A kitenyésztési hely geográfiai, ökológiai, klimatológiai körülményei miatt a fajta kiválóan alkalmazkodott az extenzív tartásmódhoz. Nemesítéséhez 1840 és 1880 között a Swiss Brown-fajtát is felhasználták.
A tenyésztők a szelekciós programjukban arra törekednek, hogy fenntartsák a fajta anyai tulajdonságait és ruszticitását, valamint megtalálják az ideális típust a legjobb vágási tulajdonságú keresztezett állatok előállítására. A tehenek átlagos marmagassága 125 cm, a bikáké 130 cm. Borjaik már a választáskor is kellő izmoltságot (56,3 pont) és kifejezetten jó rámát (csontvázfejlettség: 60,3 pont) mutatnak.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a legkeresettebb piaci termék a 8 hónapos életkorban, 300-350 kg-os súllyal választott borjú. A fajtatiszta és a keresztezett borjak egyaránt jól hizlalhatók. Franciaországban a charolais bikákkal történő keresztezések célja egyrészt 18 hónapos bikák, másrészt 30 hónapos hízott üszők előállítása.
Hazánkban az aubrac kevésbé ismert. Egy itt működő külföldi vállalkozás 2004-ben Franciaországból importált teheneket, üszőket és tenyészbikákat annak érdekében, hogy a charolais fajtával kombinálva piacképes vágómarhát állítsanak elő.
A fajta törzskönyvezését végző Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete 7 tenyésztőt tart nyilván, az egyesületen kívül további 6-10 tenyészet foglalkozik a fajtával. Az MCTE ellenőrzésében mintegy 90 tehén, 30 üsző és 6 bika található, az egyesületen kívül körülbelül ugyanekkora állomány lehet.
Török Márton, a tenyésztőegyesület elnöke szerint a kis létszám ellenére a hazai állomány jó minőségűnek mondható, így az egyesület által szervezett STV-re kerülő bikák is nagy arányban minősülnek.
Aubrac a Bakonyban
Sári Kristóf egyelőre kis létszámúnak mondható gulyája Zirc határában legel. A gazda jelen pillanatban még csak másodállású, Veszprémben él feleségével és két kisfiával, logisztikai területen dolgozik, de célja, hogy ha nem is a szeles hegytetőn, de Zircen építkezzen, és ide költözzenek.
Kristóf egyébként gyerekkorában a lovakkal volt közelebbi kapcsolatban, 7-8 hónaposan ült először lóra, „Akkor sírtam, amikor levettek róla” – mondta. Ráckevei szülei az ismerősök helyi lovardájába járatták, lett saját lova is, sőt szabadidejében fogathajtással foglalkozott. Bár nem gazdászként végzett, mindig szerette a természetet, az állatokat.
„A lovaimat bértatónál helyeztem el, neki voltak tejelő magyartarka szarvasmarhái. A tejből sajtot készített, nekem pedig szimpatikus volt ez az életforma. Minden tiszteletem azok előtt, akik hajnali fél ötkor kelnek fejni. Nekem ez az életforma kicsit sok, de egy másik lovas ismerősöm húsmarhát tartott – azt inkább a magam számára követendő példának tartottam. Nem is volt nehéz a döntés, hogy marhákat tartsak, mert úgy érzem, ennek van értelme, és értéket tudok teremteni” – vallja Sári Kristóf.
„Négy éve vettem az első földet, egy évre rá a marhákat. Most 27 hektár legelőt használok, aminek a fele bérelt terület. A felét legelőként, a felét pedig kaszálóként hasznosítom. Évente egyszer kaszálok, itt a Bakonyban ez az általános, illetve egy-egy táblát kétszer. Szakaszosan legeltetek, 7 legelőkertet alakítottam ki, amelyeket az állatállománnyal együtt kamerarendszerrel figyelek – erre azért is van szükség, mert a természetjárók sokszor hanyagok, és amikor átvágnak a legelőn, nyitva hagyják a kaput, az állatok pedig kiszökhetnek.
Miért aubrac?
Sári Kristóf 3 éve kezdte építeni az állományát. Akkor 9 üszőt és 1 bikát vásárolt az ugyancsak zirci Hanich Zalántól. Azóta 9 tehénnel és 7 borjúval gyarapodott a gulya.
– tavaly nyáron még 35 fokban is ritkán mentek be az árnyékba, pedig minden legelőkertben van rá lehetőségük. Az állomány épület nélkül is jól elvan, vagyis a tartása nem igényel nagy beruházást, egy beállót építettem csak nekik, hogy szükség esetén szélárnyékba húzódhassanak.
A tartásuk is költséghatékony – téli szezonban kizárólag réti szénán is megélnek. Nyáron az állataim a legelőn vannak, novembertől áprilisig pedig a farmon, akkor csak szénát kapnak. Fedeztetési szezonon kívül a tenyészbikának adok napi két kilónyi abrakot, és elletni is a farmon, nem a legelőn szoktam. A megszületett borjak nagyon életrevalók, jó vitalitással rendelkeznek” – mondja Kristóf.
Azt, hogy se lucerna, se szilázs és abrak sem kell a teheneknek, Kristóf Hanich Zalánéknál látta, akivel közösen munkálkodnak a fajta elterjesztésén.
A legelő, és a gondok
„Szakaszosan legeltetek, ami azt jelenti, hogy egy-egy területrészen 7-10 napig legelnek az állatok, így mindegyik terület elegendő időt tud pihenni, mire visszahajtjuk a gulyát, ezáltal gazdaságosabb lesz a legeltetési szezon.
Kíváncsi vagyok, milyen javaslataik vannak a számomra – mondja Kristóf. Itt egyébként nem volt olyan nagy gond a takarmánnyal, mert mire augusztus végére az aszály miatt baj lett volna, megérkezett az eső. A gulyámnak nem is kellett a kiegészítés, a fajta jól tartotta a kondiját a gyengébb területeken is. Bár a legelőre felvittem egy bála szénát, nem ették, nem kellett nekik, csak a szarvasok jártak rá.”
Egyelőre a Bakonyban a ragadozók még nem fenyegetik a marhákat, de nincs ez így a gidákkal, malacokkal. Mindenesetre Kristóf jó kapcsolatra törekszik a vadászokkal, hiszen a legelőre bejáró szarvasok is jóllaknak.
Sokkal nagyobb gondot jelentenek a környéken kiránduló turisták. Sokan hanyagok, nem törődnek azzal, hogy itt értékes állatok vannak. A villanypásztor sem jelent nekik akadályt, kiakasztják, bemennek a legelőre, de arra már nem veszik a fáradságot, hogy vissza is akasszák.
Tervek
„Kiszámoltuk, hogy a jelenlegi területeim 14-15 tehenet képesek eltartani, így tavasszal 4-5 kétéves üszőt veszek. Természetesen, ha sikerülne még legelőterületeket szereznem, bővíteném az állományt. Abban bízom, hogy az idősebbek talán eladják a földjeiket, bár az árak a környéken igen borsosak.
De van körülbelül 35 hektár, amire szemet vetettem, amit később szeretnék majd megvásárolni. Bízom benne, hogy a tulajdonos egyszer csak úgy dönt, eladja. De addig is bérelni mindenképp szeretném” – mondja Sári Kristóf.
Eredetileg Kristóf Blonde d’Aquitaine marhákat akart tartani, de nagyon örül, hogy mégsem e fajta mellett döntött, mivel jóval nagyobb infrastruktúrát igényel, és kevésbé tartható extenzíven az aubracnál. Tavaly elkészült a farmon egy sajátteljesítményt-vizsgáló fejlesztés is, ahol jelenleg két tenyészbika jelölt van. „A célom, hogy a szarvasmarha-tenyésztésből éljünk meg. Az első öt évben egyelőre csak pumpáljuk a pénzt a gazdaságba, és reménykedünk, hogy az álmainkat, terveinket megvalósíthatjuk. Most még csak fizetés-kiegészítést eredményez az állattartás” – mondja Kristóf.
Fiaik, Patrik és Viktor jó levegőn, egészséges környezetben lehetnek itt, és játszhatnak Samuval, a pónival, Kajlával, a komondorral és Kakaóval, a szálkás szőrű tacskóval.
