (A manapság divatos műanyag ülőrúd még dísznek sem jó.) Mint minden díszpintyfaj, a zebrapinty is csak párban érzi jól magát, esetleg volierben csoportosan. A magányosan tartott madár szenved, és hamar elpusztul. Bár igénytelen, mégis az a legjobb számára, ha minél változatosabban tápláljuk. Alaptakarmánya legyen jó minőségű magkeverék. Ez nem feltétlenül olcsó, de egy-egy zacskónyi sokáig elég. Kerüljük az ismeretlen, láthatóan kevés magféleségből összeállított magkeverékeket, még akkor is, ha olcsók! Jó minőségű magkeverék szerencsére ma már csaknem minden szakkereskedésben megvásárolható. Emellett madaraink kapjanak zöldeledelt! Nagyon szeretik például a tyúkhúrt, amely a legforróbb nyári hónapok kivételével egész évben gyűjthető.
A fiókanevelési időszakon kívül hetente kétszer adjunk nekik reszelt főtt tojást! Fiókaneveléskor pedig minden nap lágy-, illetve tojásos eledelre is szükségük van. Szépia mint csonterősítő mindig legyen előttük! A zebrapinty a természetben nagyon jól bírja a szomjazást, mi azonban ezt ne próbáljuk ki! Tiszta ivó- és fürdővíz mindig álljon a rendelkezésükre!
Más fajokkal összezárva
Volierben más fajokkal is együtt tartható, de csak azokkal, amelyek erősebbek náluk. Ilyen például a szintén Ausztráliában honos gyémántpinty. Arra viszont ügyelni kell, hogy bőségesen álljon rendelkezésre fészekanyag, ellenkező esetben ellopkodják a többi madár fészkéből! A zebrapintyet nyolc hónapos kora előtt nem ajánlott tenyésztésbe fogni. A tojó 4-6 tojást rak, a fiókák 11-13 nap után kelnek ki, és 20-21 napig maradnak a fészekben.
A zebrapintyeknek ma már több fajtája és színváltozata ismert. Ilyen például az ezüst-, a fahéj- vagy krémszínű, a márványozott, a sárgacsőrű, a feketemellű és a kontyos. A „nemesített” madarak a gyakorlott madártenyésztőknek valók, a kezdőknek inkább az idegen vérvonalakból párba állított vadas színűek ajánlottak. Ám, ahogy Naphegyi Károly írja Madarak és madarászok című könyvében, a frissen vásárolt madarakat mindig nagyon meg kell nézni. Ugyanis: „Hazánkban a hullámos papagáj után a zebrapinty a leggyakrabban tartott szobamadár, ezért a piaci igényeket kielégítendő, sokan tenyésztik. A nem kellő gondossággal összeállított tenyészpároknak gyakran kel ki tollhibás, csőrhibás utódja, ami egyértelműen a szakszerűtlen tenyésztés eredménye. Vásárláskor alaposan nézzük meg a kiválasztott madár küllemét, ne fogadjunk el hiányos tollazatú, nyomorék lábú, keresztcsőrű madarat! Ez a hiba később sem jön rendbe!”



